Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-10-30 / 43. szám

ház hitelveiben, az apostoli kor s első ker. századok példájában semmi legkisebb jogosultsággal, söt létezhetési joggal sem bir; hanem egyedüli alapja és természetes mezeje a római katkolika egyház kebelében van, a honnan az, már csupán mint puszta átszámolási tény, tehát nem mint egyházi szertartás vétetett át némely protestáns egyházakba, mígnem az idők folyamán ismét szertartási ténynyé kezd emeltetni hazánkban némelyek által, a kik e szerint visszatántorodván a cerimonialismus hinárába, többeket vonnának oda magukkal, honnan az Ur Krisztus, az apostolok és reformátorok kiszabadították az Istennek népét. Sajnálom, hogy e közlemények némely főbb pontját időm rövid s körülményeim kedvezőtlen volta miatt most bővebben s teljesebb bizonyítékokkal ki nem fejthettem; talán majd máskor megteendem. Ennyi által is elérettnek hiszem azonban azt, a mi a fő célom volt, hogy t. i. az ügy az egyéni szóváltás és triviális dialectica piacáról a tudomány nyugodt mezeje felé tereitessék. Üdv és béke velünk ! Debrecen, 1858. oktob. 10. Révész Imre. — ^m^^ ISKOLAÜGY. A dunántúli ref. egyházkerület által még I857-ik évben kitűzött „Népnevelési" pályakérdés eredménye. Folyó hó 21-én Pápán tartott consistorialis ülésben mutattatott be az egyházházkerület által 1857-ik év komáromi nagy gyűlésében „Népiskolai tanterv" készítésére kitűzött pályakérdés eredménye. A bírálók hivatalos előterjesztéséből kitűnt, hogy május 1-ére, mint határnapra, 7 pályamű érkezett, melyek közül a bírálók egyező akarattal „fxsXstrj ró nűv" jeligével ellátott müvet legjobbnak, s így a 40 db. ar -nyból álló jutalomra, -—a „non multa sed multiim" jeligéjű pályaműt pedig dicséretre méltónak Ítélték. Felbontatván az 1-sőnek névrejtő levelkéje, abból Zsindel; István, sárospataki képezdei tanár neve tűnt ki, — a dicséretet nyert mű felbontott jeligés levele pedig szerzőül: TóthBalázs, pápai gymnasiumi tanárt vallotta. Pápán, okt. 22-kén 1858. A consistoriumi ülésből. u&fcfc^^&jöS*— KÖNYVISMERTETÉSEK. As uj pénzzeli számvetés, népiskolai és magánhasználatra, irta egy karcagi ref. tanító, Ára fűzve 12 pkrajcár, vagy 21 ujkrajcár. Pest. Osterlamm Károly. 1859. Az idők a nyakunkra nőttek. Hiában tartottak régi apáink ama közmondással: fiam ne légy különb ember apádnál; mert a nyakunkra nőtt időben azt is igy fordították meg: de fiam különb ember légy apádnál! A szó- és beszédforgatásban azonban nem auynyira mi, mint az idő a mester. —• Ha tudós értekezést akartam vala irni elmondanám: a tempóra mutanturt etc.; de hagyjuk azt, lássuk hát az iskolai életben micsoda uj monda forog a köznyelven? megsúgom: tanító! különb tanító légy aréginél! Es ennek teljesülésére épen olyan nagy szükségünk van ám, mint fiainknak arra, hogy különb emberek legyenek apjaiknál. Elmondjam-e hazánk népiskoláiban divatozott amaz általános szokást, miszeriut a szerda és szombaton délutánt rendszerint játékra, de egyúttal számtanítási órára is szokták volt fordítni ? — Milyen mulatságos játékokat űztek ilyenkor a gyermekek , menynyire hallgatott az árva számtan, kiváltba a gyermekek nem felejtették otthon a tojást vagy a cső tengerit — azt mindnyájan tudjuk. Na de azért mégis megtanulták az öszszeadást, kivonást, szorzást és osztást? — Meg, s lehet, hogy akkor elég is volt abból ennyi. Milyen sokan élnek közöttünk, még népiskolai tervet készítő feleink között is, azon boldog együgyüségben, hogy ez így jól volt és hogy ennyi számtani ismerettel népűnk ezután is megéri, mutatják azon különböző nyilatkozatok, melyeket a legutóbbi időben uton, útfélen beszélni hallunk és a melyeket nyilvánosság elébe bocsátott iskolai tervekben, iskolai tervekre vonatkozó bírálatokban olvasunk. Sok jó, üdvös, tanulságos és fenmaradásra szükséges van a régiben, de nem minden régi jó azért mert régi, — legkevesebbé jó pedig a számvetés tanításának ama régi modora, és én erre mindig azon szavazattal lépek elő: delendam esse censeo. — Es kívánom, hogy a számvetést népiskoláinkban ne a játékra szánt délutánokon tanítsák, hanem tanítsák azt komolyan, arra szánt rendes időben, és hogy abból tanítsák meg az összeadás, kivonás, szorzás és osztás mütételein, — a közönséges törteken kivül a tizedes törteket is. — Tervező és biráló társaimat pedig folyvást kérem, ne ijedjenek meg a tö rt nevezettől, nem törik ennek tanításába belé se az ő, se a néptanítók kése. — Egyszerű dolog annak a tanítása és épen olyan könnyű, mint a közönséges négy műveleté. — És bogy az valóban könnyű, meggyőznek mindenkit felőle azon kitűnő népszerű számtani munkák , melyek nemzeti irodalmunkban még a múlt évtized elején megjelentek, milyenek a „Kisdedek számvetése", a „Számító Socrates" stb., meggyőzhet mindenkit a karcagi ref. tanító jelen számtani munkája , melyben a tizedes törtek tudománya s általában az élet minden fordulataibau szükséges pénzzel való számításra kézzel fogható utasításokat ad, — a pénzzel való számítás minden fogásait olyan népszerűvé teszi, hÓgy ezen kis könyvecskének bármely irodalomban ritkítom párját, miuélfogva az említett e nembeli remek művekkel egészen egy sorba helyezem, s ugy nézem, mint ama két methodikus könyvvel való tanításnak talpra esett folytatását. — [ Bárki legyen e jeles könyvecske irója, az a ref. tanitó, min-i denesetre olyan tauítói képességgel biró egyén, kinek e pályán jó tapintata és sok ügyessége van. — Ugyanazért igen nagy szolgálatot teend a nevelés és tanítás ügyének, ! ba megkezdett pályáján előrehaladva, hazai s kiváltképen prot. népiskoláink tanítóit több ilyen ügyesen szerkesztett könyvecskével segíti elő munkálkodásaikban. — Sok ilyen J tehetségre van mai időben egyházunknak szüksége. Ismételve figyelmeztetem mind a népiskolai tervkészítő és biráló, mind a néptanítókat, hogy hiában télnek a törtszámok tanításától, mert bizony az a baj, mint az idő, a nyakunkra nőtt, meghozta azt folyó évi november első napja, a midőn a forgalomba lépendő uj pénzzel való bánáshoz, —• kivált miután a mostani pénz is megmarad, — akarjuk nem akarjuk, a tizedes törtekkel való számítástudománya szükséges. És ha mi mint tanítók nem segítünk a szegény köznép gyermekein, évtizedeken keresztül drágán fizettetjük meg velők a tandíjt. A legalkalmatosabb időben érkezett, szükségben segítő könyvecske, azuj pénzzel való számvetés; Íróját pedig üdvözöljük, mondván: éljen a karcagi ref. tanító sokáig! Kis könyvecskéjét pedig méitán ajánlom mindenki figyelmébe. GöncyPál. A „Budapesti szemle" első évi folyama. (Vége.) Minden szakférfinak, az élet bármely foglalkozásában forgó embernek nagy szüksége van bizonyos általános 43. sz.