Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-10-30 / 43. szám

ház hitelveiben, az apostoli kor s első ker. századok példájában semmi legkisebb jo­gosultsággal, söt létezhetési joggal sem bir; hanem egyedüli alapja és természetes mezeje a római katkolika egyház kebelé­ben van, a honnan az, már csupán mint pusz­ta átszámolási tény, tehát nem mint egyhá­zi szertartás vétetett át némely protestáns egyházakba, mígnem az idők folyamán is­mét szertartási ténynyé kezd emeltetni ha­zánkban némelyek által, a kik e szerint visszatán­torodván a cerimonialismus hinárába, többeket vonnának oda magukkal, honnan az Ur Krisztus, az apostolok és re­formátorok kiszabadították az Istennek népét. Sajnálom, hogy e közlemények némely főbb pontját időm rövid s körülményeim kedvezőtlen volta miatt most bővebben s teljesebb bizonyítékokkal ki nem fejthettem; talán majd máskor megteendem. Ennyi által is elérettnek hiszem azonban azt, a mi a fő célom volt, hogy t. i. az ügy az egyéni szóváltás és triviális dialectica piacáról a tudo­mány nyugodt mezeje felé tereitessék. Üdv és béke velünk ! Debrecen, 1858. oktob. 10. Révész Imre. — ^m^^ ISKOLAÜGY. A dunántúli ref. egyházkerület által még I857-ik évben kitűzött „Népnevelési" pályakérdés ered­ménye. Folyó hó 21-én Pápán tartott consistorialis ülésben mutattatott be az egyházházkerület által 1857-ik év komá­romi nagy gyűlésében „Népiskolai tanterv" készítésére kitűzött pályakérdés eredménye. A bírálók hivatalos előterjesztéséből kitűnt, hogy május 1-ére, mint határnapra, 7 pályamű érkezett, melyek közül a bírálók egyező akarattal „fxsXstrj ró nűv" jeligével ellátott müvet legjobbnak, s így a 40 db. ar -nyból álló ju­talomra, -—a „non multa sed multiim" jeligéjű pá­lyaműt pedig dicséretre méltónak Ítélték. Felbontatván az 1-sőnek névrejtő levelkéje, abból Zsindel; István, sárospataki képezdei tanár neve tűnt ki, — a dicséretet nyert mű felbontott jeligés levele pedig szerzőül: TóthBalázs, pápai gymnasiumi tanárt vallotta. Pápán, okt. 22-kén 1858. A consistoriumi ülésből. u&fcfc^^&jöS*— KÖNYVISMERTETÉSEK. As uj pénzzeli számvetés, népiskolai és ma­gánhasználatra, irta egy karcagi ref. tanító, Ára fűzve 12 pkrajcár, vagy 21 ujkrajcár. Pest. Osterlamm Ká­roly. 1859. Az idők a nyakunkra nőttek. Hiában tartottak régi apáink ama közmondással: fiam ne légy különb ember apádnál; mert a nyakunkra nőtt időben azt is igy fordították meg: de fiam különb ember légy apádnál! A szó- és beszédforgatásban azonban nem auy­nyira mi, mint az idő a mester. —• Ha tudós értekezést akar­tam vala irni elmondanám: a tempóra mutanturt etc.; de hagy­juk azt, lássuk hát az iskolai életben micsoda uj monda fo­rog a köznyelven? megsúgom: tanító! különb taní­tó légy aréginél! Es ennek teljesülésére épen olyan nagy szükségünk van ám, mint fiainknak arra, hogy különb emberek legyenek apjaiknál. Elmondjam-e hazánk népis­koláiban divatozott amaz általános szokást, miszeriut a szerda és szombaton délutánt rendszerint játékra, de egy­úttal számtanítási órára is szokták volt fordítni ? — Milyen mulatságos játékokat űztek ilyenkor a gyermekek , meny­nyire hallgatott az árva számtan, kiváltba a gyermekek nem felejtették otthon a tojást vagy a cső tengerit — azt mindnyájan tudjuk. Na de azért mégis megtanulták az ösz­szeadást, kivonást, szorzást és osztást? — Meg, s lehet, hogy akkor elég is volt abból ennyi. Milyen sokan élnek közöttünk, még népiskolai tervet készítő feleink között is, azon boldog együgyüségben, hogy ez így jól volt és hogy ennyi számtani ismerettel népűnk ezután is megéri, mutatják azon különböző nyilatkozatok, melyeket a legutóbbi időben uton, útfélen beszélni hallunk és a melyeket nyilvánosság elébe bocsátott iskolai tervek­ben, iskolai tervekre vonatkozó bírálatokban olvasunk. Sok jó, üdvös, tanulságos és fenmaradásra szükséges van a régiben, de nem minden régi jó azért mert régi, — legkevesebbé jó pedig a számvetés tanításának ama régi modora, és én erre mindig azon szavazattal lépek elő: de­lendam esse censeo. — Es kívánom, hogy a számvetést nép­iskoláinkban ne a játékra szánt délutánokon tanítsák, ha­nem tanítsák azt komolyan, arra szánt rendes időben, és hogy abból tanítsák meg az összeadás, kivonás, szorzás és osztás mütételein, — a közönséges törteken kivül a tizedes törteket is. — Tervező és biráló társaimat pedig folyvást kérem, ne ijedjenek meg a tö rt nevezettől, nem törik en­nek tanításába belé se az ő, se a néptanítók kése. — Egy­szerű dolog annak a tanítása és épen olyan könnyű, mint a közönséges négy műveleté. — És bogy az valóban könnyű, meggyőznek mindenkit felőle azon kitűnő népszerű szám­tani munkák , melyek nemzeti irodalmunkban még a múlt évtized elején megjelentek, milyenek a „Kisdedek számvetése", a „Számító Socrates" stb., meg­győzhet mindenkit a karcagi ref. tanító jelen számtani mun­kája , melyben a tizedes törtek tudománya s általában az élet minden fordulataibau szükséges pénzzel való számítás­ra kézzel fogható utasításokat ad, — a pénzzel való szá­mítás minden fogásait olyan népszerűvé teszi, hÓgy ezen kis könyvecskének bármely irodalomban ritkítom párját, miuélfogva az említett e nembeli remek művekkel egészen egy sorba helyezem, s ugy nézem, mint ama két methodi­kus könyvvel való tanításnak talpra esett folytatását. — [ Bárki legyen e jeles könyvecske irója, az a ref. tanitó, min-i denesetre olyan tauítói képességgel biró egyén, kinek e pályán jó tapintata és sok ügyessége van. — Ugyanazért igen nagy szolgálatot teend a nevelés és tanítás ügyének, ! ba megkezdett pályáján előrehaladva, hazai s kiváltképen prot. népiskoláink tanítóit több ilyen ügyesen szerkesztett könyvecskével segíti elő munkálkodásaikban. — Sok ilyen J tehetségre van mai időben egyházunknak szüksége. Ismételve figyelmeztetem mind a népiskolai tervké­szítő és biráló, mind a néptanítókat, hogy hiában télnek a törtszámok tanításától, mert bizony az a baj, mint az idő, a nyakunkra nőtt, meghozta azt folyó évi november első napja, a midőn a forgalomba lépendő uj pénzzel való bá­náshoz, —• kivált miután a mostani pénz is megmarad, — akarjuk nem akarjuk, a tizedes törtekkel való számítástu­dománya szükséges. És ha mi mint tanítók nem segítünk a szegény köznép gyermekein, évtizedeken keresztül drá­gán fizettetjük meg velők a tandíjt. A legalkalmatosabb időben érkezett, szükségben se­gítő könyvecske, azuj pénzzel való számvetés; Íróját pedig üdvözöljük, mondván: éljen a karcagi ref. tanító sokáig! Kis könyvecskéjét pedig méitán ajánlom mindenki figyel­mébe. GöncyPál. A „Budapesti szemle" első évi folyama. (Vége.) Minden szakférfinak, az élet bármely foglalkozásá­ban forgó embernek nagy szüksége van bizonyos általános 43. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom