Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-10-30 / 43. szám

hogy anyagi oldalát tekintve a dolognak, ezen uton is biztos és sikeres intézkedéseket tenni lehetne, nem lehet pedig bizonynyal most, midőn még csak ily közös orgánumunk sem létezik. Közvetlen legelső teendőnknek tartom tehát a tudomány érdekében: a) hogy ne csak fentartsuk, de mint tanitó- és lelkészei képző intézeteket lehetőleg tökéletesítsük is fenálló régibb intézeteinket, melyek ezt tőlünk már csak mint szent vallásunknak terjesztői s megtartói is megérdemlik, s melyeknek elhanyagolásával fogni az egyetem felállításához nem j lehet és nem szabad. b) A Dunáninnenin kivül a többi egyházkerületek is vegyék pártolásuk alá a pesti theologiai intézetet: hogy az addig is, míg tovább fejlődhetnék, biztos alapokon állhasson. c) Mind a magánosak az irodalom terén, mind az egyházkerületek vitassák meg s hozzák tisztába az egyetem ügyével kapcsolatban levő — általam részben érintett — kérdéseket s hozzanak egyetértést létre. Annyi szellemi és anyagi áldozat az, mit ki kell fejtenünk , hacsak ezekre nézve is célt érni akarunk, hogy nem hiszem, hogy akár a henyeség, akár a szűkkeblűség vádja érhetne bennünket, s azt eszközöljük egyúttal, hogy midőn eljö a régen óhajtva várt idő, melyben a pesti egyetemnek felállításáról intézkedni lehetend, saját körükben a fentebbiekkel már készen levén, az egyházkerületek képesebbek lesznek a roppant anyagi áldozatok meghozására , melyeket egy egyetem felállítására természetesen igényelni fog. A közös pénztárra vagy egyházi domesticára vonatkozó nézetem pedig röviden ez: Nem lehetvén jelenleg s nem egészen egy törvényes, autonomicus zsinatig ily közös pénztárt felállítani, miután csakis az határozhatja meg: a) hogy mik lesznek azok , melyeknek ezen pénztárból kellend fedeztetniök? b) minő legyen a pénztár ereje ? c) évenkénti adó vagy pedig örökös alapítványok által fog-e a szükséglet fedeztetni? dj minő kulcs szerint fognak a járulékok kivettetni és behajtatni? e) ki által és miként fog a kezelés történni? f) ki és miként fogja a folytonos ellenőrködést gyakorolni stb.? ne mondjuk most azt: hogy krajcáros vagy bármily más kulcs szerinti adományainkkal az egyházi domesticáboz járulunk vagy azt alapítjuk meg, mert mint nem létezőhöz járulni valósággal nem lehet, megalapítása pedig nem egyesek, hanem az összes felekezet dolga, hanem adakozzunk bármily módon minél többet, bizonyos kitűzött, , meghatározott célokra, melyek előmozdítása, sőt elérése hatalmunkban vau, minökül én ajánlottam s ajánlom a lelkész- és tanítóképző intézetek tökéletesítését, a pesti theologiai intézet pártolását, papi és tanítói gyámintézetek felállítását s általában az egyházi hivatalnokok fizetésének a szükséghez képesti javítására való törekedést. íme, ez röviden a fenforgó két nevezetes tárgy körüli nézetem, minek folytán szabad legyen még megjegyeznem, hogy én a közös pénztár teendői közé a szegény egyházak s nem pedig a szegény lelkészek és iskolatanitók segélyeztetését tűztem ki, — mint pedig tisztelt szerkesztő ur érteni láttatik ; — mégpedig azon oknál fogva, mert, nézetem szerint, oly egyháznak, melytől magától is telik — s van ilyen elég — hogy illendő fizetést adjon hivatalnokainak, kötelessége ezt önerején eszközleni, s csak az olyannak lehet a közös pénztárbóli segélyezéshez igénye, mely arra valósággal képtelen. Es most azon reményben zárom soraimat: hogy sikerült nézeteimet — ba talán csakugyan érthetlenek lettek volna is — érthetőkké tennem, mit ha elértem, megvagyok elégedve, mert a legkívánatosabb dolgok egyikének tartom, hogy mindnyájan, kik szivünkön hordjuk szentegyházunk j javát, ismerjük és értsük meg egymás nézeteit, mert csak így lehet egyetértést és összemüködést eszközölnünk. Ki is egyébiránt teljes tisztelettel vagyok t. szerkesztő urnák kész szolgája Geszt, okt. 19. 1858. TiszaKálmán. Jöjjünk tisztába. Habár jegyzetemben a „nem értem" kifejezés oly összeköttetésben volt elmondva, hogy látni való, miszerint az távolról sem akart sértés lenni; mégis sajnálnom kellene e kifejezés használatát oly férfiú irányában, kinek szivét és eszét egyformán becsülöm, hahogy az alkalmul nem szolgál az egyháznak két igen fontos tárgyában bővebb eszmecsere által tisztába jőni. Tisztelt értekező jelen soraiban a kérdést csakugyan világosabban formulázta. E szerint a pesti theol. intézet addig is, míg egyetemmé válhatnék, mint ennek egyik leendő fő alkatrésze a superintendentiák által gyámolítandó; tóvá bbá adakozzunk bármely módon mentől többet a lelkész- és tanítóképző intézetek tökéletesítésére, a pesti theol. intézet fentartására, papi és gyámintézetek felállítására stb; azonban de universitate et domestica, quae non sunt, nulla q u a e s t i o fiat, mert ezekről csak törvényes, autonomicus zsinat határozhat. Igaza van a nagyon tisztelt értekező urnák, hogy a végcélra nézve egészen egyetértünk, de a kivitelt illetőleg annál nagyobb véleménykülönbség van közöttünk. Legyen tehát szabad a mondottak irányában magam nézeteit is röviden formulázva előadni. Én az egyház jelen körlil ményei között a hitbuzgóságon kivtil, mely az egyházi élet lelke, lényege, — különösen három dolgot tartok mindenek felett szükségesnek. Először is ocla kell törekednünk, hogy nagy mesterünk tanítása szerint egyek legyünk lélekben, hogy helyhatósági rendszerünk épségben tartása mellett mindenben, mi az egyház közös teendője, testvérileg egyetértve közremunkáljunk. Ez egyelőre olyformán volna eszközölhető, hogy a fontosabb ügyeket az egyes egyházkerületek, általuk megbízott együtt működő választmányok által tárgyaltatnák, a mint ezt értekező ur is kiemelte. Másodszor azon kell egész lélekkel lennünk, hogy a keresztyén közösség eszméjét, mely nélkül az egyház virágzó fenállása nem képzelhető, a fenálló viszonyokhoz képest valósítsuk. E végből ohajtottam, hogy minden magyar protestáns valamint hogy helybeli egyháza és kerülete szükségeinek fedezéséhez járulni kötelességének ismeri : ugy tartsa hasonló szent kötelességének Istentől nyert tehetsége szerint a közös egyház javára is áldozni, hogy az így alakuló közpénztárból a szegényebb egyházak és iskolák gyámolításán kivtil, az egyház maga egyéb közös céljait is létesíthesse. Harmadszor elutasíthatlan szükségit egy közös főiskola felállítása nemcsak azért, mert az egyetlen országos egyetem ujabb rendelet szerint tisztán római katholikus intézetnek kijelentetvén, középtanodáinkba alkalmazandó tanáraink képzésére magasabb tanintézet a hazában nincsen ; hanem különösen azért is, hogy elvalahára tudomány tekintetében is önlábainkon járni megtanulván, nemzeti protestáns irodalmat teremtsünk. E három cél szerencsés kivitelét azonban én nem annyira a zöld asztal melletti határozatok utján várom eszközölhetőnek, mint inkább socialis uton a hitbuzgalom fölébresztése s ennek nyomán az erők s rokonszenvek egyesítése által. Szem előtt tartván, hogy az egyház, ha fogalmának megfelelni akar, coercitiv rendszabályokhoz nem nyúlhat, egyházi téren minél többet a köz jóakarattól kell várnunk,