Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-10-23 / 42. szám

semmit: — folyt a harc. Sok harc után feláll esperes ur s így nyilatkozott: r

három szavazat tehát érvénytelen, — de én azért uj szavazást nem rendelek, hanem a három j egyházat szólítom fel uj szavazásra." — Alólirt kénytelen volt ez esperesi kimondott határozatnak ellene mondani, mennyiben olyan sohasem történt, hogy ha valaki — bármi okból — általános többséget nem nyer: csak néhány egyház szólíttassék fel uj szavazatra, — 33 az általános többség itt ez egyházmegyébeu, ugy de csak 32 ment egyfelé, mert három szavazat érvényteleníttetett. — Ekkor a három fő közül, egy egyházi ülnök Sz. K. feláll, s az indulatosságnak egész hevével szól: hát már nincsen az esperesi hivatalnak semmi tekintélye?—Ki van mondva az Ítélet, — attól nem szabad elállani. És utána a nagy tábor, — nem gondolkodva sok tagja,— rákiáltja: áll a határozat.— De mi öten kértük komolyabb megfontolását az eljárásnak, s így két világi ülnök, és egy egyházi ülnök véleményünkhöz csatlakozván, az esperesi kimondott határozat megmásittatott, s uj szavazás rendeltetett. De a tábor nagy lármája tovább is folyt, tiz is beszélt egyszerre ; de miről beszéltek, azt kivenni nem lehetett; s így lárma közt minden jegyzőkönyvi hitelesítés nélkül oszlott el a gyűlés. Ilyen gyűlése több is volt ez egyházmegyének; ennek az egynek közlésére azért vett bátorságot közlő, hogy ezt olvasva, magokba szállanak az illetők; — és igyekezni fognak lelkészekhez illőleg komolyan tanácskozni. Ha ezt megérem, meg fogom e lapban irni, hogy ime eljött az idő. — hogy a beregi egyházmegye lelkészei higgadtan tudnak tanácskozni. Hogy pedig azon ne tépelődjék senki, hogy ki merte ezeket így megírni; ime ide irorn nevemet; s a ki valótlanságot lel e sorokban, cáfolja meg. Beregi egyházmegye, octob. 13. 1858. Gerzseni Gábor, v.-náményi lelkész. B.-Ujfalu, oktob. 14. 1858. — Mélyen tisztelt szerkesztő ur! F. év május 2 ika óta — midőn t. i. lelkészi állomásomat elfoglaltam-— több ízben szándékoztam egyházunk s városunk szellemi és anyagi mozzanatairól néhány sort küldeni fel önnek becses lapjába, mint prot. életünk egyik főközlönyébe: de mindannyiszor le kelle tenni tollamat; mivel — különösen egyházi életünkből — a szellemi hiányok mellett csak anyagi szegénységet és sebeket mutathattam volna fel. Igen! fájdalomteljes szívvel keli leírnom, hogy népes egyházunknak, —• mely körüibelől 4800 tisztán protestáns tagokat számlál, — nincs egy talpalatnyi földe, nincs alaptőkéje ; sőt még a parochialis földeket is a lelkésznek, és az 5 iskolatanítónak a város — habár nem a törvényszabta mennyiségben — a maga tulajdon földéből adja s mívelteti meg évenkint; és így a tetemes évi kiadásokat egyedül a mérséklett párbérből kell fedezni, melyek ezt, legtöbb években, az utolsó krajcárig felemésztik. És a mi még fájdalmasabb , nincs is remény ahoz, hogy egyházunk fekvő vagyonnal dicsekedjék valaha, miután a tagosítás még 1848 előtt megtörtént az egyház egyenes mellőzésével; nincs mondom remény, hacsak valamelyik buzgó hitrokonunk ! nem hagyományoz valamit. Ily körülmények között nem csoda, ha a népes egyház elhagyattatva, sok égető szükségeit is alig képes teljesíteni ; nem csoda, ha mind ez ideig vasárnapi iskola, kis- J dedóvoda, és más korigényelte üdvös intézetek hiányával van ; mert az egyes tagoktól sem lehet tetemesebb áldozatokat kívánni, miután eddigi tudomásom szerint c város lakosságának legalább is ;

i

/5

része egészen fekvő birtok nélküli, és vagy csak kétkézi munkája után él, vagy pedig bérlett földet mivel, hogy kitarthassa családját és teljesíthesse soknemü tartozásait. Mindezeknek megismerése és tudata méltó aggodalmat költött fel többeknek kebelében egyházunk boldog jövője és felvirágozhatása felöl. Gondolkozott is az egyházi gyűlés többféle utakról, módokról. Szándékozott jelesen az egyházi adót felemelni, vagy egyenesen a krajcáros adót behozni; de átlátta, hogy minden szokatlan teher ellenszenvre talál, és ez a különben is eléggé terhelt nép közt csak erőszakkal lenne eszközölhető. Elvégre is egy eszménél állapodott meg; és hála a gondviselésnek s néhány lelkesek közremunkálásának , az eszme valósult; mi ha nem valami gazdag forrást nyitott is fel, de egyházi életünkben mindenesetre szép jellemvonásként maradand fen. És ha ez által egyházunk emelkedéséhez csak egy lépcsőt készíthettünk , vagy egy szenvedő és éhező emberbarátunknak könnyeit letörölhetjük: a fáradság s áldozat gazdagon meg leend jutalmazva. Igen tisztelt szerkesztő ur! most már nem kell letenni tollamat, mert a panaszok mellett örömvonásokat is ecsetelhetek ; a mennyiben folyó hó 10-dik napján megvetettük aiapját egy egyházi takarékmagtárnak, melynek célja : 1. Az egyháznak netalán eljöhető m&stoha körülmények között segélyt nyújtani s annak felvirágzását előmozdítani. 2. Az egyes lakosoknak kölcsön-gabonaforrást nyitni. 3. Jótékony célokat foganatosítani. 4. A bekövetkezhető szükség vagy drágaság idején a szegényebb osztályú népet, valláskülönbség nélkül segíteni, vagy talán véginségtöl is megmenteni. E takarékmagtár önkéntes aláírás utján jött létre, és ez első évre a már eddig aláirt gabonamennyiség — az aláírás még most is folytonosan történvén — haladja a 60 köblöt ; s reménylhető, hogy három év múlva — miután némelyek 3 évig, mások pedig egész élethosszig kötelezték magokat az aláirt összeg fizetésére — meg fogja haladni a 200 köblöt. Ez , az igaz , még magában nem valami fényes jövőt biztosít, de tagadhatatlanul kedves záloga annak, hogy nem halt ki a kegyelet, nem halt ki a bel missio az egyes hívek kebeléből. Egyébirántszükségesnek tartom felemlíteni, hogy a takarékmagtár alapszabályait— célszerű kezei hetés és biztosítás tekintetéből — megerősítés végett az illető helyre felterjesztettük; és a bizton reménylett megerősítés után örömest szolgálok azokkal önnek becses lapjába, ha t. i. célszerűnek méltóztatik látni; hogyha netalán e példa más egyházakat is ily üdvös cél létesítésére buzdítana! Nem mulaszthatom el annak közzétételét sem, hogy a városi elöljáróság mostanában 2köblös földet szakított ki egyik legjobb helyen a faiskola részére; a mit főleg városunk erélyes birájának Papp Tamás urnák köszönhetünk, ki elég tevékeny részt vesz a nemes célok előmozdításában, és a ki a fenséges főherceg születési örömünnep emlékére 80 szegényt vendégelt meg saját asztalánál, s 40 pforintot osztatott ki közöttök. Mindezek édes reményt nyújtanak nekem arra, hogy míg saját egyházunk boldogabb jövendőnek néz elébe : ugy más felöl talán rövid idő múlva kedves tudomásul Írhatom meg önnek, nagyobb földbirtokosainknak s a belhivatalnokoknak az egyházi domesticábozi szives járulásokat. Isten velünk!! NémethiLajos, ref. rend. leik. — Vandrák András, tanár 25 évi ünnepélye Eperjesen. Minden magán nevelő, ki egyes családok gyermekeit az élet és tudomány pályájára előkészítette, örömmel emlékezik vissza fáradozásainak napjaira, ha azon Öntudattal bir, hogy a reábízott növendékeket tudományokban gazdagítva s erkölcseikben nemesítve adá át szüleinek s a hazának. Méltán számot tarthat az illetők *) A missio fogalmával némelyek még folyvást nincsenek tisztában. A missio akár kiil, akár bel, mindig kíil működést jelent Isten országa érdekében , s belsőnek akkor neveztetik, ha az egyház kebelében a keresztyének között, — külsőnek, ha az egyház körén kivül, a nem-keresztyének közt jelentkezik. | S z e r k.