Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-10-23 / 42. szám

dott és követett elve: elŐmozdítni az írókban a komolyabb tanulmányok ösztönét, a tudósoknak alkalmat szolgáltatni a közönséggel való gyakoribb érintkezésre s a tudomány igazságaiból mitsem áldozva föl, azokat könnyebb, kelle­mesebb formában tenni közkeletűvé a magyar közönség­nél; — s minden embert, a ki műveltnek akar neveztetni, folytonos ismeretségben tartani a tudomány, művészet, iro­dalom kiil- és belföldi fontosabb tüneményeivel, szóval, is­kolán kivül terjeszteni a minden müveit embernek szüksé­ges ismereteket. Nem nagyítunk, ha azt állítjuk, hogy ily vállalat, mely a tudóst, irót a mívelt közönséggel, a magyar míveltséget a külföldivel szoros érintkezésbe hozza, mely az irókat ala­posabb tanulmányra, a tudósokat tetszöbb formára szok­tatja, fölér hosszasabb munkálkodás után egynémely tudo­mányos társulattal üdvös voltára nézve, habár, természete­sen, céljokra és eszközeikre nézve némileg különböznek is egymástól. Nem kell feledni továbbá egy ily vállalat irodalom­történeti fontosságát. A fentebbi célok, ha a közönségnél részvétre találnak, szebb jövendőt készítnek elö az iroda­lomnak. A történetben nyomot hagy minden maga után — s irodalmunkban egy oly vállalat, mint a „Szemle," meny­nyiségileg is tetemesebb, semhogy a komolyabb, szilárdabb törekvések irányát több éven át mind Íróknál, mind közön­ségnél meg ne állandósítsa. Van még egy oldala ugyanezen vállalatnak, a mit nem lehet szem elöl téveszteni — s ez anyagi oldala. A „Buda­pesti szemle" nem hirdette, mennyire olcsón jut a közönség azon ismeretek birtokába, melyeket oly nagy tömegben szolgáltat ki. A közönség 10 nagy, tömött kötet birtokába jut aránylag csekély, 10 pfrt. évi előfizetéssel. E 10 füzet­ben számos, egy részt csak igen drágán megszerezhető könyv velejét és ismertetését olvashatja. Nincs oly íüzet, melyben több nagyérdekli fontos munka lényege ne volna előadva, s egyszersmind minden fél vagy egész évi folyam, oly cikksorozatokkal ajándékozza meg irodalmunkat, me­lyek különben jő keletet érdemlő eredeti magyar könyvek volnának. — Az irók pedig, kiknek igen nebéz volna a je­len viszonyok közt némely értekezéseik, kisebb terjedelmű munkájok részére kiadót találniok, ez uton könnyen tehe­tik közzé arra érdemes közlendőiket. Minden tekintetek följogositnak azon reményre, bogy a magyar közönség belátván mi az, a mi irodalmunkban valóban becses, a mi a magyar civilisationak legsikeresebb terjesztője és képviselője, s legfontosabb közlönye az irók munkássága eredményének, — két kézzel kap e vállala­ton : a magyar tudományos irodalomnak ugy is oly kevés közlönye van, s egy sincs, s bátran elmondhatjuk, mely eddigelé — egyet sem véve ki a múltban és jelenben — az összehasonlítást és versenyt kiállhatná a „Budapesti szem­lével. — (Vége követkekzik.) Salamon Ferenc. Tudakozódás egy régi magyar protestáns ima­könyv érdekében. (Vége.) Mutatvány a nevezett régi imakönyvböl. Reggeli Könyörgés. Izraelnek őrizője, Jákobnak fárathatatlan vezérlője, minden te Szentidnek egyedül való Fő Pásztora, és hűséges gondviselője, a mi lelkeinknek, és sok változások közzé tétetett világi életünk­nek is egyedülvaló öröme , tökéletes java, fő boldogsága, Jehova Szent Isten. Ékes dolog Isten tégedet dicsérni, és a te nevednek éne­ket mondani — hirdetni minden reggel a te kegyelmességedet, és a te igaz mondásodat a Szentek gyülekezetiben, holott kivált­képpen való módon lakozol. Miis azért bűnös Adamnak maradéki, kik ez siralomnak völgyében nyomorgunk, noha porok hamvak vagyunk, az Ábra­hámmal, Igákkal és Jákóbbal bujdosók, mindazon által bejöttünk szent szined, és tekinteted eleiben, mert szomjúhoz a mi lelkünk tégedet, bogy láthassuk megh a te segedelmedet, és dicsőssé­gedet. Magasztaltassál fel azért óh Isten minden egeknek felette, és mind az egész földön áldásban maradgyon a te dicsőséges nagy neved, mert minket nem csak élettel és valósággal ékesítettél volt fel, ba nem mégh mikor a mi Anyáinknak emlőjökön nem füg­göttünk volna is , immár kegyelmesen gondot viseltél a mi lel­künknek örökké való boldogságárul. Fel írtad a mi nevünket a te testamentumodban, eljedzet­tél, elválasztottál minket, óSTaz pokolnak kötele alól széni Fiad­nak drágalátos halála által megh szabadítottál. Külső képpen isTuiulta a te napodnak fényére a mi Anyánk­! nak méhébül hatalmas karjaid által csudálatosan ez világra hoz­! tál, kegyeimessen minket megőriztél. Csak az elmúlt étczakábann is a meljben olyanok valánk, i mint edgy megholtak, mely könyöriiletessen bántál mi velünk I méltatlan bűnös Fiaiddal, és leányiddal. Ugyanis, arra voltunk volna méltók, és érdemessek , hogy a mi álmunk , halálunká; ágyunk koporsónká ; levetkezésünk, eltemettetésünké; setét étczakánk, végső sötét étczakánká vál­tozott volna; de hála legyen az Urnák , mert ki ragadá szegény szolgáit, szolgáló leányit az veszedelembül, hogy a veszedelem­nek mélységében el ne vesznénk. Micsoda oh uram az ember, hogy megemlékezet ö rolla, micsoda az embernek fia, hogy ő felőlle gondolkodol; micsodák vagyunk, miis, méltatlan bűnös fiaid, és leányid, bogy lelkünkre, i testünkre, és ez világi életünkre gondot viseltél. Meg valjuk Uram a te dicsőségedre, és a mi magunk lel­kének szégyen vallására, hogy méltatlanok vagyunk ennyi áldá­í sidra, melyekkel meglátogattál minket menybül. Mert a mi életünknek napján héjában valóságban töltöttük el, a mikor poenitentia tartásra való időt engedtél minekünk, azt az ördögnek, a testnek és ez világnak szenteltük; a mi életünk­nek megh jobbítására senkengető elöljáróinkat meg nem becsül­löttük ; poenitentia tartásra hívogató Evangéliomodat csak hátunk megé vetettük , a meljért nem egyebet érdemlenénk te tlilled> j hanem hogy, mind ez kegyelemnek, mind a dicsősségnek orszá­gátul meg fosztanál bennünket. De könyörgünk Szent Felségednek , ne hordoztasd mi ve­lünk a mi gyermekségünknek hamisságát örökségh szerint, és a mi ifjúságinknak bolondságit számban ne tudgyad , mert ha ezt miveled Ur Isten, csak edgy élő ember sem igazulhat megh te előtted, mert nem oljan Isten vagy te, ki gyönyörködgyél az hi­tetlenségben, nem lakik te nállad a gonosz, elveszted az álnok­ságnak cselekedöit a te szemeid elöl. Tekincs irgalmas Istenünk szerte széljel ez széles világon­s ez mi Magyari Izraelünkben letelepedett árva Anyaszentegy­házadra, a melj tár gyúl tétetett ki az ö lelkét halálra keresőknek, oltalmazzad őtet minden ellenségei ellen , hadd lássuk a rád tá­madók, hogy vagyon hatalmad a megszabadításra és elégséges vagy a^ megtartásra. Éltessed Uram a te Anyaszentegyházadnak, és a te dicsős­ségednek hűséges dajkáit, kik ennek terjedésében, és megmara­dásában fáradoznak és munkálkodnak, vedd környül azokat a^te oltalmaddal, és minden lelki és testi áldásiddal ékesítsed. A te Evangyéliomodat hűséggel hirdető szolgáidat drága­látos kegyelmeiddel ékesítsd fel, hogy az Sionnak kőfalait épít­hessék , és az Jerusálemnek utczáit az igaz tudománynak ékee köveivel ékesíthessék. Tekincs menybül mind azokra, valakik az ö szükségeknek idején te hozzád fel fuhászkodnak. Ez mai napot is, a meljre bennünket felvirasztottál áld meg mi nekünk , hogy legyünk áldottak ma, és életünknek minden napjaiban, az estveli órára is vigy által bennünket, hogy akkor is megh emlékezvén a te nagy irgalmasságodrul, nagy hála adás­sal magasztalhassuk sz. Felségedet. Amen. A könyv végén ez áll: „Venit in possessionem Gregorii Nagy 1770. Bum essem in mora Szemereini." Közli Kovács J ózsef^ maeyarujfalui ref. pap. 42. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom