Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-10-23 / 42. szám

dott és követett elve: elŐmozdítni az írókban a komolyabb tanulmányok ösztönét, a tudósoknak alkalmat szolgáltatni a közönséggel való gyakoribb érintkezésre s a tudomány igazságaiból mitsem áldozva föl, azokat könnyebb, kellemesebb formában tenni közkeletűvé a magyar közönségnél; — s minden embert, a ki műveltnek akar neveztetni, folytonos ismeretségben tartani a tudomány, művészet, irodalom kiil- és belföldi fontosabb tüneményeivel, szóval, iskolán kivül terjeszteni a minden müveit embernek szükséges ismereteket. Nem nagyítunk, ha azt állítjuk, hogy ily vállalat, mely a tudóst, irót a mívelt közönséggel, a magyar míveltséget a külföldivel szoros érintkezésbe hozza, mely az irókat alaposabb tanulmányra, a tudósokat tetszöbb formára szoktatja, fölér hosszasabb munkálkodás után egynémely tudományos társulattal üdvös voltára nézve, habár, természetesen, céljokra és eszközeikre nézve némileg különböznek is egymástól. Nem kell feledni továbbá egy ily vállalat irodalomtörténeti fontosságát. A fentebbi célok, ha a közönségnél részvétre találnak, szebb jövendőt készítnek elö az irodalomnak. A történetben nyomot hagy minden maga után — s irodalmunkban egy oly vállalat, mint a „Szemle," menynyiségileg is tetemesebb, semhogy a komolyabb, szilárdabb törekvések irányát több éven át mind Íróknál, mind közönségnél meg ne állandósítsa. Van még egy oldala ugyanezen vállalatnak, a mit nem lehet szem elöl téveszteni — s ez anyagi oldala. A „Budapesti szemle" nem hirdette, mennyire olcsón jut a közönség azon ismeretek birtokába, melyeket oly nagy tömegben szolgáltat ki. A közönség 10 nagy, tömött kötet birtokába jut aránylag csekély, 10 pfrt. évi előfizetéssel. E 10 füzetben számos, egy részt csak igen drágán megszerezhető könyv velejét és ismertetését olvashatja. Nincs oly íüzet, melyben több nagyérdekli fontos munka lényege ne volna előadva, s egyszersmind minden fél vagy egész évi folyam, oly cikksorozatokkal ajándékozza meg irodalmunkat, melyek különben jő keletet érdemlő eredeti magyar könyvek volnának. — Az irók pedig, kiknek igen nebéz volna a jelen viszonyok közt némely értekezéseik, kisebb terjedelmű munkájok részére kiadót találniok, ez uton könnyen tehetik közzé arra érdemes közlendőiket. Minden tekintetek följogositnak azon reményre, bogy a magyar közönség belátván mi az, a mi irodalmunkban valóban becses, a mi a magyar civilisationak legsikeresebb terjesztője és képviselője, s legfontosabb közlönye az irók munkássága eredményének, — két kézzel kap e vállalaton : a magyar tudományos irodalomnak ugy is oly kevés közlönye van, s egy sincs, s bátran elmondhatjuk, mely eddigelé — egyet sem véve ki a múltban és jelenben — az összehasonlítást és versenyt kiállhatná a „Budapesti szemlével. — (Vége követkekzik.) Salamon Ferenc. Tudakozódás egy régi magyar protestáns imakönyv érdekében. (Vége.) Mutatvány a nevezett régi imakönyvböl. Reggeli Könyörgés. Izraelnek őrizője, Jákobnak fárathatatlan vezérlője, minden te Szentidnek egyedül való Fő Pásztora, és hűséges gondviselője, a mi lelkeinknek, és sok változások közzé tétetett világi életünknek is egyedülvaló öröme , tökéletes java, fő boldogsága, Jehova Szent Isten. Ékes dolog Isten tégedet dicsérni, és a te nevednek éneket mondani — hirdetni minden reggel a te kegyelmességedet, és a te igaz mondásodat a Szentek gyülekezetiben, holott kiváltképpen való módon lakozol. Miis azért bűnös Adamnak maradéki, kik ez siralomnak völgyében nyomorgunk, noha porok hamvak vagyunk, az Ábrahámmal, Igákkal és Jákóbbal bujdosók, mindazon által bejöttünk szent szined, és tekinteted eleiben, mert szomjúhoz a mi lelkünk tégedet, bogy láthassuk megh a te segedelmedet, és dicsősségedet. Magasztaltassál fel azért óh Isten minden egeknek felette, és mind az egész földön áldásban maradgyon a te dicsőséges nagy neved, mert minket nem csak élettel és valósággal ékesítettél volt fel, ba nem mégh mikor a mi Anyáinknak emlőjökön nem függöttünk volna is , immár kegyelmesen gondot viseltél a mi lelkünknek örökké való boldogságárul. Fel írtad a mi nevünket a te testamentumodban, eljedzettél, elválasztottál minket, óSTaz pokolnak kötele alól széni Fiadnak drágalátos halála által megh szabadítottál. Külső képpen isTuiulta a te napodnak fényére a mi Anyánk! nak méhébül hatalmas karjaid által csudálatosan ez világra hoz! tál, kegyeimessen minket megőriztél. Csak az elmúlt étczakábann is a meljben olyanok valánk, i mint edgy megholtak, mely könyöriiletessen bántál mi velünk I méltatlan bűnös Fiaiddal, és leányiddal. Ugyanis, arra voltunk volna méltók, és érdemessek , hogy a mi álmunk , halálunká; ágyunk koporsónká ; levetkezésünk, eltemettetésünké; setét étczakánk, végső sötét étczakánká változott volna; de hála legyen az Urnák , mert ki ragadá szegény szolgáit, szolgáló leányit az veszedelembül, hogy a veszedelemnek mélységében el ne vesznénk. Micsoda oh uram az ember, hogy megemlékezet ö rolla, micsoda az embernek fia, hogy ő felőlle gondolkodol; micsodák vagyunk, miis, méltatlan bűnös fiaid, és leányid, bogy lelkünkre, i testünkre, és ez világi életünkre gondot viseltél. Meg valjuk Uram a te dicsőségedre, és a mi magunk lelkének szégyen vallására, hogy méltatlanok vagyunk ennyi áldáí sidra, melyekkel meglátogattál minket menybül. Mert a mi életünknek napján héjában valóságban töltöttük el, a mikor poenitentia tartásra való időt engedtél minekünk, azt az ördögnek, a testnek és ez világnak szenteltük; a mi életünknek megh jobbítására senkengető elöljáróinkat meg nem becsüllöttük ; poenitentia tartásra hívogató Evangéliomodat csak hátunk megé vetettük , a meljért nem egyebet érdemlenénk te tlilled> j hanem hogy, mind ez kegyelemnek, mind a dicsősségnek országátul meg fosztanál bennünket. De könyörgünk Szent Felségednek , ne hordoztasd mi velünk a mi gyermekségünknek hamisságát örökségh szerint, és a mi ifjúságinknak bolondságit számban ne tudgyad , mert ha ezt miveled Ur Isten, csak edgy élő ember sem igazulhat megh te előtted, mert nem oljan Isten vagy te, ki gyönyörködgyél az hitetlenségben, nem lakik te nállad a gonosz, elveszted az álnokságnak cselekedöit a te szemeid elöl. Tekincs irgalmas Istenünk szerte széljel ez széles világons ez mi Magyari Izraelünkben letelepedett árva Anyaszentegyházadra, a melj tár gyúl tétetett ki az ö lelkét halálra keresőknek, oltalmazzad őtet minden ellenségei ellen , hadd lássuk a rád támadók, hogy vagyon hatalmad a megszabadításra és elégséges vagy a^ megtartásra. Éltessed Uram a te Anyaszentegyházadnak, és a te dicsősségednek hűséges dajkáit, kik ennek terjedésében, és megmaradásában fáradoznak és munkálkodnak, vedd környül azokat a^te oltalmaddal, és minden lelki és testi áldásiddal ékesítsed. A te Evangyéliomodat hűséggel hirdető szolgáidat drágalátos kegyelmeiddel ékesítsd fel, hogy az Sionnak kőfalait építhessék , és az Jerusálemnek utczáit az igaz tudománynak ékee köveivel ékesíthessék. Tekincs menybül mind azokra, valakik az ö szükségeknek idején te hozzád fel fuhászkodnak. Ez mai napot is, a meljre bennünket felvirasztottál áld meg mi nekünk , hogy legyünk áldottak ma, és életünknek minden napjaiban, az estveli órára is vigy által bennünket, hogy akkor is megh emlékezvén a te nagy irgalmasságodrul, nagy hála adással magasztalhassuk sz. Felségedet. Amen. A könyv végén ez áll: „Venit in possessionem Gregorii Nagy 1770. Bum essem in mora Szemereini." Közli Kovács J ózsef^ maeyarujfalui ref. pap. 42. sz.