Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-10-16 / 41. szám

Senkisem akarja tagadni, hogy a mostani császári kormány a "béke fentartását legelső kötelességeid tűzte ki. Nem vitatjuk, hogy ezt leginkább saját érdekében tette; de azt megvalljuk, hogy az európai kormányok sokkal tartoznak neki a béke fentartásáért. Azonban azt bízvást kérdezhetjük, hogy váljon a protestáns papok, kik részint kevés számmal vannak, részint erkölcsös s nyugodt életűek, oly félemletes nép-e, hogy Európa békéjét lehet tőlük félteni? váljon a mostani Napoleoni rendszernek a Bourbon és Orleans pártokat tekintve, van-e oka félni a protestantismus terjeszkedésétől ? Mi ugy hisszük nincs. Az úgynevezett legitimista párt vallás tekintetében osztja az idősb Bourbonok elveit, azaz azt akarja, hogy a r. kath. egyház uralkodjék, és a protestantismus elnyomassék. Ezen állítást XVIII. Lajos, és X. Károly uralkodása eléggé támogatja. E szerint a mostani császári kormány egyenesen a legitimisták kezére dolgozik a protestantismus elnyomásával. Vagy talán azon hitben ringatja magát a francia császári kormány, hogy a szorosan vett római papság szívből ragaszkodik hozzá ? Oh akkor szörnyű csalódásban él. Az még most is híven ragaszkodik az idősb Bourbon-ághoz; és ne higyje a franciák császára, miként a római kath. papság oly könnyen el tudja feledni, hogy I. Napóleon francia császár a római kath. egyház világi fejét, a pápát, a Vatikán falai közül kihurcoltatta s Franciaországban bebörtönöztette s így azt, a mi minden igaz r. katholikus szeme előtt és szivében szent és sérthetlen, lábbal taposta. Ez a megsértett és ki nem békült papság ha tesz is valamit III. Napoleonért, az I-őnek öcscseért, azt csak kényszerűségből teszi. Többre becsüli ugyan a mostani császárságot minden Ledru-Rollin és Louis-Blanc-fóle köztársaságnál: de azért ha kenyértörésre kerülne a dolog, az idősb Bourbon-ág viszszahelyezését viszont minden Napoleon-féle kormánynak eleibe tenné. Váljon a protestánsok nem hiven ragaszkodtak-e I, Napóleonhoz, mert védte őket az ultramontan cselek ellen? Hányszor állította azokat példányképül a római papság elé? Váljon 1815 ben déli Franciaországban nem vérengzőleg üldöztettek-e protestánsok, mivel az Elbából visszatérő száznapos császárt tárt karokkal fogadták ? és pedig csak azért, mert a Bourbonoktól vallásszabadságukat féltették. Nem értjük tehát III. Napoleon politikáját, ki az ultramontan párt kedviért, mely alig várja, hogy lerázza az ő igáját, a protestantismusnak akarja nyakát szegni. Ha ő, mint mondani szokta, az 1789-iki forradalom jó következményét akarja fentartani, akkor a protestantismusnak az idő óta nyert vallásszabadságát is tisztelnie kell. Erre egy másik politikai nézetnek is kellene vezérelnie a mostani császári kormányt. A ki a francia nemzet miveltebb rétegeit ismeri, tudja hogy az nem buzgó híve azon egyháznak, melynek rovására a protestánsok nyomatnak. Megengedem, hogy az alsó osztály bizonyos része, és a főranguak egy kis töredéke híven ragaszkodik ahhoz : de a francia nemzet általán véve részint minden vallási tárgy iránt hideg közönös, elannyira, hogy e közönösség sokszor valóságos hitetlenség- s vallástalansággá fajul; részint vakon hiszi a (római ragasztékokkal meg nem embereit) szent irás tanait. A francia nemzet felvilágosult része épen nem helyeselheti, hogy kormánya a protestantismust nyomja, üldözi, mely szinte Jézus tanait hiszi és vallja, mert az, ha szájával nem is, de szivében protestáns, és ezt bízvást lehet állítani az ugyne vezett gallikana egyházról, mely katholikus létére is számos római tant s elvet tagad. Csudálni lehet tehát, hogy a császári kormány, mely annyira gondoskodik önfentartásáról, épen ezen felvilágosult osztályt idegeníti el magától, mely megtörténhető forradalom vagy a Bourbonok visszatérése esetében jobban gyámolítaná őt, mint az ultramontan papság s attól vezetett alsó osztály, mely folyvást a Bourbonokhoz szít. A józan politika azt kívánná, hogy a protestánsok védelmeztessenek: de itt is teljesedni látszik: a kit Isten meg akar verni sat. Előrebocsátottakból kiviláglik, hogy mind Franciaország törvényeivel, mind a mostani császárság józanon felfogott érdekével ellenkezik a protestánsok elleni ellenséges eljárás: de még néhány észrevételt kell tennünk, mely a vitatott tárgygyal szoros összefüggésben áll. A francia kormány ugy nyilatkozik a Moniteurban, hogy ő, ha nem kizárólagosan is, de általában a vallási szabad mozgalom ellen van, s e tekintetben a kath. egyházat is szemmel tartja. Tehát mintha érezné, hogy elől tűz, hátul víz. A francia katholika egyházat két részre lehet osztani, római és gallikánára, mely utóbbit a római pápa 1683-ban kárhoztatta, s e két egyház egymással is küzd az elsőségért, különösen sajtó útján s a gallikána egyház részén van a nemzet felvilágosult, közönös és hitetlen része, e szerint annak többsége. Es a kormány e két katholikus felekezet közti vitatkozást is megszüntetni erőködik. Váljon a halál békéjét sikeriilend-e a szellem országába becsempészni, az a jövendő titkai közé tartozik. Mi egyébiránt nem vagyunk hajlandók hinni. Az ujabb idők tapasztalatai, a francia nemzet jelleme, az emberi szellem természete nem engedik hinni, hogy III. Napoleonnak is sikerülne a szellemi tevékenység mezején tespedést idézni elő, és ha csakugyan ilyenhez fogna, meglássa bárki, hogy szélmalom harcot vívott. Azonban bármily sok leverő van is a Moniteur többször említett cikkében, meríthetni abból olyan tanúságokat is, melyek í minden igaz protestáns szivét örömmel tölthetik el. Igy például I a Moniteurból tudjuk azt, hogy ujabb időben nagy kiterjedést nyert a protestantismus Franciaországban; hogy déli és nyugoti j Franciaország reformált gyülekezeteinek XIV. Lajos bérencei : elől menekült töredékei lassanként kezdik magukat összeszedni, szervezni; hogy ezer meg ezer katholikus tér át a reform, hitre, kik semmi áldozattal sem iszonyodnak, bogy lelki épületökre templomot s iskolát építhessenek, erre szinte a Moniteur mondja, miként az áttértek annyira ragaszkodnak meggyőződósükhöz, hogy ellenségükről, bármily hatalmas legyen is, nemcsak hogy : vissza nem rettennek, de hitökért börtönt is készek szenvedni. [ Es épen ezen szilárdság nyerte meg a protestáns világ, különösen i Angolország ezen hatalmas protestans-védő rokonszenvét is a francia protestánsok részére. Ez a tudat bátorítsa a francia protestánsokat, hogy reményteljesen tekintsenek a jövőbe s azon magasztos hit lelkesítse, hogy az egyház Istene, ki nem engedte, hogy a reformált egyház hajója Franciaországban a legkegyetlenebb üldözések korában is vértengerbe sülyedjen; sőt isteni hatalmával azt cselekedte, hogy az egész századon túl is él; most sem fogja elhagyni, söt diadalmat ad minden ellenségeskedéseken. Boross Mihály. T JL

« C? A békés-bánáti helv. hitv. esperesi hivataltól. Hogy dicsőségesen uralkodó császárunk királyunk védpaizsa alatt édes hazánkban minden vallású felekezetek teljes békének s szabad háboríthatlan vallásgyakorlatnak örvendenek, ez magában már kimondhatlan hálára kötelezi a népek millióit a legvallásosabb Fejedelem iránt; de midőn ezenkívül tapasztaljuk, mily atyáskodó szeretettel öleli kebelére különféle hitvallású alattvalóit s különbség nélkül munkál azok boldogítására: e tekintetben a jelenkor hálaáldozatja nagyon csekély adomány, kell, hogy a történet lapján legyen az megirva — mely hálára kötelezze az utókort is — miként e hazának apostoli Fejedelme isteni szent ihlettől lelkesülten küzd a soha el nem hervadó koszorúért, melyet égi láthatlan kéz nyújt a földi halandó számára. ; Legkegyelmesebb urunk császárunk királyunk atyáskodó szere| tétét ujolag tettleg tanúsítják s hangosan hirdetik e néma sorok, miket lelki örömmel irok le s teszek közzé: ,f

A csász. kir. vallás és közoktatásügyi magas ministerium határtalan kegyességéből a szegedi helv. hitv. plánta-egyház népiskolájának javadalmaztatására, dotatiojára két rendbeli tiltott fokozatú házassági dijakat 50—50 pengőforintokban kegyelmesen adományozni, ajándékozni kegyeskedett.u Ezen összegek a tiszántúli helv. hitv. főtiszt, superintendensi hivatal útján már hozzám megküldetvén, addig is, mig az illető plánta-egyház e határtalan kegyességért hálanyilatkozatát hivatalos köszönő fóliratában kifejezhetné, kötelességemnek ismerem e magas pártfogást tanúsító s az egész protestáns közönség közörömével találkozó kegyes adományért legalázatosabb