Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-28 / 4. szám

az így képezett ifjú tanítók sokkal talpráésettebbek lesznek, mint az akármilyen praeparandiábói kerül tanitók. Ha majd idővel anyagi erőnk engedi, ám állítsunk praeparandiákat, de ha egykor a praeparandiák bővében len­nénk is, még akkor is elönyösebbnek tartanám, az iskola föld­jén, a gyakorlat mezején nevelkedett tanítókat, mint a praeparan­distákat. Az állítandó praeparandiák mindég a mesterkélés bűnében fognak sinleni —• alig lehet ezeket természetes képező helyekké alakítani. — Egyedüli módja volna a praeparandia természetes hatásának, ha abba, az elméleti oktatás mellett, gyakorlati isko­latartás, t. i. gyermektanitás volna bele állítva — s a mennél ke­vesebbre szorított elméleti oktatást gyakorlati tanítással (a gyer­mekek taníttatásával) cseréinők föl. — Ha meg volna továbbá a praeparandiában mind az, a mit a falusi iskolákban meglenni óhajtunk. Yolna t. i. munkatér, kert, kézi mesterségek s mezei gazdasággal való foglalkodtatás és ezek nem azért volná­nak , mintha kész gazdát vagy mesterembert akarnánk az is­kolából kibocsátani • hanem volnának azért, hogy általok a munkaszeretetet fölébresztenők, megszilárditanók, volnának azért, hogy az igazi tudvágyat kiképezzék és fejlődésében előse­gítsék. Ha megvolnának a tantárgyak megtanításában segít­ségül szolgáló eszközök s mind ezeket a tanítóknak készü­lők mindjárt a gyermekeken próbálnák használni. — És midőn ezen gyakorlatba belejöttek a tanítónak készülők, a praeparandia vezetői csak akkor vonnák és vonatnák el a tanulókkal a gyakor­latról az elméletet. De én hiszem, hogy még most ilyen praeparandiákat állítni nehezebb és költségesebb, mint az ország különböző részeiben gyakorlott s ügyes tanítókat szemelni ki, s ezekhez küldeni gya­korlatra a tanítónak készülő ifjakat. — tís a tanitóképezést ilyen móddal azonnal meg lehet kezdeni. Ezen kitérések, az ügy gyakorlati föloldhatása tekintetéből, ugy hiszem, nem voltak feleslegesek. — Most már áttérek a nép­iskolákba behozandó oktatás rendezésére. Miután a mi iskoláink sem az idő folytával nem fejlőd­tek , sem tanitóink általánvéve nem képzettek, sem anyagi kö­rülményeink nem a legkedvezőbbek; dolgaink ezen állapota azt látszik kívánni, hogy behozandó rendszerünkkel ereszkedjünk le mostani szellemi állapotunkhoz, alkalmazkodjunk a mostan létező tanítóinkhoz, igy aztán az idő hosszú során, a szerint, a mint a tanítói capacitások mutatkoznak , szapordnak, javítgas­sunk iskolai rendszerünkön. — Ezen uton végre elérhetjük cé­lunkat, kifejlődik és megérik iskolai életünk. Ez volna az ügy lát­szólagos menetele. En azonban egészen ellenkező értelemben vagyok. — En a tervet ugy kívánnám elkészíttetni s egyi'ittal életbe léptetni, mintha iskolai erőink már most is rendben volnának, mintha iskoláink mind azon fejlődési phasisokon, miken a német és sckweici iskolák átmentek, átestek volna, s a fejlődés azon pont ján állanának, hol az emlegetett országok népiskolái állanak. Mirevalók volnának nekünk ama sikernélküli experimentumok, miket mások már megtettek — s a miknek nyomán jutottak mostani virágzó állapotaikra. Ha javítunk, kezdjük a dolgot ott, a hova mások mintegy száz év alatt jutottak. Legforróbb ohajtásom volna tehát, hogy készitsünk s egy­szersmind léptessünk életbe egy olyan nevelési tervet, mely nemcsak körülményeink és népünk szükségei kielégítése és hazánk boldogitására is a legcélszerűbben hasson, hanem a mely egyszersmind a nevelés és tanitástan mostani fejlettsége szín­vonalán álljon. Igyekezzenek aztán a tanitók felemelkedni s alkalmazkodni a tervhez s e terv nyomán lassankint bár, dé biztosan alakítsák át mostani népiskoláinkat, hogy f azok a mivelt európai iskolákkal egy sorba állhassanak. — En ezt tartom az ügy természetes fejlődésének. — Mert ugyan mit mon­danánk az olyan gazdáról, ki épületeit és faültetvényeit csak azért helyezné földje akármelyik zugába, hogyha majd jobban fognak folyni dolgai, alkalmasabb helyre hordogassa? Ha mi mostani állapotunkhoz azért alkalmazkodnánk, hogy idővel majd a jobbat megkezdhessük "; nem lennénk-e^hasonlatosak amaz ügyet­len és előre nem látó gazdához ? Azért én részemről azon elvnek vagyok határozott barátja, mely szerint népiskoláinkat azonnal ugy rendezzük el, mely sze­rint az abban nevelt nép gyermekeit mind külső ügyességre, mind értelmi fejlettségre vezérelvén, tisztába hozzuk őket azzal, miként kell nekik saját jóllétök megszerzésével e hon jövő nagyságát is szemök előtt tartani és megalapitani. — Es ezen kettős magas célt csak ugy érhetjük el, ha az értekezésem elején kifejtett ta­pasztalatokra, az emberi hajlamok fejlődésére alapítjuk nevelési és tanítási rendszerünket. Ezen nemes törekvéseink azonban előkészület nélkül vald jelen állapotunkon könnyen szendedhetnének hajótörést, mint­hogy ezen tervhez sem irott utasításaink, sem gonddal kidől gozott, s minden tekintetben az ügy föloldását öszhangzásba hozó, egyvágásban tartó könyveink nincsenek. — De ha egy ilyen terv egyszer minden oldalról meghányva vetve, majd elfogadva s életbeléptetve lesz, ha egy részről a tanitók és lelkészek, kikre a munka súlya vár, kezeiket meggyőződés- és­lelkesedéssel teszik e nagy munkára, más részről az egyház időt és áldozatot nem kímél; lesz írva részletes utasitásr lesznek egyöntetű, a megállapított tervvel egybehangzó köny­veink is. Addig is, mig ezek lennének, siessünk a terv meg­állapítása- és életbeléptetésével, — válogassuk ki a létező köny­vek közül a tervvel egybehangzókat és indítsuk meg a már is halaszthatlanná vált s egyházunk életfeltételét magában a hordó fontos munkát. Értekezésem eddigi folyamán, azt hiszem eléggé ki­fejtettem a népiskolák feladatát , kifejtettem azon alapelve­ket, melyekre a népnevelés sikeres megoldását fektetni kell. — Szólottam azon módokról, melyek szerint egy felöl a mun­kássági hajlamot miként kelljen a munka megszerettetése^ más felöl a tud vágy fölébresztése- és megszilárdítására föl­használni s a nevelés egész folyamán lélektanilag hatva a gyermekekre, mindkettőt ébren tartani. — Ezek fejtegetése mellett megígértem, hogy szólok a nevelés fontos eszközei: ről, a tantárgyakból menynyit kell a népiskolákba bevinni, mi módon kell azokat egymásmellé rendezni, a tani tárgyakkal bánni, s megtanításokra egyenkint menny­idöt kell fordítni. Említettem fennebb, hogy nem ritkán az olyan tehető­sebb községek, hol rendes 4 osztályú s 4 tanítóval bíró nép­iskoláink is vannak. — Vannak ismét számos községeink, melyeknek iskoláiban nincsen több egy tanítónál. — Az , hogy valamely népiskolában négy vagy egy tanitó van, azon a I szükségen, hogy népünk gyermekeit kellőleg kell kiképeznünk, semmit sem változtat. Mindenik községnek egyenlő célja, egyenlő föladata van. — Mindenik község népiskolájába egyformán be kell a tanitnivalókat osztani. — Ez természetes. — A feladat megoldásában van a különbség. — Ott, hol négy tanitó működik, a nevelés feladatát különben föl lehet oldani, mint a hol egy ta­nitó van. Azonban egyetlen egy, de a nevelés ügye iránt lelkesült tanitó sokszor annyit is tehet, mint négy ember. A dolog ilyenszerü természeténél fogva, mikor arról van szó , mennyit kell népiskoláinkban a tantárgyakból ta­nitani, látni való, hogy a 4 tanítóval bíró iskolák növendé­keinek épen annyira van sziikségök, mint az egy tanítóval bíró népiskolai növendékeknek. Látnivaló az is, hogy a tan­tárgyak mennyisége meghatározása is minden népiskolánkra nézve egyforma. — Egyformának kell lenni a tanítási mo­dornak is ; t. i. észfejgtegetőnek. A különbség csak az idő fölosztásában, és az egyetlenegy tanitó terhesebb munkájában mutatkozik. Lehet tehát négy osztálya^— s kell is hogy legyen az egy tanítóval bíró népiskolának is. Es ilyen esetben a kiszabott tan­tárgyakat megtaníthatja egy ember is csak adja rá magát és ide­jét ügyesen ossza föl. Lássuk most már, mennyit kell az annyiszor emlegetett tantárgyakból a népiskolában megtanítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom