Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-09-25 / 38. szám
A Sáros-Pataki Füzetek tisztelt szerkesztőjét, ki ez tigy iránt folyvást a legmelegebb részvéttel viseltetett, szives tisztelettel felkérem, hogy ezen előleges s majd a következő részletes jelentést is, — ha nézeteivel nem ellenkezik , — a szerkesztése alatti füzetekbe felvenni sziveskedjék. — Debrecen, 1858. Sept. 17. Révész Imre. ----- — rw? R ® Belső Somogyból. Nyilt válasz M. P. lelkésznek e lapok 26. sz. alatti tudósítására, és még valami az iskolasegélyezést, papválasztást s fizetést illetőleg. Ha jól emlékezem , Montesquieu mondta ezt valahol: „irj három szót, s ez képes téged vesztőhelyre juttatni." Nem vagyok teljesen bizonyos a felöl, hogy igazat mondok-e amaz állítás után, midőn ekképen fejezem ki magamat: sok embernek szive és ajaka ilyen vesztőhelye embertársa hitele-, becsülete-, szóval jellemének ; mert mióta Astrea égbe költözött, azóta sokan csak fegyverzett szemmel birják az igazság napfényét kiállani, s készek mindannyiszor boszuállásra, valahányszor a nyilt igazság leplezetlen sugárélétől talált sértődni gyenge látásuk. Ezt tanúsítják legalább az M. P. tudósításában olvasható e következő szavak is: Archivius közlései ellen lelkésztársai — egy vagy kettő — feltámadtak, miért ir olyat, a mi nem valódiság, a mi ellenkezik a gyűlési végzésekkel. Mely kifejezés ily általánosságban , akarva vagy nem , jellemem és közlői hitelességem ellen támasztott gyanúsítás sötét árnyát tüntetvén föl, azon kellemetlen kötelességre érzem magam kényszeríttetve általa, jócélu szándoktól vezéreltetett s csak resumee-ben közlött szavaim alaposságát indokolva kimutatni. Szabadjon azonban előrebocsátanom itt, hogy nekem, távol minden irói vizketegségtől, nem rendszeres tudósítást adni volt szándokom, mit akarva sem teheték vala, a jegyzőkönyv maiglan sem köröztethetvén, hanem egyszerűen csak az újság érdekességének akarván tárgyat szolgáltatni, addig is, míg avatottabb toll után látandá az egyházi ügyek iránt érdeklettséggel viseltető t. c. közönség a gyiilésünkön felmerült nevezetesebb tárgyaknak nyilvánosság elé hozatalát, *) egyházmegyénk haladó szellemének örvendetes bizonyítékául, csak két tárgyat emeltem ki különösen, jelesül a gyüléstartás nyilvánosságát, és a d. . . .i lelkészi állomásnak canditatio utjáni szabad választással betöltendését illető határozatot. Es ez utóbbi ártatlan pont szúrta némelyek szemeit annyira, minélfogva szabadságot engedének maguknak, azt boszulatlanul nem hagyni. S miért ? Mert a candidatio, a minő értelemben én vettem, szerintök nem az. Értsük meg hát a dolgot. A d. . . . i lelkészi állomást ugyanis, a csurgói gym. tanára bizonyos statutumba foglalt igéret fejében, az egyházmegye erkölcsi súlyának mérlegbe vetett hatalmával, magának megadatni kéré. S ez még mi hiba sem lett volna magában, ha az illető egyház választási jogával s egyéb érdekekkel is öszhangzatba hozathaték a statutum; mert a consistorium a „de nobis sine nobis" elvéhezi ragaszkodás nélkül igérheté csak, hogy hat évi tanárkodás bevégeztével gondoskodni fog a t. t. ur illő elhelyezéséről; ugy de a kérelem teljesítése oly erősen sürgetteték, hogy ez a lelkészek előléptetési vagy legalább változási jogának vitatását felidézvén, a candidatio feletti küzdelemnek nyitotta meg sorompóját. Candidatio mellett harcoltak a következő védvek: A legjövedelmezőbb egyházba helyeztetésre magyarázott amaz ominosus Ígéretnek, a népnek választási s a lelkészeknek a „de minoribus ad majores ecclesias transplantatio" elvénél fogva illető előléptetési jogához viszonyult alapra állítva semmi jelentősége, hatálya nincs. Mert elvétetvén az igéret alól a régi 5ii ) Mert a gymnasiumot illetőkön kivül több tárgyak is vannak az M. P. által felhozottaknál, mint pl. a h.- sz.- györgyi körlelkészi tanácskozmány nevezetes végzései a népnevelés- s tanítók érdekében. A. alap, melyet a most említett közjogi általános elv fölé emelt — ugy nevezett — jutalmazási részletes vagy épen egyéni elvből gyökereztetett gyakorlat •— s ez sem mindig akadálytalanul — támogatott csak, el kell esni az Ígéretnek; és ha a mai tetemesen megváltozott, sőt egészen mássá lett alapra, mely az iskolának egyházak és lelkészeik részéroli közsegélytetése hatályával érvényt nyert közjog- és törvényen nyugszik, hasonló ígéretet biztosító statutumot nem állíthatunk, ugy azon a régi sem exequalható, hanemha a papság és az egyházak önkint lemondottak jogaikról, szóval, ha a candidatio megszüntetett; de a mikhőZ az egyházmegye hogy hü maradt, eléggé tanúsította azzal, hogy az iskolának évek előtt megkezdett újraszervezését előmozdító segélyezéshez tőle telhető anyagi és erkölcsi erejével nemcsak készen járult, hanem egy uj kulcs szerinti költségvetést is örömestebb elfogadott, mintsem jogaiban csonkítást vagy háborgatást engedendett. S ha nyilatkozott is némi ellenvélemény az uj terv ellen, ennek indoka nem a fizetés alóli kibujósdi-ajtókeresés, hithiány, részvétlenség, s az evangy. ifjú jellemhasonlatában, mikkel a vélemény vádoltatott, hanem azon buzgó igyekezetben találja és mutatja alapját, miszerint odavitessók a munka, hogy a teher az erőhöz m é rtékelt legyen; és így az anyagi és szellemi élet erejét fentartó tárgyakat ne, hanem csak az azonkívül eső felesleget nyomja; ennélfogva a költségvetési tervezetben a minden személyt egyiránt illető pénzösszegen kivül, a pénzerő tényezői közé, minők a tiszta jövedelem mint legigazságosabb alap, és a birtok mint legbiztosabb hypotbeka, igazságosabb arány , s ekkép az anyagi forrás erejének megfelelőbb egyensúly hozassék be s állítassék fel; mely vélemény ha általános pártolásra nem talált is, ez korán sem hangolja le, söt jogaik biztosítéka mellett inkább növeli a véleményezők áldozati buzgóságát ama hit által, hogy szegényes filléreik, mint az evangy. özvegyé, kedvesebbek az Ur előtt, mint a gazdagok aranyai. Ily szempontból lehetvén tehát az iskola és tanárai érdekét az egyházak és lelkészek érdekével összemérni, feltétlen, azaz candidatio nélküli behelyezést valamely egyházba — még ha a nép nem szólna is ellene — s ezt tárgyazó rendszabályt, minden tisztelettel legyen mondva, a mint nem ismerhetünk s el nem fogadhatunk — mert ekkor el kellene ismernünk s fogadnunk, hogy egy statutum fölötte áll a törvényeknek, a miszerint az egyházmegye van Csurgóért és nem megfordítva, a miszerint az iskola a totum, s az egyházmegye csak pars totum efficiens — ugy jelenben s akármikor is, midőn szükségesnek látszanék, mi sem üdvösebb az iskola érdekére nézve, mintha a t. tanár ur ép az iskola javáért, mely hitünk szerint szivén fekszik, az igéret teljesítésének határát nem hajtja a candidation túl, annyival inkább , mivel candidationál többet a régi alapon sem adhatott az igéret; nem adhatta név-szerint másoknak sem hasonló vagy nagyobb erejű praeferentiáját, sem bármi csekély jogát; a mit pedig adott, az a íontebbiek szerint az iskola irányában részint már teljesíttetett, részint ha valami differentia forogna még fen : ez, elfogulatlan és pártatlan ítélet szerint, a tanár ur nevének a candidálandók sorába igtatásával egyszerűen teljesíthető, a nem választás esetén épen ugy meg kellvén nyugodnia, mint többi társainak, kiket a választás sorsa nem ért, közösen tanusítandók levén azt az igazságot, hogy mint sok egyéb, ugy a papi candidatio is lejárta a maga idejét; mert soha nem kell felednünk, hogy nemcsak a physikai, de a morális törvény sem tűrhet büntetés nélkül erőltetést. Exempla docent. Ily nézetek s indokoktól vezéreltetve, nem a t. tanár ur — kinek érdemei félreismerhetlenek, ha bár Csurgót fényfokára emelni nem birta is — személye elleni — hanem elv és jogkérdéssé tétetvén a d. . . . i ügy, védetett a candidatio;, s csakis így lehetett megnyugodni azon, midőn mind a quid juris mind a quid consilii bölcs elvét szem előtt tartó, s e kritikus iigybeni helyes tapintattal a középutat eltaláló consistorium szavazattöbbségének eredményetil (mert nálunk közgyűlésen is még csak a consistorialis tagok szavaznak, a mi pedig rákmódra-haladást mutat, miután Kutason ép az ellenkező elv, N.-Bajonban pedig a nyilvánosság a papokkal közösen szavaztatott meg) kimondá az elnökség , mikép V. I. tanár és azon lelkészek, kik tanárok voltak, s kandidáltatni kívánnak, D-ba e g y ti 11 c a-n d i d á 11 a t n a k.