Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-09-25 / 38. szám

alkalmazandó iskolalanitók egy állandó bizottmány általi megvizsgáltatása. E szerint kötelesek lesznek ezen vizsgá­latnak magokat alávetni 1. mind azok, kik bármely más espcrességből jövőn, a békésiben kivánnak tanítói hivatalt kapni, ha bizonyítványuk nincs, hogy ily vizsgálatot már letettek; 2. azok, kik tanítói hivatalt még nem vittek s olyanoknl kivánnak alkalmaztatni. Kivétetvék a) azok, kik valamely prot. tanitóképezdében nyerték képzettségöket s tanképcsségökröl bizonyítványt tudnak felmutatni, — b) a hitjelöltek. A kellékek, melyek a vizsgálat alkalmával az illető egyéntől meg fognak kívántatni, köriilbelől ezek: vallásos-erkölcsi műveltség s igy tiszta, jámbor, kegyes élet ; a magyar s az illető egyház nyelvének alapos tudása, a latin nyelv értése, földirati, történeti s természettudomá­nyi ismeretek, jártasság a szentírás és Luther Márton ká­téjának magyarázatában, ének- és zene-ismeret, növelés­cs oktatás tani ismeretek, számvetésből legalább annyi, mennyit a hatodik gymnasialis osztályúak tanulnak stb. Segédtanító 18 éven, rendes tanító pedig 20 éven alul senki sem lehet. — A szegedi önálló egyházzá alakulni akaró evang. hívek ügye is került szőnyegre. Mielőtt azonban az esperesség anyaegyháznak elismerhetné, a szegcdi hívek­nek még különféle föltételeknek kell eleget tenniök , mire Isten segíteni fogja őket, ha önjavukra áldozni s a szent ügy körül protestáns buzgalommal eljárni tudnak és akar­nak. — Említésre méltó tárgya volt még a gyűlésnek az m.-bcrényi német-ajku egyház fájdalom pörös ügye. A ne­vezett egyház t. i. vonakodott (szeretnők hinni, hogy csak az egyház körén kivül álló egyének formaszerü, de bűnös lázítás és bujtogatás következtében) a lelkész és tanítók által hiványilag használt egyházi földek után járó földadót fizetni, hárítván ezen terhet az illető egyházi hivatalno­kokra. Miután ezen eljárás a hiványok semmi áron meg nem engedhető csonkításával s a m. kormány világos rendeleteivel homlokegyenes ellentétben áll, az espe­rességi gyűlés azon régibb határozatát megnjitotta, mely szerint az egyházak kötelesek a földadót fizetni, jegyző­könyvileg roszalván egyszersmind az m. berényi német­ajkú egyház , jeles lelkészét sértő s lelkipásztori tekinté­lyét megrendítő eljárását. — A többi nem oly általános ér­dekű tárgyakat mellőzve, csak azt jegyzem meg, hogy a békési evang. esperesség képviselői mint mindenkor, ugy most is a szent ügyhöz illő komolysággal, higgadtsággal, protestáns buzgalommal, testvéri szeretettel s evangyélio­mi szellemmel tanácskoztak. R i m 1 e r K á r o 1 y. Jolsva, september 10. 1558. A mi gömöri nt. espe­rességünk ez idén e hó 7- és 8-kán N.- Szlaboson tartá meg egyházmegyei közgyűlését. Hála Istennek! egyhá­zunk nemcsak számos lelkész és tanítók, hanem világi rend által is elegendőkép képviselve volt, mi arra mutat, hogy a vallás iránti részvét nem csökken, sőt inkább nő. Rövid s buzgó templomi ének után, a szószéken fellépett tdő Or­misz S., alsó-sajói lelkész ur, kinek velős beszéde, mivel épen e lap kedvenc tárgyát a „bel-missiót" érdeklé, cél­szerűnek találám, azt legalább rövid vázlatban közleni a t. olvasó közönséggel. Beszédje két részből állott. I. meg­mutatá: miben áll és miben nem a bel-missió? — II. mi­ben áll az reánk nézve, és mit kiván tőlünk épen most? — I. részben cáfolá igen velősen azon véleményt, mintha a bel-missió az egyházi pénztárak gazdagítás- vagy jöve­delmi kútforrások szaporításában állana, mi magában, ugy mond, célszerű ugyan s hasznos, főleg ha szent célokra, például szegények s betegek gyámolítására, közös épülés és mívelödésre fordíttatik. De mindez mégis nem főiránya s alapja a bel missionak , ez is a vallásos buzgalom vagy szerencsés körülmények kifolyása, miért is nem lehet az igazi keresztyénség csalhatatlan jele. Van sok igen sze­gény egyház, mely nem kérkedhetik világi gazdagsággal ugyan, ugy de evangyélmi tisztaság és buzgalma mellett gyarapodik azon gazdagságban, melyet sem moly stb. Er­re figyelmezteti híveit üdvözítőnk is (Luk. 22, 15.). más helyen meg: „A hol van a ti kincsetek, ott van a ti szíve­tek is." Nem menti meg egyházunkat a romlástól a pénz és gazdagság, hanem az evangyélmi szellem, nem betli, mely megöl, hanem a lélek, mely megelevenít. — II. rész­ben intc bennünket: 1. A mostani korban hatalmasan el­terjedett materialisnius elleni harcra, mely előtt az ember ! csak annyit nyom, mennyit pénze s vagyona, mely meg­mérgezé az emberi lelkeket, ugy hogy főohaja: a világi kényelem, fényűzés, kéj, gyönyör, mértékletlenség stb., mely megveti a vallást, sakramentomokat, templomot; szűkkeblű egyházi szükségeink iránt, megtagadá a nagy­lelkű elődök szellemét, áldozatkészségét, megfeledkczék arról, mi Luk. 12, 33 áll. 2. Hogy vívjunk isten kétélű fegyverével a hitetlenség ellen, mely tagadja Istent, Krisz­tusbani sz. hitet, világosodik, mivelődik, hanem Krisztus nélkül, többet költ azon szellemre, mely gőzgépeket épít, mint amarra, mely azokat is előteremteni segíti. 3. Az egy­háziatlanság és szeszes italokkali visszaélés elleni kiirtás­ra, mely népünk alsóbb osztályát visszatartóztatja az is­ten országától. — Enuyit a derék szónokról. E gyűlésen az esperességi háromféle pénztárak meg­számláltatván, néhai Sexti t, komi. ev. lelkész alapítványá­ra nézve azon hiány tapasztaltatott, hogy egy egyháznál 1000 for. v. p. s ugyanannyi egy volt középtanodánál, mely más helyre áttétetett, haszon nélkül hever. A végrendelet értelmében pedig a kezelő tartozik mindenért jót állani, mi nagyon természetes; — miért is nagyobb óvatosság ajánl­tatik. — A tanítói conferenciákról is sok szépet hallánk, melyek minden décáni szakaszban behozattak s működ­nek, nem volna-e jó, hogyha olykor olykor általános con­ferenciák is tartatnának esperességünkben, hogy t. ta­nítóink egymás közt kölcsönösen kicserélhetvén gondolat­jaikat, a nevelés sz. ügyét közös erővel előmozdíthassák? — Furcsa jelenet adta elő magát egy décáni följelentés mellett, midőn egy tanító, ki décánus által nyivános vizs­ga alkalmával érezhetőleg megrovatott, s a feljelentésben a legkitünőhbek közé soroltatott. Ez botrányos követke­zetlenség! Nyíregyházán ismét tanítói képezde alakíttatan­dik, melynek oktatói állomásai csőd által lesznek betöl­tendők. Egyúttal dicsérve kiemelni kötelességemnek tartom azon őszinte vendégszeretetet, melyet n.-szlabosi egyház jó lelkészével együtt irántunk nyilvánítani szives vala, — büszke volt őarra, hogy egyházunk nyomos ügyei 7 év lefolytával viszont kebelében tárgyaltatnak, esperességünk egyházi s világi tekintélyei körében mulatnak! Kicsiny bár és szegény azon egyház, de gazdag s nagy evangyélmi buzgalmában! Virágoztassa azt a mindenható továbbra is Isten dicsőségére!!! Hoznék J., ev. lelkész. — ^ KÜLFÖLD. Előleges jelentés a dunafej edelemségi magyar reformátusok ügyében. Azt hiszem, hogy nem enyészett még ki egészen a tisztelt olvasó közönség emlékezetéből bukuresti reformá­tus lelkipásztor, Koos Ferenc urnák folyó évi március 22-kén kelt s hozzám intézett azon levele, melyben a duna­fejedelemségi magyar reformátusok szomorú sorsát meg­ható vonásokkal rajzolta, s melyet a Prot. Egyh. s Isk. lap folyó évi május 6-ki — 18-dik — számában oly céllal köz lőttem, hogy a tisztelt közönség részvétét ezen egyházi és nemzeti szempontból egyiránt nagyfontosságú ügy iránt felköltsem, s hogy egyházunk kormányán állók közül tá­madjon valaki, ki tekintélyes állásánál fogva, egy magyar református missionak a Dunafejedeleinségekbeni megin­dithatását fent és alant kieszközölje. Azonban, mig egy fe­löl csakhamar meggyőződtem arról, hogy egy rendszeres

Next

/
Oldalképek
Tartalom