Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-09-04 / 36. szám

öltözve, kik mind a római katholika anyaszentegyházhoz tartoztak, megjelenni ajánlkoztak, s így minden a legszebb rendben késztilt a megdicsőült végtiszteletéhez. Megtörténvén minden előkészület, másnap, azaz ang. 15-kén megható halotti beszéd után, öröknyugalomra ki­sértük a siratott hajadont. Itt nyugosznak tehát az angol jövevény és vándor­nőnek hideg tetemei, a magyarajku nép közepette *) ál­dás és béke hamvaira. Ti pedig jóltevő eszéki asszonyságok, kik nem kí­méltétek sem fáradságtok, sem költségtek az ezen utolsó tisztességtétel díszéhez. — Azután ti magyar ifjak s fér­fiak, kik e halottas menetet szivetemelö áhítatos éneklés­sel díszítettétek, — de különösen Magyar - Rétfalu ér­demdús lelkésze,-— ki nem sajnálván fáradságát, — öt Sröknyugalom helyére kisérte s letétette, — valamint te Magyar-Rétfalusi ref. gyülekezet is, ki ezen életpályáját végzett angol protestáns jövevény és vándor személynek egy kis pihenő helyet engedtél szeretett halottaid köze­pette , hogy itt fáradt testét háboríthatlanul kipihentesse és az örökálmat békével kialhassa. — Utóljára pedig mindnyájan, kik ez utolsó tisztelettételhez összejöttetek, mivelhogy jószivüségtekért mással nem jutalmazhat ben­neteket, — fogadjátok azon hálanyilatkozatot, azon szives köszönetet, melyet ez elszomorodott szegény vándorcsalád néktek általam szive benső rejtekéből nyilvánít. — Áldást és békét kívánván egyenkint fejeitekre s családaitokra. Még e tudósítás bezárása előtt azon lesújtó hirt vette tudó­sító, hogy a súlyosan látogatott fent nevezett lelkész neje is jobb hazába költözött át. A szomorodottak vigasztalója nyújtsa szivére vigaszbalzsamát. Rajcsányi Soma. Necrolog. T u n y o g i Cs. József, Kolozsvárt re­form. tanár, és a m.-academia levelező tagja, m. hó 27. esti 11 órakor, élte 68-ik évében, jobb létre költözött. Az érde­mes elhúuyt, mint törvény-tanár, volt hazája szolgálatára, mígnem végre az idők viszonyai őt szerepétől elejték; legutóbbi időkben a selymészet elméleti és gyakorlati ter­jesztése által tüntette ki magát. — Áldás poraira. Gyászhír. A banai helv. hitv. egyház 25 évig buzgó lelkipásztora, a tudományos egyházi szolga, a gyengéd jó atya, melegkeblü barát, t. Tóth Sándor ur több mint fél­éves betegeskedése után , élete 62-dik évében, f. hó 6-kán jobb létre szenderült. — Hátramaradt széplelkíi özvegye 5 árva gyermekével, számos rokon és jó barát gyászolja az elszenderültet. A béke angyala viraszszon a megsiratott porai fölött. K . . KÜLFÖLD. Svédhon. Az üldöző törvények, melyek Svédhonban minden más felekezetüeket sújtanak, hetekkel ezelőtt né­hány családanyán, kik a protest. egyházból a catholicismus kebelébe tértek, vétettek gyakorlatba. Mit tesz ennek hí­rére az európai és amerikai pr. egyház ? protestál egész erő­vel a türelmetlenség ellen, mely még az ultramontan párté­nál is kiállhatatlanabb, mivel nemcsak igazságtalan, de következetlen is. S hogy e protestatio annál hatályo­sabb legyen, nem elégszik meg csupán szavakkal, hanem tetthez fordul. Igy gondolkodnak pl. a francia protestánsok: a szerencsétlen nőket protestáns kezek sértették, tehát prot. kezek gyógyítsák. Aláírási íveket nyitottak, segélyt gyűj­töttek az elpártolt testvérek számára. Az Evang. Álliance pedig európai és amerikai tagjai közt aláírási íveket kö­röztet azon felszólítással: intézzenek minden felölről adres­*) Ezen tisztes halott sírját egy helyes emlékoszlop pléhre való felírással jelölendi, melyet t. P. J. lelkész ur, tulajdon költségén örökemlékül állítand fel. R. S. seket a svéd kormányhoz az iránt, hogy amaz embertelen törvény megszüntetését minél előbb eszközölje. Időközben a svéd kormány e jelen esetben is a hat kitért nőre mon­dott Ítéletét visszavonta. Törökország. Az adamaschai protestánsok. —• Köze­lebbi évben, Neumeister, galatzi lelkész, Dobrudschá­ban egy prot. falut fedezett fel, melynek létezése addig is­meretlen volt, íme e tárgyról némely kivonatok Neumei­s temek a Gusztáv-Adolf Egylet bizottmányához küldött leveléből: „Török-Dobrudschában 30 rnföldnyire délkelet­felé Tultschától és 16 mföldnyíre nyugotra Badabaschától van egy regényes völgy fenekén, •— melyet nagyszerű tölgy -erdő vesz körül, — egy falu, olyszerü házakkal, milyene­ket északi Németországban láthatni. E falu, melynek neve Adamascha, protest. lakosokkal bir, kik Poroszországból költöztek s telepedtek meg Bessarabiában 1812- és 1818-ban ismeretlen okok miatt. Elűzetvén 1847-ben azon helyről, hol megtelepedtek, nagyobb részök ezen Dobrudschától tá­vol eső völgybe menekült. A falu 50—60 családból áll, ezekhez számítandó azon 12 család, mely ezektől nem messze lakik. Sok évek óta egyházi szolgát nem láttak, hanem azért Krisztus folyvást mesterök és uruk maradt. Isten igéje nekik rendszeresen sohasem hirdettetett. Mégis más egyházaktól való távolság dacára is, sem a hitetlen­ség, sem a pharisaeismus nem ragadta meg sziveiket; őszinte és égő vágy Krisztushoz tartozni lelkesíti őket s mindezt a gyülekezet Isten után két egyénnek köszöni, először egy egyszerű Kuhn Adam nevű földmívesnek, azután Schiebke iskolamesternek. Ezek azok, kik lankadatlan tűzzel dol­gozván , sikerült nekik a nyájat veszélyes tanok és példák mételyétől megoltalmazni." Azon négy nap alatt, melyet Neumeister lelkész Ada­maschában töltött, 13 házasságot kötött, s 178 személynek szolgáltatott uri szent vacsorát. (A Lien után.) Válaszul az ev. Wochenblatt-nak. — E lap 31. sz. tárcája szerint, az ev. Wochenbl. bonckése alá került ama cikkem, mely u. e lap 28. sz. ezen cím alatt: „Igénytelen észre­vételek Cékus J. bel-missioját érdeklőleg" megjelent. Meghaj­tom fejem minden becsületes s komoly cáfolat előtt; — nyomo­ruságosb cáfolat azonban nincs annál, mely világos személyeske­déseken alapszik. — Váljon ki tüzeskedett Homola J. ur ellen ? En legalább nem ; — mert cikkemben derék utánzásra méltó lel­késznek nevezém, noha tetteiben olyan hiányokat fedeztem fel, ; melyekre egyéni meggyőződésemnél fogva áment nem mondha­ték, s mostani módosításokkal sem tudtam kibékülni; C. J. ur cikkében világosan az állott, hogy Ujvásáron pénzgyüjtés végett j bizonyos kútforrások kutattattak fel, melyek közé tartozik : a ! korcsmák bérbevétele, torok stf. — Es ez volt egyedül, mit a bel-missio fogalmával ellenkezőnek lenni mondék ; — ott tehát a községekről szó sem vala, mit jelenleg az ev. W. egyenesen ezekre értetni kiván. Egészen más alakot ölt aztán az egész tárgy magára, ha az egyház firmája a korcsmák bérbevétele mellett el­marad , s helyette a községeket mint kezelőket és adakozókat kell érteni; mert nem következés, hogy a mi egy világi testület­nek illik, az szinte egy szellemi corporationál is megálljon. Tu­dom én, hogy H. J. ur a torozásokat el nem tilthatja, de azt csak teheti, hogy a torozások stb. nagy mértékben ne gyakorol­tassanak , s a kicsapongásokra hívei ne ösztönöztessenek, s kész vagyok hinni, hogy azt eddigelé is, mint hü pásztora nyájának, tenni el nem mulasztá, de hogy ama pénz , mely torozási adó vagy legalább is taksaként tűnik fel, az által, hogy a lelkiatya rendeléséből gyűjtetik a gyakran emberi voltukról megfeledkező tivornyázók között, megszűnt bünzsoldja lenni, s hogy bár a po­kol fenekéről szivárognak be a pénzkútforrások az egyházi pénz­tárba , az mind a bel-missio áldásával megférne, tagadom ! s ta­gadni fogom örökké ! — Nem hiszem , hogy a véleményező , mi­dőn e sorokat irá: „a pokol az Isten országa építésénél segíteni

Next

/
Oldalképek
Tartalom