Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-09-04 / 36. szám

vassuk , miszerint isteni kijelentés után minden községbe vének rendeltettek. Sehol az egész uj testamentomban sem találunk egy községet sem egyetlen egy hivatalnoknak gondja és felügyelete alá helyezve. Ha az uj testamentom megvizsgálása után a nem in­spirált irók legrégibb adatait tesszük figyelmünk tárgyává, itt is ugyanezen formáját találjuk fel az egyházszerke­zetnek. Ugyanis az egyházigazgatás formája Ignác idejében, — mint ez leveleiből olvasható, — nyilván presbyteri. Min­den egyes községben papról, presbyterekről és diakonok­ról emlékezik, s azt állítja, miszerint ezen hivatalnokok miuden egyházi gyűlésekben jelen voltak, s világos sza­vakban tudatja, hogy a pap elnöksége alatt a presbyterek kormányoztak az egyházakban és ezek gyakorolták a fe­gyelmet. Ignác kortársa római Kelemen ugyanígy nyilat­kozik, nemkülönben Iraeneus is, ki a 2-dik században élt, hasonlólag a presbyteri szerkezetet irja le, mint korában ^általánosan elfogadtatott. Justinus martyrt és alexandriai Kelement lehetne itt több egyh. atyákon kivül megemlíteni, mint a kik szinte azt irják, hogy a hívő keresztyének gyü­lekezeteiben papok és presbyterek voltak, kik a rendet fen­tartották s a fegyelmet kezelték, mint szine diakonok is, kik a szegények számára begyült kegyes adományokat kéz­hez vették és kiosztották. Azonban a 3-dik században már kezd a dolgok és ügyek eddigi rendje más alakot ölteni. Az üldözések meg­szűntek , a kedvezőbb körülmények szerencsésb helyzetet teremtettek, s azonnal láthatjuk az előbbi idők egyszerű­ségétől és tisztaságátóli eltérésnek nyomait, eretnekség és szakadás kezdé megvesztegetni a gyülekezeteket. Az igé- , nek hirdetői s az egyházak véneinek hitteljessége és hiva­tali buzgalma fogyni kezdett. A papok nagyravágyók és kicsapongókká lettek, melynek természetes következése az lett, hogy hajlandókká lettek a veszekedésre. Azon kép, melyben Cyprián, Origenes és Euseb tehetetlenségöket, köl­csönös igényeiket és megalacsonyító veszekedéseiket fes­tik a 3-dik században, valóban lázító jellemet visel. S mint­hogy az egyház eredeti egyszerűségétől és tisztaságától ekként eltért, több nemesebb lelkületű pap feljogosítva érzé ; magát más formákban keresni menekvést a nép egyházok- • bai édesgetésére. Ez oknál fogva némelyek közülök a zsi­dók megnyerhetéseért címeket, ruházatokat és szertartáso­kat kölcsönöztek az ő zsinagógai istenitiszteletökből. A ke­resztyén tanítókat kezdték papoknak nevezni, s aztán ké­sőbb áldozárokról, főpapokról, oltárokról és áldozatokról beszélni. Mások ismét a pogányok megnyerhetéseért kezd­ték az istenitiszteletet fényessé és érzékileg vonzóbbá tenni a nagyszerű pompák által, a mint erről a 4-dik században élt Ambrozius értesítést ad, ki az ephezusi levél 4-dik fe­jezetére irt coinmentárjában ezt mondja: hogy miután sok helyen egyházak alapíttattak s hivatalnokokkal betöltet­tek , megváltozott a dolgok rendje, s innen magyarázható ki, hogy az egyházszerkezet minden pontjaiban miért nem egyezik meg az apostolok irataival, mint a melyek még az egyházak tisztaságának és egyszerűségének korában ke­letkeztek. Érdekes e tekintetben még Augustinus, hippói püspöknek levele is Hieronymushoz, melyben felhivja ezen kortársát, hogy ha az egyház jelenlegi felfordult szakában magáról megfeledkeznék, őt nyiltan rójja meg. (Epist. 19 ad Hieronym.) Azonban távol legyen tőlünk azon állítás, mintha az egyházbani rendnek és kormányformának az apostoli min­tátóli ezen elhajlása általános lett volna. Mindig találkoz­tak az igazságnak oly kezesi, kik csendes visszavonultság­ban erős bizonyságát adák a fegyelem és tanmód eredeti tisztaságának. Igy p. o. a Pauliciánok a 7-dik században komolyan kikeltek a főpapi követelések ellen. Kevés időre utánok a Valdensisek és Albigensisek, kik még szigorúbb hangon protestáltak —- a presbyteri egyszerűséget sürget­vén -— minden igény ellen. Szóval: történeti igazságul ve­hetjük ezt, miszerint az egyháznak legsetétebb és legelve­temedettebb korában is a presbyteri egyházszerkezet volt uralkodó mind azon gyülekezetekben, melyek egyszcriisé­göket tisztán megőrizték. Majd később a reformatio kezdetével azon csodás és egyszersmind örvendetes jelenetre találunk, miszerint ezen nagyszerű esemény vezérei majdnem kivétel nélkül meg­egyeztek a presbyteri alaptételek hirdetésében és védelme­zésében; Luther, Melanchton, Bucerus stb. Német-, Farel és Wiret Franciaországban, — Zwingli, Oecolompadius és Calvin Svájcban, — Martyr Péter Olasz-, Sztáray Mihály és Dévai Biró Mátyás Magyarországban, — Junius és Andre Hollandiában, — valamint Knox is Scotiában előleges ösz­szebeszélés nélkül mindnyájan megegyeztek abban, hogy a j papok egyenlők, hogy a gyülekezetek kormányának tanító (pap) és igazgató (laicus presbyter) vének általi vezetése a szentírásban gyökeredzik, s hogy az egyes gyülekezetek ezen név alatt „egyház" egy egésszé olvadva papi és világi képviselők által kormányoztatnak. Igaz ugyan, hogy a he­lyi körülmények miatt nem minden javított egyházban fo­gadtathatott el a presbyteri szerkezet, de a reformált egy­házak Francia-, Német- és Magyarországban, Svájcban, Hollandban és Scotiában, mind presbyteri szerkezettel bír­nak nemcsak elvileg, hanem tényleg is ott, hol a körülmé­nyek ezt megengedik. Egyedül az anglikán egyházban nem emelkedhetett érvényre a presbyteri szerkezet, minek okát könnyű átlátni, meggondolván azt, miszerint ezen ország­ban a reformatio fáklyáját püspökök , és az udvari elerus lobogtatta, kik megszokott fényöket és rangjukat nem vol­tak hajlandók a presbyteri egyszerűségnek feláldozni. Megemlítendő itt az, miszerint a presbyteri egyház­szerkezet ellenei azt vitatják, hogy Calvin találta volna fel az egyházszerkezet ezen nemét, s ö is léptette volna azt először életbe a genfi gyülekezetnél. Ezen állítás ferdesé­géről könnyen meggyőződhetünk, visszagondolva arra, a mit már a fönebbiekben mondtunk, mely szerint t. i. a pre­sbyteri szerkezet volt közönséges az apostolok idejében, s később valdensisek egyházaiban is, sőt állítjuk, miszerint Svájcban kétség kivül gyakorlatba vétetett ezen egyházi forma, mielőtt Calvin még mint reformátor fellépett s csak lábát is betette volna ezen országba. Ugyanis 1528-dik év­ben , midőn Calvin még csak 19 éves s az egyházi ügyek­ben teljesen járatlan volt, az egyházi igazgatást illetőleg Svájcban a presbyteri szerkezet már gyakorlatban volt, mert Zwingli már Calvin fellépte előtt jóval érvényre emel­te a papi egyenlőségről szóló tanát, s mielőtt Calvin Gen­fet csak látta volna is, már honfia Farel és Wiret ott a re­formátiot presbyteri alkotmány értelmében terjesztették. Ezen észrevételeink annak megmutatására valók, mi­szerint a presb. szerkezet a szentirással megegyező és ősere­detü. Távol legyen azonban tőlünk másoknak kárhoztatása. Csak annyit akarunk kijelenteni, hogy miután meg vagyunk győződve a felöl, miszerint prot. magyar egyházunk presby­teri szerkezete Isten igéjével s az apostoli kor állapotjával teljes összhangzásban áll: ezen egyházi forma mellett meg­maradni, ebben nevelni gyermekeinket s erről a világ előtt is bizonyságot tenni iparkodni is fogunk. Mi nem tiltjuk meg senkinek az ördögüzést, ha mi azt tenni képesek nem vagyunk, tegyenek mások annyi jót, a mennyit csak esz­közölhetnek, mi csak azt kérjük és követeljük, hogy en­gedtessék meg nekünk jelen állapotunkban kezünkkel a bibliában kimutatni azt, hogy mit mond az irás. S minthogy mindezekből látjuk és tapasztaljuk azt, miszerint a presbyteri egyházszerkezet minden lényeges pontjaiban az Isten igéjén alapul; minthogy a papi zsar­nokság ellen minden rendszerek közt leghathatósb védbás­tyát ez nyújt; minthogy a szigorú fegyelem fentartására legjobb eszközöket ez szolgáltat, a tömeget erőszakos ki­törésektől leginkább ez óvja meg; minthogy az egyházat kétes és terhes viszonyok közt leghelyesebben cz képes nyugodt magatartásra vezérleni, és mert végre leghatha­tósb módon ez javíthatja a visszaéléseket s igazíthatja útba a tévelygést: ezen okoknál fogva 300-dos egyházszerkeze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom