Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-07-31 / 30. szám

és anyagi jótékonyságait magukra vagy övéikre nézve igénybe kívánnák venni. B. A. GYÁSZHÍR. Pénzes Józef, a h.-nánási ref. egyházban lelkészhelyettes, f. év jul. hó 11-kén jobblétre szenderült. — Született e városban az 1816 ik év nov. 19. Tanulását kezdette az itt mindig virágzott elemi és gymnasialis osztályú iskolában; mint felsőbb tudományokat hallgató ifjú folytatta s bevégezte Debrecenben, — hol elébb köztanítói, azután contrascribai, végre seniori hivatalokra érdmesíttetett. Dicsérőleg van emlékezet az elhunytról, mint jótapintatú, kitűnő sikerrel szolgált köztanitóról — az 1847-ik évben Debrecenben világ elé bocsátott „Kis gyermekek ész vallása" című isk. könyv előszavában. — Szép készültségét, tudományos tapasztalatait külhonban öregbítette, s innét hazatérve, elébb Debrecenben, egyik rendes lelkész hivatalnál mint segéd, majd 1849. év pünkösd hava óta szülő földén, a körülmények ezt igy kívánván, mint lelkészhelyettes kíitünő jeles tehetségének folytonos tanujeleit mutatva működött. Több hónapoktól fogva testének erőtlenségével is a mult hó végéig prédikálta itt az evangyéliomot. Jul. 13-kán kisértettek pormaradványai honfitársai, 9 év óta hallgatói, jó ismerősi s baráti által az örök nyugalom helyére. — Szelíd béke lengjen hamvai fölött! ! ! Varga Lajos. rJr JL. r <c Felelet t. Czékus István ur azon cikkérc „a benső inissió áldása." Tisztelettel viseltetni azon tisztelt férfiak iránt, kik buzgó önfeláldozással egyházunk javát előmozdítani törekesznek ; az egyház szőlőjében fáradozó munkásoknak érdemeit elismerni s íáradozásaiknak sikeres eredményeit a. t. közönségnek előmutatni kedves kötelességünk. Hasznos lehet az egyházunk körül fáradozó férfiaknak megnevezése; de hasznos egyedül akkor, ha mások rovására nem történik ; — mert a legbuzgóbb férfin kedveért is bizonyos t. testületnek nagy részét megróni s azon tisztelt férfiúnak érdemeit ezen az alapon előtüntetni akarni, nem egészen helyeselhető eljárás. Azon sorok ellen, melyekben t. Cz. I. u. t. Homolya István urnák érdemeit buzgó elragadtatással elősorolja, nincsen kifogásom, — kész vagyok meghajolni H. I. ur előtt, ki erős karral egyházázát a nyomorúság tömkelegéből kiszabadítani törekszik; — ámbár minden eljárását követni nem volna kedvem; — de cikkének végső sorait felelet nélkül hagynom lehetetlen. Hogy, a magyar protestáns egyházaink felvirágzásának aranykora mindig távolabb s távolabbra fut tőlünk ; hogy sok egyház kék egét sötét fellegek fedik, ha ez áll ? s ha ennek Cz. I. ur állítása szerint legnagyobb részben magok a lelkészek oka—-miért? „mert nincs meg a Jézusi hit keblökben" s. t.: akkor az ily botrányt okozó pásztorokat kár megszenvedni. Ne gyanusítsuk egymást; lépjen elő a közlő s nevezze meg maga helyén azon botrányt okozó egyéneket, kik a hitetlenség s a kényelem párnáján hevernek, — kár volna, hogy miattok a protestáns egyház a végromlás örvényéhez jus son. Tagadni ugyan nem lehet, hogy minden testületben föl lehet találni a kiirtandó konkolyt; a lelkészek közt is létezhetnek, kik megfelejtkezni szoktak magas állásokról; noha egyházunk a hitetlen pásztorokat kebelében nem tűri; — de vannak a lelkészek közt is számtalanok, a kik fontos pályájukra buzgó kitartással önteni szoktak fényt. Osmerek számos férfiakat a n. t. gömöri espei ess égben is, kik buzgón ugyan, de szerény működnek egyházaikban, kik lassó de biztos léptekkel haladnak a kitűzött cél felé; de buzgó törekvéseiknek áldásával dicsekedni szerénységük tiltja. Sok lelkésznek pediglen az állása sem oly kedvező, mint t. II. I, ur állása, — nem minden lelkésznek jutott osztályul mint önékie oly buzgó férfiak közremunkálásával élhetni, — sok lelkésznek tán nem is volna kedve a keresztelési lakomákra gyűjtetni pénzt, — a mi egyházunk coordinátiójával, vagy korcsmákat ki venni bérbe, a mi a benső missió áldásával ellenkezik. — A papságnak nagyobb része bizony bizony a kényelem párnáján nem hever, hevernie lehetetlen, ki protestáns papságot a kényelem párnáján heverőnek nevezni merné, — az azon testületet gúnyolná! Ha t. Cz. I. ur állítása való, hogy „egyházaink fölvirágozásának aranykora mindég távolabb s távolabbra fut tőlünk; hogy sok egyházaink kék egét sötét fellegek fedik," ha igazságosak akarunk lenni, — keressük annak indokát nemcsak a papság hitetlenségében s. t. de szej rintem azon fellegek nem oly borzasztón sötétek, hogy^ miattok' az „elmeháborodás örvényéhez sietnének jeleseink." En ugyan legkisebb vagyok Izraelben, — de hogy a magyar protestantis mus még végromlásához nem közeledik, őszinte meggyőződésem, — él nem egyedül a papságban, de él az igen tisztelt világi rendben is ama tiszta öntudat, hogy ők azon dicső atyáknak utódjai, kik a protestáns egyházunk oltárán igen sokat áldoztak. Ne keressünk ott chimerát a hol nem létezik, — munkálkodjunk szeretetben, az egyetértés szelleme lengjen egyházunk kék ege fölött, irtsuk ki a konkolyt, de ne vonjuk föl, mind addig a kárpitot, mely egyházi éltünk magános scénait fedezi, mig a bajon saját egyházunkban gyökeresen segíteni lehetséges. Ki pedig a magyar protestantismus egyházi körében mint általános reformátor föl akar lépni, — mintaképen állítsa elő tulajdon egyházát; hogy okuljanak a „kontárok is" s lássák mint kell kormányozni az egyházat. Hoznék Nathanae 1, N.-Dalaboni lelkész. Egyházi legelüiigy. — Az egyházhivatalnokok jobbléte eszközölhetése tekintetéből, sietek arról értesíteni a prot. egyházakat s illetőleg annak hivatalnokait: miszerint oly helyeken, a hol, akár már megtörtént, akár még csak megtörténem! a tagosítás — az egyházak, vagy azoknak hivatalnokai törvényes legelőjüket a lakosokéitól még azon esetben is elkülöníttethetik, ha ezek elleneznék azt. Tápió-Szelén, miről már tettem is e lapban említést, még 1842. évben megtörtént a tagosítás, s akkor a helybeli prot. egyház részére 30 holdnyi legelő adatott. Ez azonban a lakosok legelőjébe olvasztatott be. Később észrevétetvén, hogy az igy, a mint van, az egyházhivatalnokoknak, egy pár tehén legeltetését kivéve, úgyszólván semmi hasznot nem hoz: az alúlirt, legelője elkülönítését először barátságosan kérte a helybeli lakosoktól s midőn ezek a kérésnek nem engedve, a folyamodót a törvény útjára utasították volna: a budapesti cs. kir. úrbéri főtörvényszék, abbeli ítéletet kegyeskedett hozni, a már is felyebbeztetett perben: „Hogy miután az 1836. évi 6. törv. cikk 3 §-sa csupán a volt jobbágyságot illetőleg rendeli azt, hogy azoknak egész tartozmányuk legelővel együtt egy tagban csak az esetben adathatik ki, ha azt, a volt jobbágyság nagyobb része kívánja; a kivételesek, úgymint lelkész, tanitó, jegyző illetőségeikről, mint nem is voltaképeni urbériségekről pedig, e részben emlités sem tétetik s igy azokra nem is alkalmazható ; söt az 1853. évi mart. 2-kán cs. kir. nyiltparancs 13-dik §-sa is a lelkészek és tanítóknak, csak erdőbeli illetményeiket rendeli a községi erdőkben befoglaltatni; a legelőről pedig hasonló értelemben nem rendelkezik : annál fogva felperes által szorgalmazott legelőnek a volt jobbágyokétól elkülöníthetését annyival is inkább elrendelni kellett, mivel ez által a lelkészek és tanitók állapotjának felsőbb helyről is szorgalmazott javítása, más jogainak csonkítása nélkül, eszközöltetik." Ez örvendetes tudomásul szolgáljon mindezen egyházhivatalnokoknak, kiknek hasznosabb leendene elkülönözötten egy tagban birni legelőjüket s azt szorgalom s igyekezet által, mint illik a mostani időben, gyümölcsözővé tenni, mintsem a lakosok legelőjében befoglaltan hagyva, azok marháit hizlaltatni rajta. Mocskonyi József. A soproni evang. iskolatanítói kéjiezde a számá ra ujonan felállított épületben f. évi october elsejével meg fog nyittatni. Az épület 56 lakosztályt tartalmaz, s a város legszebb és legegészségesebb részén áll, bájoló kilátással, s kapcsolatban egy 'tágas kerttel, melynek egyik oldalát végig egy kies patak mossa. Ezen kertben egy jólrendezett testgyakorló intézet hozzátartozó külön csinos épülettel, gyümölcsfa és szöllőiskola és