Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-07-31 / 30. szám

törvényt bennem vagy kívülem, mely engem vagy szenvedélyeimet szabályozná. Ha a világ nagy istenétől megszabadultam : nevetséges volna lelkiismeretembe egy kis istent állittani fel. Miképen a világ atomok történetes összeütközése, ugy öntudatom szenvedélyek történetes összejövetele, melyek közt nincs öszbang, mindenik maga teremtette s elégíti ki magát a nélkül, bogy embertársaira, vagy az egészre figyelne. A becsvágy szakában hajlamaimat saját céljok után engedem rohanni. Nincs elv, mely közém, a pénz, vagy a kivánt hivatal közé álbasson. Bírvágyamban, s a célomra való eszkö- , zök megválasztásában egészen lelkiismeretlen lehetek. Erős vágyam van a hatalom, hír, gazdagság iránt, s mindezen vágyaimnak szabad folyást nyithatok. Nincs felsőbb hatalom, i mely becsvág yamat korlátozhatná. Az atheismus e nyilatkozatai közül mindenik két alakot ! ölthet. Az egyik a vastag önzés, azaz a vastag gyönyörkór a szenvedélyek időszakában, vagy a durva nyerési kór, a becsvágy idején. Vagy a durva kéjenczben, vagy a durva színmuta- i tóban jo bevégződésre. Ez az egyik alak, melyben a szegényeknél, műveletleneknél az atheismus mutatkozik. A másik a finom önzés, 2,Z<IZ íl finom érzéki kéj a szenvedélyek, vagy a finom bírvágy a becsszomj idején, s a puha és eszes kéjenczben, vagy a finom ravasz színlelőben jő testesii- I lésre. Mindkét esetben az élet célja az önzés uralma. Az athe- i ista szükségesképen minden tehetségét mint gyönyör, nyereség műszerét, életét mint az önzés eszközét, magát mint kéj- vagy mint ragadozó állatot tekinti. Vezér-elve önzés, élete nyomo- j rult, szennyes és rövid. II. Vizsgáljuk most a gyakorlati atheismus következéseit a családi élet házi körében. A családi élet szabályszerű alapja s köteléke kölcsönös szerelem, különböző alakjaiban, kölcsönös szerelem férj és no, szüle és gyermekek, rokon és rokon közt. A házassági szeretet szabályszerű állapotában két tényezőből áll: azon vágyból, mely a szeretőnek saját jóllétét, s azon szenvedélyből, mely a szeretettnek javát célozza. | Rendes házas szeretetben e kettő egymásmellé vagyon rendelve. Mindenik jobban igyekszik a másik felet gyönyörködtetni, mint maga élvezni. Ekkor a szenvedély szép, s a szeretet gyönyörűséges. A szeretet igazsággá, örökszépséggé s szentséggé emelkedik, s legkisebb önzést sem enged fölmerülni. Ez állapot alkalmat nyújt az ember legszebb tulajdonainak fejlődésére. A gyakorlati atheismusban pedig a családi élet kölcsönös önzésen, nem kölcsönös szerelmen nyugszik. S ez minden alakjaiban nyilatkozik, ismerősök, barátok, rokonok, szülék és gyermekek, férj és nő közötti viszonyokban. A házasság csak önző muló élvért, vagy önzÖ folytonos haszonért létezik. A szülei és gyermeki viszony az önzés viszonya, melyben a szülék a gyermeket dolgozó állat, vagy játékszer gyanánt használják s a gyermekek a szüléket csak mint rajok nézve valami hasznost tekintik, ugy hogy atyát, anyát a szerint besülnek, a mint tőlök valamit nyernek. A szenvedély az egyedüli kéj, a szeretet meghal, s az önző számításnak ád helyet. A nő a férj mű- vagy játékszere és megfordítva. A házasság ekkor csak három esetre lehetséges. Először állati vágy kielégítésére, azután anyagi haszonért, végre társadalmi tekintetekből. Az első esetben a házasság szenvedélyek, a másodikban vagyon, a harmadikban társadalmi tekintetek egyesítése ; mindenesetre a testnek lélek, az önzésnek önmegtagadás, az inneninek a túlvaló nélkül egyesítése oly világban, melyben nincs Isten. Ez a gyakorlati atheistának családja, ez az atheismus, mely házat alapított! Ennek körében kölcsönös önzés minden, s az erősebb önzés nyeri a győzedelmet; s épen ez a család romlása, Nincs vidám családi élet mindenfelőli önmegtagadás nélkül. A nőnek férjéért, a" férjnek nőjéért, az atyának gyermekéért, rokonnak rokonért, barátnak barátért kell önmagát megtagadnia. Minél erősebben szorítok valakit keblemre, annál nagyobb kötelességem, hogy ön megtagadást, söt önfeláldozást gyakoroljak az iránt, kit karjaimba zárok. A családi körökben sok részletes gyakorlati atheismus mutatkozik. Lehetséges-e emellett boldog házasság ? épen nem, az egész testi egymásmellettiség. Az atheismusból eredő önzés sohasem lehet igazi házasság köteléke. III. Vizsgáljuk az atheisnfust politicai alakban, nemzeti körben. A nemzeti egyesülésnek szabályszerű indoka az'egyesülési ösztön s társasági hajlam, melyek nagyobb tevékenységben nyilvánulnak, s kölcsönös előny- és szeretetben egyesülnek. Ez alapja minden hatályos hazaszeretetnek. Ekkor' fog az egyesülés az egésznek általános, az egyesnek különös javára szolgálni. Nemzeti intézmények, alkotmány, törvény, az^után való nemzeti vágy eredményei lesznek, mi ma hasznos, absolut igaz, szép és szent. Minden nemzeti törvények a nemzet lelkéből erednek, mely ezeket ugy alkotja, hogy Isten lelkével, — mint az a világrenben, az emberi természet változatlan törvényeiben nyilvánul — öszhangozzanak. Minden ily törvény alakilag emberi és egyességi, de tartalmilag isteni és absolut; mint minden igazi tudomány isteni és absolut ténye a természetnek, emberi szavakban kifejezve. Ekkor lesz ok, az emberi törvényeknek engedelmeskedni, mert a mennyiben az emberi törvények a természeti törvényt terjesztik elő, erkölcsi kötelesség azoknak en -gedelmeskedni. De gyakorlati atheismus politicája önzésen nyugoszik. Mint az önzés egyes embereknél a vágyak személyes féktelenségét; családnál a tagok házi háborúját: ugy államban a különböző részek nemzeti anarchiáját idézi elő. Minden ember ellensége egymásnak, kik kölcsönös gyűlölet által hozattattak viszonyba, szükség és félelem által hányattattak össze. Az államban, hol a gyakorlati atheismus igazgat, a kormány önző, — az uralkodó hatalom saját hasznát és nem a népét keresi. Ezért a kormány kényszeruralom, piely Csupán az uralkodó hatalom önzését terjeszti elö. E hatalom majd anyagi erő, majd szellemi ildom. A kormány különböző alakokat Ölthet, — az uralkodó hatalom lehet király, ez az önzés .monarchiája; lehetnek egyes nagy családok, ez az önzés aristrocratiája ; vagy lehet a többség, ez az önzés democratiája de a lényeg mindig ugyanaz — despotismus. Egy atheistieus-államban kell még egy más osztálynak lenni. Minthogy az atheismus formális tagadása s az ellenkezőnek állítása az athéismus gyakorlati hitvallásának egyik nyilatkozata az atheismus papsága atheisticus papikar, bölcseletileg épen ugy lehetséges, és történelmileg épen ugy valóságos, mint az atheisticus monarchia, aristokratia, vagy democratia. A papság a hatalom szövetségese lesz , az elnyomott szegény tudatlan nép ellensége. A lélek nevében, melyet elvét, a meny nevében, melyet tagad, az Isten nevében, kit kinevet, az atheisticus egyház ezt mondja: „nincs törvény, mely magasabb volna, mint a monarcha vagy a többség akarata. Engedelmeskedjetek vagy kárhozat rátok. Ez a leggyülöletesebb alakja a practicopoliticus atheismusnak. IV. Lássuk, most hogy a gyakorlati atheismus az egyetemes emberi életmezején mi hatást gyakorol. Az emberi nem a nemzetek családja, mely a világegyetem alkotmányának felelős, s az emberi természet törvényeitől, az igazságtól, az erkölcsi kötelmektől szabályszerűen kell vetettetnie, hogy igazán szóljon, jogosan tegyen , emberbarátilag érezzen és szentül éljen. Mint a testnek tagjai egy öszliangzatos egészet; egy házhoz tartozók öszliangzatos családot; a társaság családjai öszliangzatos községet 5 egy nemzet községei öszhangzatos államot alkotnak : épen ugy a földön lévő nemzeteknek öszhangzatos világot kell képezniök. Igazság legyen az egyéni, családi, nemzeti s egyetemes emberi élet szabálya. Igy az emberi élet eszménye e négy fokozaton megvalósítattik. De a gyakorlati atheismus az anyagi Önzést teszi a nemzetek életszabályává, melyek a világot, a családokévá melyek az államot; a személyekévé melyek a családot képezik. Ezért kell a világnak, államnak, családnak egyénnek ellenkező elemek puszta anarchiájából állniok, melyben az erős a gyengét elnyomja, kifosztja, megöli. Mindig és mindig a hatalomra, majd a test anyagi, majd az agy szellemi hatalmára hivatkoznak. Sok ilynemű gyakorlati atheismus van a világon. íme mint támadja meg a cár keleten és nyugoton a gyengébb nemzeteket. íme a nagy Angol-szász törzs kettős fejével Amerikában s Európában a gyenge nemzeteket bántogatja. Csupán gyakorlati atheismus a mi irlandi, indiai stb. aljárásait igazolhatja.