Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-07-31 / 30. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ES KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 15, egész évre 6 fr. 30 kr. Vidéken, póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kir. póstahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 3 pengő kr., egyszeriért 4 kr. sorja. Bélyegdíj külön 15 p. kr. A belső-missio és a persely. Minden kornak megvannak saját szükségei, s a szükségek eszméket teremtenek, melyeknek valósítása által szüntethetnek meg amazok. S minél nagyobb a kor szüksége : annál nagyobb az annak megfelelő eszme is. A boldogult Prot. Egyh. és I. lapok bár mennyire tapogatták is egyházunk üterét, s nyomozgatták betegsége kórjeleit: nem találhatták ki annak gyökerét, mert nem jött el még a kor, mely azt láthatólag kifejté.. Ki nem látja már ma, hogy egyházunknak legnagyobb nyavalyája, miszerint benne a belső-missio felette igen meggyengült? s mint a természetben minél inkább fogy a melegség, annál inkább közelget a halál: ugy az egyházban ha nem ápoltatik a buzgóság tüze, halálos álomnak kell rá következni. Ez oka minden bajunknak, annak is, hogy elnökség fölött vetekedünk , mint az apostolok az elsőség fölött, mikor még a sz. lelek által nem nyertek belső-missiot, ez oka annak is, hogy annyira kiapadtak, vagy legalább apadnak mindinkább perselyeink. Hála azért a gondviselésnek, hogy elhozá a kort, mely láthatóvá tevé egyházunk betegségének gyökerét, köszönet azon jeleseknek, kik egyházunk literére tevén ; ujjaikat, megérték annak lüktetését, felfogák a kor hatalmas intését! mert, hitem szerint, meg van mentve általuk egyházunk élete, életre költve a félhalott, hogy a belsőmissio, által viruljon az fel, mint egy ifjudó természet. En a belső-missiot minden egyház, annyival inkább j a prot. és itt is helyzeténél fogva kiválólag a magyar prot. egyház életerének tartom, mely a mint gyengébb vagy erö- I sebb, a szerint nyilvánul az egyház élete is. Azért gazdagabb életbe vágóbb eszmével nem lephet- j te volna meg senki prot. egyházi közönségünket, mint egy- ! házunk jeles tagja Irinyi J. a belső-missio nagyszerű esz- i méjével, mely mint gazdag tárház magában foglalja mind azt, valami csak egyházunk virágzó életére szükséges. Meg volt ugyan a belső-missio a prot. egyházban a reformatio kezdetétől fogva mind e napiglan, mert hiszem ez terjeszté mind kijebb-kijebb annak kerítéseit, ez állítá elő a mustármagból azt a terebélyes nagy fát, mely alatt méltó lelkek találnak, ma már lelki nyugalmat, e növelé a nehéz terhek alatt ezt a szép pálmafát, ez tétetett az Ur oltárára annyi nemes áldozatokat, ez lelkesíté egyházunk martyrjait, — egy szóval e volt léte fenntartója, éltetője: de ki tagadhatná, hogy az, egy idő óta a magyar orsz. prot. egyházban nagyon meglankadt, s ha itt vagy amott meg is villant, csak futó csillagként tünedezett fel nem általános éltető, mint világító s melegítő nap. Azért tisztelettel hajlok meg Irinyi J. ur előtt, ki a nagyszerű eszmét rövid, de annak megfelelő sajátságos nevével föleveníté, s ez által egyházunk életének uj lökést adott. Mi hatása lesz a prot. egyházban a belső-missionak hazánkban? csak az nem látja, ki nem tudná azt egész nagyságában felfogni. Én azt mondom „minta tavaszi nap melege a természetet: ugy fogja az termékenységre fejteni egyházunk földjét. Az képezend valódi prot. lelkészeket s tanítókat, nevelcnd hitbuzgó s erkölcsös egyháztagokat, megtölti az elégségig az egyházak perselyeit, létesíteni különbféle pénztárakat — még orsz. prot. egyházi : pénztárt is, fentartja meglevő intézeteinket, sőt ujakat is állítani az egyház időnkénti kívánalmaihoz képest stb., természetesen nem ma, de idővel, minta virágból sem lesz egyszerre gyümölcs. Ezért belső-missio mindenek előtt, erre kell neveltetnünk lelkésznek, tanítónak, s minden egyháztagnak, ettől kell áthatva lenni kinekkinek közülünk, — a lelkésznek már hivatalánál fogva is, az egyháztagoknak egyházi vallásos szempontból, hogy legyünk mindnyájan királyi papság a Krisztusban a belső-missio által. Mi akadályoztatta már kivált egy idő óta egyházunkban a belső-missio kifejlését, s mi mozdíthatja azt elő? arról mondom el rövid igénytelen, nézetemet. Lehet, hogy némelyek polgári viszonyainkban, mások lelkészeink ferde képzésében, mások viszont egyházi hivatalnokaink szegénységében, s néhol egész a botrányig nyomorú ellátásában képzelik rejleni a lankadtságot, s indolentiát, mely egyházunkat egy idő óta megszállotta. Lehet, hogy van is igazuk, jóllehet mostani viszonyaink sokkal kedvezőbbek, mint voltak azok, melyekben a belső-missio — melynek áldozatai előttünk nagyszerűek — erősebb volt, — jóllehet ha nem mutathat is fel a kor annyi hitbuzgó lelkészt nagyobb száma mellett is, mint a reformatio lefolyt századai, különösen a XVII.: meg kell vallanunk, hogy vannak ma is, kik betöltik a szolgálatot, melyet vettek az Úrtól; — lehet igazuk azoknak is, kik az egyházi hivatalnokok szegénységéből származtatják a hitbuzgóság meghűlését, noha a régi atyáknák alig volt jobb sorsuk, mint a maiaknak, azzal a különbséggel, hogy azok sokszor erőszakot is szenvedtek a Krisztusért. Én azonban a belső-missio megfogyatkozása okát másutt keresem, s találom is meg, tudniillik egyházkormányzati rendszerünkben; sőt lelkészeink ferde képzését, s hivatalnokaink szegénységét is legnagyobb részben abból szármoztatom, — s valamíg azt ki nem igazítjuk, Jézus igéjéhez nem idomítjuk, hogy legyen egyházunk a szó teljes értelmében evangyéliomi egyház: addig legyen meg bár kevesekben a belső-missio, — a kevesek csak keveset tehetnek, — addig csak panaszszal és sóhajjal leeud teT