Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-07-17 / 28. szám

remekül feldolgozott tárgyilagos szónoklatában, és annyira elragadólag festette a szűzies női erényeket s a házastársi viszonyokat, hogy a virágok nőink kezében szemök könnyharmatától idültek meg a templomi hévség közepette. Ezen szép beszédet ismét ének követé, melyet a másik szónok, nt. Rátkai József, esp. ur kilépte szüntetett meg. Megállott a sz. asztalnál, imádsággal magasztalván az Ur kegyelmét, hogy meg hagyá érni e napot, melyen szolgatársa félszázados papi s házassági ünnepélyének az egyházmegye részéről élő tanúbizonysága lehet. E rövid ima után, bibliai ihlettségti szónoklatában, Péter apostol pünkösdi tüzes nyelvén rajzolá e papi jubileum és aranymenyegző kettősünnepének jelentőségét mind a hallgatók, mind az érdeklettek szivbuzgóságára. Yéglil szónok a jobb kezében felmutatott templomi kehelyt, mint a derék fiak vallásos buzgóságuk s fiúi szeretetök zálogát átnyújtá a sz. gyülekezetnek ; ez valóban magasztos jelenet volt. Nincs tér, hogy e szónoki remekekből egyes szépségeket elmondjak, — mert akkor az egész beszédeket kellene közzétennem. Óhajtandó, hogy a jeles egyházi szónokok azokat, mint már tárgyuknál fogva is ritkaságokat, az egyházi irodalomba átültessék. De iehetlen azon fenséges jelenetet ki nem emelnem, midőn nt. Rátkai ur a sz. asztaltól áldástadólag közeledik az 50 évet házasságban töltött galambősz párhoz és felhivja őket, hogy vele mondjanak egy imát a végetlen kegyelmű isteni felséghez. Oh ha láttátok volna, mint mi, e három embert, mint dicsőült meg bennök mind az, mi emberi, a szép ima alatt, ugy a legszebb képet birnátok a halandók életéből. E szép vallásos és családi ünnepélyt barátságos ebéd füszerezé, mit dal, zene és tánc követett. Az aranylakadalmas pár kezeié meg a szép csendes magyart, kiket először a tisztesbek, majd végre a mindkét nemíi fiatalok követtek kivilágos-kiviradtig. *) Igy ünnepié meg jun. 28-kán a gemzsei helv. hitvallású egyház szeretett agg pásztorának félszázados papi s házassági emlékünnepét, melynek midőn becses lapjában leendő közzétételére kérném, maradtam nt. szerk. urnák alázatos szolgája S z in i Pál. CrYÁSZHIR. Erdélyi István május hó 26-án szenderült jobb életre. Származását vette atyja Erdélyi Mihály, egykor vááli lelkésztől. Született 1792-ben, tanulmányait Debrecenben végezte, honnét 1812-ben mint rektor Lovasberénybe rendeltetett. 1817-dik évben a lelkészi pályára felszenteltetvén, mint káplán a tabajdi, vááli, zámolyi egyházakban működött. 1820-dik évben Abára rendeltetett, mint admiuistrator, hol rendes lelkészül megválasztatván, 26 éveket töltött. 1846-tól mint velencei lelkész hivatalát hűségesen teljesítette. A papi pályán összesen 41 éveket töltött, szeretet- és köztiszteletben. Az elhunyt, tudománya, becsületessége, jó lelke, szelídsége, tiszta jószívűsége, erényes élete, a papi pályáni hűség -és szorgalmáért, mindenki által tisztelet- és szeretetben tartatott. A társadalmi életben pedig különösen classikus modoráról szép emléket hagyott fent tisztelőinek. Szóval az elhunyt, mint pap és ember, köztisztelet és szeretetben éltele, soha haragra, vagy indulatra nem gerjedve a 66 éveket. Neje, gyermekei, hallgatói, számos uri tisztelői május 28-kán békés nyugalom kívánása mellett, kisérék az örök nyugalom helyére. A gyászszertartást végezték az üdvözült felett Sz. S. Baracskai, K, L. G-árdoni, a sírnál 0. E. Sukorói lelkészek. A soproni evang. nyilvános főgymnasiumban az ez évi érettségi vizsgák, és pedig az Írásbeliek f. h. 21-, 22-, 23- és 24-dik, — a szóbeliek aug. hó 2-, 3-és 4-dik napjain fognak tartatni. Jelentette magát ezen vizsgálatra 30 ifju. *) Ez, a komoly, vallásos ünnepélyből el is maradhatott volna. •• - . Szerkesztő. Akadémiai ülés. Jul. IS. —A nyelvészeti osztályülésnek Toldy titoknok ur egy magyar codexet mutatott be s ismertetett. E codex reánk magyar reformátusokra nézve különösen érdekes, mert régi magyar ref. imakönyv. Szerzője Kürti I s t v á n, szeredi ref. prédikátor. Az ajánlólevél nem viselvén keletet, csak onnan határozhatni meg szerző szeredi prédikátor j sága és virágzása korát, hogy 1.601- ós 1601-ben földesurával, Eszterházi Tamással együtt, — vagy hihetőbben maga fordította le Hunnius Egyed munkáját, a Krisztus anyaszentegyházáról. Az ismertetett mű felette ritka, valamennyi irodalomtörténészeink előtt ismeretlen, csak két példánya létezik, egyike a m.-vásárhelyi Teleky-könyvtárban, a másik ismertető kezei közt. Az ismertetett példány csonka, az 542. lapnál szakad meg. Itt ismertető alkalmat vesz, a magyar reformátusok imakönyvi irodalmuk kezdetére tekinteni, s azt állítja, hogy a Ivürti-féle imádságos könyvön kivül, már a XVII. század kezdetén többek is léteztek. Ilyenek Casmannus Christianus Spiransa fordítva Debreczeni János által 1615., de a mely felolvasó előtt ismeretlen. Szenczi Molnár Albert „Imádságos Könyvecskéje," fordítása Frisius János Jakab Zürichben 3 600. irott könyvének (Bod szerint Hanau 1621. a fordítás). Molnár ezt mondja az ajánlólevélben: n

Midőn országunkban járván kelvén, láttam volna az keresztyén atyafiak kezeknél egy néhány zavaros folyamatu imádságos könyveket, menten szándékom indult arra, hogy mihelyt az Isten alkalmasságot enged, én is bocsássak valamelyet ki, az mi hitünkén való tanítóknak más nyelven irott imádságos könyvei közül." Ez ismerteket és nem ismerteket Meggyesi Pál követte, ki — végkép elveszett, de saját vallomása szerint 1632-ben kinyomatott fordítása mellé Sz. Ágoston vallásának (Confessio) csatolt „Némely szép elmélkedéseket és könyörgéseket" Bayle Lajos Praxis Pietatis című hires buzgalmi munkájából. E könyv ezen csonka szakadéka lehet az, mejyet Sándor István hoz fel Könyves-házában ily cím alatt: Áhítatos Imádságok, Várad, 1632. Ezt követte Bayle egész nagy munkája, mely félszázadon át a mívelt reformátusok legkedvesebb buzgalmi kézi könyvök volt; nyomtatva 1635,41, 44 majd 50 körül Váradon, ismét 77, 78 — összesen hétszer. Időközben járultak ezekhez K é g e l Fülöp Elmélked. és Imáds. Debreczeni Péter által 1639. Ennyiből áll, mi összes asketicai irodalmunkból fenmaradt, vagy a mit ismerünk azon időpontig, melyben az itt bemutatott imás codex készült. E codex a XVII. század első feléből ismeretes Rimay János tulajdona volt, s utódai házi imakönyvül használták mind az ujabb időkig. Testvéri szózat az aradi reform, egyház ügyében. Ez előtt — nem teljes —• három évtizeddel még semmi jele sem látszott annak, hogy Aradon valaha reform, egyház alakulhasson. Akkorban itt lakott egynehány hitfeleink csak titkon éhezték és szomjúhozták az Isten igéjének igazságát, az egyház közösség áldásait, és nagy szerencsének tartották, ha a szomszédságból a megyei hatóság által ide hozatott lelkésztől a rabokkal közösen vehették az Urnák szentvacsoráját; akkorban szülötteinket idegen egyházaknál kereszteltettük , haldoklóink lelkészi vigasz nélkül mentek szembe az utolsó harccal, halottjaink a temetők árkán kivül tétettek hant alá, és a mi legsajnosb : a szolgálat vagy egyébb életmód keresés végett, e városba jött hitfeleink — nem lévén itt anyaegyházunk, mely szeretete karjaival megvédje őket, vagy itt hagyták e várost, hol az Isten igéjével nem táplálkozhattak, vagy elhagyogatták apáik szent hitét, s más egyházakba olvadozván, a reform, egyházra nézve elenyésztek, mint gyenge növény a dér fagyától! A hol a szükség legnagyobb, ott kezd nyilatkozni az isteni segély. Mikor az aradi reform, keresztyéneknek az Isten igéjeérti epedése legégetőbbé lett, akkor vigasztalta meg őket az Istennek lelke. 1830-ik évben hirdette közöttünk először rendes lelkipásztor az Isten igéjét, de a „kicsiny sereg", mely ezen örömhírre egybegyűlt, anyagilag olyan szegény volt, hogy igen kevés fize-28. sz.