Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-07-17 / 28. szám

ez idő szerint különös óvatosságra intenek ott, hol újításról van szó. De épen azért nem ujat akarok felhozni, hanem oly ügy felélesztéséről szólani, mely, fájdalom! itt ott tán már feledékenységbe is ment. Hála a jótékony gondviselésnek, a közel múlt idő megkezdte számunkra a munkát, melyet befejezni most a mi feladatunk. Vegyük fel ismét a Pesten állítandó főiskola eszméjének fonalát ott, ahol azt 1848 előttiéibe hagy­tuk, munkáljuk annak létesítését a kor felfokozott kívánalmaihoz mért kiterjedésben és mutassuk meg tettleg, hogy van lelkünk felemelkedni a szellemi érdekek közös színvonalára. — A majdnem példát­lan áldozatkészség, mely njabb időkben az iskolaszer­vezés mezején oly szépen nyilatkozott, remélleni liágy, hogy nem vonandja meg közönségünk a pár­tolást oly vállalat létesítésétől, melynek egyik főfel­adata lesz a már szervezett iskolák szellemi virágzá­sát vallásunk értelmében biztosítani. -— Ha birtunk az eddiginél négyszerte nagyobb tanerők anyagi el­látásáról gondoskodni gymnasiumainkban, szabad-e feltennünk, hogy épen a cél közelében abba hagyand­juk a munkát és nem gondoskodunk módról, hogy a tanerőket szellemileg is kiállíthassuk. Már csak e tekintetből is, még inkább a theologiai tudomány emelése tekintetéből bátran mondhatjuk, hogy egy philosophiai és theologiai magas tanintézet feállítása oly elutasítliatlan, halasztliatlan szükség, melynek be­töltéséről gondoskodni legelső teendőink közé tarto­zik. S magától értetik, hogy a tudományos lelkésze­ket és szaktanárokat képző intézetnek oly academiai alakban kell, hogy létesüljön, melynek nem egye­dül a tanítás, hanem a tudományok továbbfejleszté-és virágoztatása, az irodalom gyarapítása és szakfér­fiak mívelése legyen feladata. Alapítsuk meg a végett a tanszékeket ugy, hogy azok az alkalmazandónak biztos, gondnélküli állás mellett díszt és oly tekin­télyt adjanak, miszerint a legfényesb tehetség is oly tanszék elnyerésében tudományos életmunkájának méltó pályadíját lássa, s érdemesnek tartsa az élet fele részét ernyedetlen fáradozásnak szentelni a végett, hogy a másik fele számára a keresett dignitast ma­gának biztosítsa. E mellett nyittassék segédtanári székek felállítása által tér a kezdőknek is arra, hogy tehetségoket kifejthessék , a tudomány mívelését folytathassák és tanítói közlő képességűket bebizo­nyíthassák. Igy lesz ösztön a tudományt mívelni, lesz tér a nyert eredményeket közleni és lesz alkalom a fejledező tehetségeket felismerni és méltányolni. Csakis ez uto* lehet reményünk tudományos szakférfiakat s ezek által szakirodalmat nyerni, mely míg egy felől a prot. közértelmiség tőkéjét nevelné, egyházi szolgáinkat szaktudományuk tanulmányo­zására serkentené, más felől mind a tudománynak, mind az ezzel foglalkozó egyéneknek szellemi nyo­matékot és működésüknek biztosb sikert szerezne. Oh mint dobog fel szívem örömében, midőn lé­lekben látom uj életnek indulva a tudományt és dú­san fenragyogni a magasb mívelődés áldásos napját. Ily nagy célokkal szemben ki nem fogja szemé­lyes és helyi kicsinyes féltékenységeit szívesen félre­tenni ? Nem is az lesz ezen országos intézetnek fel­adata, hogy versenyre szálljon a kerületi intézetek­kel, hanem inkább hogy azokkal kezet fogva folyto­nos kölcsönhatással munkálja azt, mi mindnyájunk óhajtása — tudományos életet és hitfelekezeti vilá­gos tudatot. — Egyházszerkezetünk természeténél fogva gyönge alapon nyugszik nálunk mind az, mi sarkpontját nem az autonomikus egyes testületekben találja, vagy szerkezetükbe magát bele nem illeszt­heti. Azért szükséges, hogy ezen intézetet a kerüle­tek alapítsák, azok tartsák és vezessék azt. Kik a pesti theologicum körül jelenleg működ­nek nem kivánnak más dicsőséget, mint hogy a 60 éves tervezés teréről a dolgot a tett mezejére vitték s tehetségük szerint szerencsésen megindították a már feledékenységnek indult vállalatot; de épen azért vissza kell határozottan utasítniok minden olyan javallatot, mely azon szín alatt hogy magasra emelje az ügyet, repülésre készti, mielőtt szárnya nőtt volna. Legbiztosb ut üdvös szándékot meghiú­sítani a nélkül, hogy a jót ellenzeni láttassunk az, hogy a dolgot a hetedik égbe emeljük, hogy ne le­gyen a földön létezése. A pesti intézetnek a szűk körből, a melyben eddigelé szépen gyarapodva mozgott, addig nem sza­bad kiemelkedni, míg országos intézkedés tágasb I körű működését nem biztosítja. Azt elébb tenni an­nyi volna, mint bizonyos kudarcnak kitenni az ügyet és csirájában elfojtani azt, mi már is oly szép remé­nyekre jogosít. Kik őszintén óhajtják, hogy a Pesten most léte­ző s már szép virágzásnak indult theologicum alap­ján protestáns tudományunk mívelésére magasb in­tézet emelkedjék, azok a fenállónak sem devalvati­oját, sem jelen állapotján túlterjedését nem kívánhat­ják. Az első okvetlen az intézet külső gyarapodását csökkentené, a másik elegendő tanerők hiányában szellemileg veszélyeztetné az ügyet. A férfiak, kik a pesti theologicumban most működnek, jól meglatol­ták quid valeant humeri és alig ha volnának hajlan­dók oly térre lépni, melyen siker csak nagyobbszerü erők öszműködésébol remélhető. — Azonban deval­vatiora sincs semmi ok, mert a mennyit eddigelé fel­karoltak, annak keresztülvitelére még eddig elegen­dő az erő. — Egyébiránt mondhatom, hogy azon férfiaknak, kik jelenleg a pes€ intézet alakítása kö­rül fáradoznak, leghőbb kivánságuk, sőt jutalmuk volna, ha addig is, míg az egyház ez ügyben közösen intézkedhetnék, a kerületekbeli protestáns tudomány­ügyért buzgólkodó főbb embereink velők összeálla­ni s kölcsönös atyafiságos gondolatcsere után meg­állapodást esközölni hajlandók volnának, melyből egyiránt kitűnnék mind az, mit vár meg a pesti inté­zet a kerületi iskoláknak abba belépendő növendékei­től, mind pedig az, mit várhatnak a kerületi iskolák a pestitől. Mert hogy itt csak is összevágó, alant és fent következetesen keresztül viendő rendszerrel boldogulunk, önként értetik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom