Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-07-17 / 28. szám

Első évfolyam. 28. száífi. Pest, julius 17-én 1858. PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ES KIADÓ HIVATAL: Lövészutca, 10. szám, 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 Fr. 15, egész évre 6 fr. 30 kr. Vidéken, póstán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 3 pengő kr., egyszeriért 4 kr. sorja. Bélyegdíj kiilön 15 p. kr. Protestáns tudományügy. II. (B. M.) Mily vakmerő voltam, midőn szertelen elfoglaltatásom mellett e nagyszerű tkemát szőnyegre hoztam, ezt csak most érzem, mikor a többfelől jövő nógatásokra a dolog bővebb fejtegetésébe kell bocsátkoznom s arra vonatkozó gondolatimat rendbe szedni kezdem. — Nincs is egyéb hátra mint öszszébb vonni vitorláimat és szorosan csak a theologia és philosophia mellett maradvan, csupán e két specifice protestáns tudomány állapotjáró 1 tenni észrevételeimet. Protestáns, különösen theologiai tudományban való elmaradásunk okát részint iskoláink szerkezetében, de leginkább közmíveltségi viszonyainkban kell keresnünk, — a tudománynak általában csak n ... ^ irányt ád az iskola; kifejlést, érlelést az élet eszközöl , s valamint hogy kedvező társadalmi viszonyok között kevésbé helyes iskolarendszer mellett is legszebb tudományos élet fejlődhetik: ugy ellenkező esetben a legügyesebb tanítás is ritkán hozza meg a várt gyümölcsöt. De protestáns theologiai tudományunk saját nemzeti míveltségiink álláspontjától tetemesen hátramaradt. Minden más tudomány terén a fejlődés megtette nálunk is rendes pályafutását. Észleletek tétettek, tények összeállíttattak és ügyes irók el nem mulasztották az uj észleletek- és tényekből a lehető következményeket húzni, rendszereket alakítani és a nyert eredményeket irodalmilag feldolgozni; csupán a theologiai téren nem történt semmi: elmaradtunk, mert előre nem mentünk, s mivelhogy nem gyarapodtunk, a mink volt, azt is elvesztettük. Nem célom e megdöbbentő tünemény minden okait kutatni, csak azt akarom megmutatni, hogy a társas viszonyainkból fejlődött uralkodó szellemnek nem lehetett más kifolyása és hogy iskoláink szerkezetöknél fogva e szellemnek csak kezére dolgoztak. A nemzeti renaissance korszakában (1825-től 1848-ig) minden valamirevaló tehetség a politikai pályán keresett és talált hatáskört.— A lelkipásztori hivatal többnyire csak azon ügyefogyottak refugiumának tekintetett, kik vagy kellő tehetséggel, vagy elég bátorsággal nem birtak, hogy a politikai pályán szerencsével haladhassanak. „Jó lesz papnak," evvel vigasztalta magát nem ritkán a szüle, ha fiának gyönge észtehetségéről többé nem kétkedhetett. S ha aztán ilyen crassa minerva az iskolai pályán végig döcögvén, a papi censurán nem annyira képzettségének, mint inkább teljes tehetetlenségének adta bizonyságát, ismét avval állottak elő: Jó lesz b . . . . i papnak" és készen volt az egyházi tisztviselő, kire a „tiszteletes tudós" név ugy illett, mint -a falu végén felejtett rongyos gunylióra a kastély nevezet. Valóban csak a vallás isteni erejének tulajdonítható , hogy az a körül működő férfiak tekintélye oly nyomasztó viszonyok közt végkép el nem sülyedt és hogy mindezek dacára voltak és vannak, hála istennek most is egyházi szolgáink, kik míveltségiik, lelkiismeretes hűségük és jellemük által akármely fényes rendnek is díszére válnának. De más részről — valljuk meg őszintén —minden megtörtént, hogy a lelkipásztor minél kevesebbre becsültessék. — Valami különös dermesztő hatása van azon viseletnek, melyet a mi míveltjeink sokszor a vallás s ennek szolgái irányában affectáltak. Mintha evangyéliomképen vették volna be V o 11 a ire ama szavát: Notre crédulité fait toute leur science (a mi hiszékenységü^k teszi az ő (t. i. a papok) egész tudományát); gúnyos lenézéssel fogadtak mindent, mi a lelkipásztori hivatalhoz tartozott. Legbuzgóbb protestáns uraink is elragadtatva ezen uralkodó szellemtől, míg egyfelől az egyház szabadsága mellett erélyesen vívtak, más felől az egyhéz célját, a bűnös ember megváltására tett intézkedéseket semmibe sem vették, saját lelki üdvökre gondolni eszükbe sem jutott. Ha azonban gróf Sliaftsbury, Volney és hasonlók módjára tudományos harcra kelnek vala a vallás ellen, ha B a y 1 e- és Voltairevei élces gúny nyilait hajítják a legszentebb ellen, — ez becsületes