Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-21 / 3. szám

1.cikk. Hogy az a zsinaton, egyetemes, kerületi, esperességi gyű 1 éseken, és székeken kötelezőleg hozassék gyakorlatba minden üt t. 2.cikk.Ellenben egyes gyülekezeteknek szabadságukban áll, helyzetök szükségéhez képest vagy. a) a kettős elnökséget behozni, vagy b)az egyes elnökség mellett megmaradni, legyen ezen egyes elnök akár lelkészi akár világi egyén. A figyelmes olvasó kegyes lesz átlátni, hogy ezen alakzat a fennálló viszonyokhoz simul, kiegészítvén azt mi a kettős elnökségben eddig hiányzott vala, nem erőszakolván azt ott, hol vagy ki nem vihető, vagy felesleges. Hiányzott a kettős elnökség eddig az egyetemes gyűlésen és zsinaton, tehát legfent, és hiányzott itt ott az egyes gyülekezetekben, tehát legalant, meg volt pedig az esperességi és kerületi gyűléseken mindenütt. Hogy az első cikk elfogadtatik s a zsinat által határozattá emeltetendik, ezt ágy annyira hiszem, hogy az ellenkezőt feltenni sem merem, s ezen meggyőződésemben minden további indokolással felhagyok, alázatosan és könyörgőleg figyelmeztetvén hitem kedves sorsosait, hogy az indokolást keressék fel saját kebleikben, nyomozzák az idők intéseiben, sejtsék a jövendőben, mely titkait a látni akaróknak félreérthetlen jelekben leplezi le. Legyen a kettős elnökség valósággá a gyülekezeten felül a zsinatig bezárólag mindenütt. A második cikk ellen hamarább lehet köztünk véleménykülönbség. De remény lem, hogy a zsinat kiegyenlítheti az eltéréseket s hiszem, hogy itt keserűségre nem kerül a dolog, mert nem az elvben, hanem a mindnyájunk által vallott elvnek csak alkalmazásában fekszik az eltérés. Kisértsük meg az elvet tisztán s kivétel nélkül alkalmazni ugy, hogy a kettős elnökséget kötelezőleg terjeszszük ki a gyülekezetekre is és elfogultság nélkül nyomozzuk aztán a következéseket. Ott hol helyben vagy közel, birtokos, szaktudós művelt, egyházukat szerető, azt védni, érte áldozni kész világiak laknak, semmi baj. De hol ily tulajdonságú egyének hiányzanak, vagy távol laknak, mit teszünk ott? Megmondom mit tettünk eddig. Először azt tettük. hogy ott, hol felügyelőnek való ember nem volt, no hát nem is kerestünk felügyelőt, hanem a gyülekezet összegyűlt a lelkész elnöklete alatt és meg volt így is, s mig így jól érezte magát, nem is sok joga volt egy harmadiknak kérdeni, hogy miért nem érzi magát még jobban ? Másodszor azt tettük, hogy felügyelőt teremtettünk a távolból. Pongrácz Károly ur például 1848-ban Nógrádban 8, Kubinyi Ágoston ur 1840-ben még több gyülekezet felügyelője volt. S ne feledjük, hogy ha csak azon gyűlés érvényes, melyben a felügyelő is jelen van, mit akishonti pör aprotest. Egy. és Isk. Lapban igazolni akar, ugy az ily tiz gyülekezet felügyelőinek annyi lesz a teendőjök, hogy azt legjobb akarat mellett sem végezhetik; ne feledjük hogy épen ezen viszonyban származtak a panaszok. De tették a gyülekezetek azt is, hogy a felügyelő helyébe a presbyteriumot sőt Bánátban például, lásd Kollár schematismusát, Inclitum Régimén Militare ültették. Az sehol sem fordult elő, hogy felügyelői képességgel nem biró gyülekezeti köztagot ültettek volna be a lelkész mellé, s ez bizonyítja leginkább, hogy a tulságot józanan kerülték apáink. Egy jegyző akarta egy gyülekezetben felügyelővé választatását erőszakolni, de rajta vesztett. Kérdezem: akarhatja e az egyház egy fent üdvös elvet, alant is, ott is hol azt lehetetlen, alkalmazni? Némely urak nevetségessé akarták tenni az igénytelenek azon állítását, hogy a gyülekezetnek az esperesség, ennek a kerület stb, irányában saját autonómiája is van. En csakugyan azt hiszem, hogy a gyülekezet, az esperesség, kerület, zsinat által vont korlátok között s ezeknek tiszteletben tartása mellett belügyeire nézve a fennálló szabályokon belől igen is autonom, azaz szabadon választhat, építhet, rendelkezhetik azzal a mi az övé. Ezen helyi autonómiáját a gyülekezeteknek megóvni, én az egyház szent kötelessége gyanánt tekintem. Ámde adhatjuk- e kézzel foghatóbb tanúságát annak, hogy a gyülekezetek autonómiáját tiszteljük, mint épen az által, hogy oly ügyeket, melyek igy vagy amúgy leendő elintézésétől függ saját javuk, egyenesen reájok hagyunk. íme mi kevéssé tetszik nekünk, ha kívülről akarnak behozni szabályokat és törvényeket, melyeket mi nem kértünk, szükségüket nem éreztük stb. Ne essünk ugyanazon hibába, mely ellen tiltakozunk. Bizzuk az elnökség mikénti betöltését magukra a gyülekezetekre. Bizonyos hogy ezek a három közöl az egyiket választják vagy választanak. a) A lelkész mellé világi elnöktársat és elnökölnek ketten, vagy b) a lelkész mellé nem választanak elnöktársat, s a lelkész elnökül maga, vagy c) elnökül csak világi tagot választanak és a lelkészt az elnökségből kihagyják. Ez utolsó esetről egy pár jegyzést kell tennem. Nagyon sok függ a felfogástól kedves Atyámfiai! Az ellen, hogy a gyülekezetben kettős elnökség van, nem lehet kifogás, mert ez az egyetemes elvnek alkalmazása az egyes községben is. Azt hogy oly gyülekezetben, hol világi urnem kapható, a lelkész egyedül elnököl, elviselhetjük, mert a lehetetlenségnek nem lehet parancsolni s itt a szükség nem pedig a nemakarás az ok, ha világi elnöktárs nincsen. De a városi gyülekezetekben — mert csak ezekben hagyattak ki a lelkészek, csak itt divatozott a e, alatt említett szokás — azt szeretnők tudni mért záratnak ki az elnökségből a lelkészek, vagyis mért nem osztoznak az elnökségben a világi elnökökkel? Tudom hogy ezen kizárólagos világi elnökség