Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-07-10 / 27. szám
Ha immár az ember bizonyosan tudhatná, s arról győződhetnék meg, mikép a gyülekezet e szent foglalkozásban valódi buzgóságtól van áthatva , és bűnbánó lélekkel járul az Ur színe elé, ha képzelhetnek a közönséget olyannak, melynek belső érzései teljesen megfelelnek az ajkakon kibocsátott szavaknak : akkor az itt leirt rendnek hihetőleg megvolna a maga érdeme és becse, s megfelelne a célnak. De midőn az egyháztagok gondolkodása és magaviselete, érzülete és cselekvésmódja — tán kevés kivétellel — az emiitettük istenitiszteleítel határozott és nyilvánvaló ellentétben állanak vagy az legíoiebb is érzéketlenség és közönyösség palástjául szolgál: akkor az ember semmi esetre sem helyeselheti a puszta formákat, s visszaemlékezve az Urnák eme szavaira : „a nép csak szájával közéig hozzám, de szíve távol maracl tőlem" határozottan kárhoztatni kell azokat. Különben a papság sem volt az, minek lennie kellett volna, mert minthogy az államegyház gazdag jövedelmeivel és alapítványaival pompás ápoló- és tápintézetté vált a nemesség ifjabb gyermekei számára, igen természetes, hogy mindenkor nagy számmal voltak a papok között olyanok, kik ez állást korántsem belső hivatásból és az e pályára szükséges isteni fölkentség következtében választották, hanem pusztán világi indokokból s minden hajlam nélkül lettek papokká. Igy aztán Angolhonban az államegyház belélete minden kültekintély és gazdagság mellett is sok ideig nemcsak pangott, de valóban sajnálatra méltó és nyomorult állapotban volt; mert nem tekintve a kormány és nemesség részéről elkövetett tömérdek visszaéléseket, ármánykodásokat és felette káros befolyást, magok a papok és gyülekezetek is, — kevés kivétellel, — egyaránt közönyösek és világias-gondolkodásnak, és minden kiilformák és szertartások mellett is, lelkileg aléltak, életnélküliek voltak. Igy állottak a dolgok, midőn a mait század első felében a superintendens! egyház kebelében fejlődési forrongás támadt, meiy a tudományosság fészkéből az egyetemből vévén eredetét, ugy látszók, Istentől van rendelve a végre, hogy uj életet öntsön az elavult formákba és belső megújulást — reformatiot idézzen elő az államegyházban. Az oxfordi egyetem tanítványai közt ugyanis 1725 körül voltak néhányan, kik saját lelkiüdvösségök fölött aggódván, gyakoribb istenitiszteletet és vallásgyakorlatot sürgettek és állapítottak meg egymás között, és hogy tanulmányaikat nagyobb sikerrel folytathassák, igen szigorú elveket tűztek ki magok elé. Ezek nem sokára szövetkezvén az alapszabályok értelmében, arra kötelezték magokat: hogy a szellemi és vallásos élet fejlesztésében egymást kölcsönösen elősegítsék, hogy magokat az önmegtagadásban, önmegtartóztatásban, takarékosságban és mértékletességben gyakorolják, hogy a szegényeket gyámolítsák, a betegeket istápolják, és a foglyokat meglátogassák stb. stb. Gúnyból ezeket egy. orvosi egyetem nevéről (vagyhogy uj methodust léptettek életbe) methodistáknak nevezték. A methodisták száma nem sokára tizenötre szaporodott; sőt később huszonöt s még több tagja is volt az eleinte kis társaságnak, melyben e nevek : Wesley Károly és János, Harvcy Jakab, Whitefield György stb. tündökölnek. Miután e férfiak előbb önmagokat kiképezték, s szorgos keresés és vallásos gyakorlatok s buzgó imádkozás által az élő hit birtokába jutottak, mely őket igazi jámbor és vallásos életre buzdítá; miután Isten országát megtalálták, s a magok körében buz munkásságot fejtettek ki, miáltal Istentől felkent aposg^ ' lettek a vallásnak: akkor néhányan közülök valódi tolai ' lettek vallásuknak s későbbi életökben rendkívüli támasza^. '^et s erőt fejtvén ki, hatalmas befolyást gyakotevékenyséfc, Szónoklataikon valóban meglátszott a feltoltak a népre. ^ ihlet; beszédeik tisztítótűz s megrendíkentség és magasu a szívre, s nem csekély eredményt tő kalapácskénthatow -s z tvén fel zsibbadt álmokból. Sajidéztek elő, sokakat ebre. •, a z ébredés e dicső munkájános azonban, hogy az egyna- vanem inkább e lleneszegült. ban nemcsak részt nem vett, u> De minthogy a mü isteni eredetű volt, sehogysem fékezhette a különben hatalmas egyház Isten bajnokainak működését; s miután Wesiey és Whitefield előtt a templomokat bezárták, s őket szószékre lépni nem engedték, mit volt mit tenniök, kényszerűségből más helyeken többnyire a szabadban tanították az Isten igéje után sóvárgó népet. Gyülekezetek keletkeztek, s a superintendensi egyház e szembetűnő eredménynek dacára is állhatatosan roszalá a mozgalmakat, s nemcsak el nem ismerte, de a maga köréből teljesen ki is zárta. Ez volt tehát eredete az úgynevezett methodismusnak, mely az említett idő óta annyira kifejlődött, hogy mintegy 120 éves létei után csupán Angolhonban és Walesben jelenleg a methodistáknak 11,000 nél több templomuk vau, melyekben körtilbelöl 2,000,000 ember szokott összegyülekezni. E hallgatók azonban nem tekinthetők mindnyájan valóságos tagokul, mivel a methodista egyháznak akárki is csak bizonyos föltételek mellett lehet tagjává. Első feltétel: eleven érzete a bűnnek s Isten haragjátóli félelem, és a bűntől való megváltás forró kívánsága. A methodista egyház csak akkor vesz fel valakit tagjául, ha látja, hogy a felveendő egyén igazán óhajtja a lelki üdvösséget; nem tudakolja előbbeni magaviseletét vagy életét, hanem csak azt kérdi, váljon komolyan el van-e határozva arra, hogy ezentúl Istennek szolgáljon. Ekkor legalább 6 hónapos határidőt tűz ki, melynek elteltével beavattatik az, ki ellen semmi kifogás nincs. Egyéb föltételek közül megemlíthetők még a következők is: kiki kötelezi magát s késznek nyilatkozik , hogy közösen imádkozni s társaiért könyörögni fog . hogy az intést bármikor jó szívvel elfogadja, hogy felebarátja lelki üdvösségére szeretettel ügyelni fog stb. E végre minden község a lakhely és egyéb körülmények szerint osztályokra szakad; mindenik osztály 12 egyénből áll, kik közül egy vezető vagy elöljáró. A lelkésznek ugyanis kivált nagyobb gyülekezetekben nincs alkalma, és nem is képes arra, hogy az egyeseknek lelki állapotával keilően megismerkedjék, és azoknak életmódja és viselete felett ugy őrködjék, a mint kellene: annálfogva az osztályvezetőknek, kik a lelkész különös tanácsosaiul tekinthetők, az a feladatuk: bogy a reájok bizott tagok felett különösen örködjenek, és rendszeresített mintegy lelkészi felügyeletet vigyenek. Ez okból minden osztályvezetőnek külön külön mindegyik tagot hetenként legalább egyszer látni tartozik, hogy megtudhassa, mint haladnak társai az isteni félelemben és kegyességben, hogy tanácsával támogassa, vigasztalja, vagy megintse az illetőket a szerint, a mint a körülmények épen kívánják. Ha valamely tag azántszándékos hibát vagy vétséget követ el, vagy rendetlen életmódot folytat, akkor az Mat. 18 szerint megintetik, s ha az nem használna, ki is záratik. lvötelességök továbbá az osztályvezetőknek, hogy a lelkészszel gyakran, még pedig nyiltan és szabadon tanácskozzanak, s vele kezet fogva, egyesült erővel, gondosan és atyailag örködjenek a község jóléte fölött. *) Az osztályvezetőkön kivül még ngynevezett világi papsegédek is állanak a lelkész szolgalatjára, hogy nehéz müvében segítsék. Oly férfiak ezek, kik ismert jámborság és kegyesség, higgadtság és különös tehetségek által magokat kitüntették, kik példányokul szolgálnak a gyülekezetnek, kiknek magaviseletén minden szemlélő épül, kik oly helyeken, hol sok leánygyülekezet van, papolni is szoktak. Mind a világi papsegédek, mind az osztályvezetők többnyire fizetéstelen hivatalnokok , kik rendes foglalatosságaikat a hivatal mellett is elvégzik. A tanra nézve, a methoclisták úgyszólván semmiben sem térnek el az angol államegyháztól, csak hogy a részletekre sokkal nagyobb súlyt helyeznek, és a valódi bűnbánatnak, megtérésnek, és szent életnek szüségességét, leg*) Ime uraim , ez volna nálunk a presbyteriumnak legfőbb teen döje, s ez a valódi belmissionak egyik legfontosb ága s nem persely és hasonlók körül forog a dolog. Szerkesztő.
