Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-07-03 / 26. szám

teményben részesülnek) 50 vfrt, két hasonrészben adassék a Sz. féle hagyomány kedvezéseiben nem részesülő két özvegynek, 100 vfrt. pedig a köz kórpapi s özvegy-árva-pénztár gyarapítására és növesztésére tőkésittessék." S e végzéssel meglőn szüntetve a társasági tagok személyválogatás nélküli egyformasága. Hozzájárult —- hogyan , hogyan sem ? én nem tudom — hogy egy hatalomszó az egyházmegyei kormányon, egypár secundansa befolyásával, ugy intézkedett, hogy „a már 20 éven át szolgált lelkészek a pénztárba fizetni nem kötelesek— A polgári nagy catastroph után következett magas kormányi betiltó rendelet természetesen e mi k. társaságunk működését is fölfüggesztette a megnyerendő engedélyig; de a mely az esperesség által kezelt Sz. féle hagyományt épen nem érte, s ez mindig rendesen kezeltethetett. Történt pedig közelebb, hogy egyházmegyei jegyzőnk, kinél felfüggesztett k. társ. számadó s jegyzőkönyvei megmaradtak, s ki az intézet pénzügyeit, magától elvetve, szélnek nem is ereszthette, 10 éves hivataláról határozottan leköszönt, s mi uj jegyzőt * választottunk. Már most, nem nagy önzetlenség kivántatott rá, hogy özvegy-árva-intézetünk szóba liozassék, — kivált, midőn az egyházmegyénkbeli tanítók nt. esperes úrhoz előre benyújtották agyüléshez intézett folyamodványukat, melyben — a többek között — kérelmezik, hogy özvegyeiket gyámolítandó pénztárról a nt. egyházmegye gondoskodni kegyeskedjék. Én pedig szentül hiszem, hogy ha leköszönt jegyzőnk a gyűlésen megjelenésben betegsége által nem leendett gátolva: személyesen jelentette volna, a mit közhírből hallunk, hogy az 1847-ki 701 f. 2,000 frttá nbtte már magáVkörülbelül. A mi nem igazolja a pénztár enyészetnek indultát. Nem a pénztár indult itt, uram ! enyészetnek, hanem a mi Kegyes Társaságunk van felfüggesztett állapotban, melyből azt leszabadítani óhajtva, régóta tanakodtunk már magunk között a quid consilii ?• fölött, s most, midőn esperes ur az ügyet szóba hozta a gyűlésen, s a 20 éven túli nemfizetést helytelenítette, — kimondatván végzéskép a „korkülönbség nélküli" fizetés kötelessége (nb. helyén kiviil; mert a k. társaság szabályain egyhm. gyűlésen jogosan nem változtathatott soha semmit) egy közlelkész felszólalása nyomán bizottmány küldetett ki a társasági alapszabályok átvizsgálására, hogy ezután felsőbb helyre engedélynyerés céljából fólterjesztethessenek. A bizottmány munkála tának látása előtt nincs a F. ur által említett régi alapra visszatett részleteknek értelme. Az 1000 s több for. állított elrablási vádja pedig ugyan kire esik a felelősség sulylyával ? ! Majd annak idejében a volt igazgató számolni fog! Sokat elmondtam, t. c. olvasó! özvegy-árva-pénztárunk ügyében; de csak ezek ismerete mellett vonhatni bátran követ kezést F. ur hűségére. 2. Következik a népiskolatanítók sorsa. Jelenti F. ur, hogy ezek, ,,miután az egyház buzgó szolgálatában megőszültek, végerőtlenségükben segédet tarthatnak, Özvegyeik egy kegyelemévet kapnak, segélyökre özvegyi pénztár alapittatik. Kezdeteül az egész egyházmegyében alapgyüjtés rendeltetett, s azt az egyházmegyei, mind akadémikus, mind örökös tanítók évi részleteikkel szaporítandják. Ha özvegy egy sem lenne, mind a tőkéhez csatoltatik, ellenkező esetben, „egy része.1

1

Kérem, ne méltóztassanak elhinni. Az áll, hogy kegyelemévet kapnak, s ez alatt segédet tarthatnak, „az egyház igényei s a népnevelés érdéke szem előtt tartásának záradékával. " De a tanítói özvegyi pénztár ügyébeni véleményezés s javaslatkészítés végett ugyanazon bizottmány küldetett ki, mely a lelkész özvegyi pénztár ügyében megbízatott, — ez fog a tanítók által kérelmezett „értekezleteka

tárgyában is véleményezni. — F, ur önfejéből gyártja gyűlésen kivül a végzéseket. 3. Mintha a második s negyedik pontok alatt nem is a népnevelésről beszélne F. ur, szabadnak, sőt üdvösnek tartja ,,ezt is (a 3. pont alatt) némileg" érinteni, s jelenti, hogy a 96 pftra menő ösztöndíj, mely ajánlatokból gyűlt, 3 tanító között „kiosztatott." — Nem látott biz abból a 3 tanító még idáig egy jó garast sem. Megneveztettek igenis a tanítók, kik az ösztöndijt ez évben nyerni fogják, — meg állapíttatott a felosztási arány, — elrendeltetett, hogy a dijazandott tanító gyülekezetében, a hely színén, egyhm. küldöttség jelenlétében menjen végbe az átadás, — több semmi. — Különben ez tán nem is tévedés F. úrtól, a ki itt már magára sem kezd figyelmezni. Elmondja e pont alatt hogy: a tatai egyházmegye, iskolatanítói közt ösztöndijt osztott ki, hogy a nevelés terén annál üdvösebb következményeket mutathasson fel: majd meg alább nekünk esik, hogy a népnevelés megérdemelné tolunk ha kissé komolyabb figyelemre leendene méltatva — —• — Mikor komolyabb az ember figyelme, mintha mai világban ajánlat végett zsebébe kell nyúlnia? — Azt is mondjaF. ur e pont alatt, hogy : egyházmegyei tanítóinkra hanyagságukért soha sem volt panasz.' maju még ránk pirít, hogy: a nevelés szent ügyét nem kellene — „mint már sokszor történt" — oly egyénekre bízni, kik többet rontanak, mint építenek. Ne in dolog F. urnák ily figyelmetlennek lenni. Mert, azzal nem mentheti magát, hogy egy helyütt általánosságban, másutt pedig kiválólag rólunk kivánt szólani; mert egy helyütt mi ajánlottuk az ösztöndijt, másutt pedig mi vádoltatunk az akadem. promotiók szaporításával. — Illett volna F. urnák figyelmébe venni, hogy az ösztöndíjnak az ajánlatokban nincs állandó alapja; mert a lelkész, ajánlók ugyan — még utódaik is — erkölcsi kényszerűségből, ha máskép nem, eleget fognak tenni az ajánlatnak, de a nem lelkészekről ezt nem hihetem. Példát tudnék már is felhozni. Tehát biztos alapot kellene rakni az ösztöndíjnak, s az alap jövedelméből dijt osztani, nemde? —Azután, bizonyos mérvet kellene megállapítani — a mi még eddig nincs — a tanítói jutalmazandó szorgalom fokozata meghatározáshatásának céljából. — A szorgalmi fokozat , jeles," „dicséretes" stb. ó kifejezéseivel sem kellene beérni; mert, ha jeles : bizonyosan dicséretes is, — ha dicséretes : nem lehet különben ilyen, mint ha jeles. Nem volna-e jellegzőbb a: „kitűnő," —jó, —- „tűrhető" fokozat? Igy aztán, nem jutnánk a mostani viszszás helyzetbe , hogy az esperesileg jelentett 7 jeles tanító közül nem lehete ujabb felügyelői versenyzés nélkül elhatározni, melyik legyen közülök a fójutalomra érdemes ? Az elhatározás után is sokaknak, kik a nevelést nem akarják elkülöníteni a tanítástól, 1. Tim. III: 5. jutott eszébe. — Jaj, de ezeket nyilvánosság elébe bocsátani, nem érzette magát F. ur felhivatva, — valamint a föltétet sem, mely alatt 4. Egy (dadi) egyháznak eddigi örökös tanítói állomását ákgdemika promotiová alakithatni megengedtetett, — t. i. hogy az eddigi dij mellé adjon az egyház tanítójának tartást (kosztot). Nem vette észre F. ur a nevezett egyház követeinek meghökkenését e föltét liallattára, s hogy e föltétet az engedélyhez kap- * csolni, annyi, mint a kért átalakítást meg nem engedni ? No, de F. ur jónak találta a tatai egyházmegyét — noha 2—'3 akadem. promotió már mostanában itt megszűnt — megdorgálólag figyelmeztetni, hogy mig más egyházmegyékben széltire törültetnek el a legjobb akad. promotiók : ne tartson — nem hogy szaporítson az egész egyházkerület számára ilyeneket, „saját kebelebeli tanítói nyomorainak rovására— Miért nem mondja ön: a népnevelés kárára! — Ezt nem bátorkodott F. ur mondani ; mert az akadem. promotionalis falusi iskolák növeltjei körünkben sem értelmetlenebbek, sem erkölcstelenebbek, az állandó tanítói iskolák növeltjeinél, — „ő is meggyőződött az akad. i promotiók hasznosságáról s jelen viszonyaink között végleges eltörültetésükre nem szavazna." Ha már ennyire mentünk, hogy F. ur boszantó figyelmetlensége miatt meg kell szegnem fogadásomat, mely szerint régi méltatlan keserveim között feltettem magamban, hogy Laptudósító többé nem leszek : menjenek egyházmegyénk gyűléséről a nyilvánosság veröfényére ezek is : 1. Nt. esperes ur célszerű indítványára, az esperest kézen átmenő pénzen megtörtént kézbesítése az illetőknél, mindig nyugtákkal igazolva jegyzőkönyvbe igtattatni rendeltetett: mi ez al -kalommal is már a múltra nézve folyamatba tétetett. 2. A pápai főiskolában tanuló egyházmegyénkbeli ifjak számára évenkint adatni szokott egyhm. álumneum gyakorlott utoni kézbesítése elrendeltetet. 3. Az egyházmegyei pénztárnoki számadás bizottmányilag megvizsgáltatván , miután a bizottmány jelentette, hogy mind a kötelezvények nagyobb része formahiányban szenved, mind a kamatok befizetésében néhol kártékony hanyagság mutatkozik: az e tekintetekből halaszthatlanná vált orvoslat utja az illető hivatalnoknak kimutattatott.