Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-07-03 / 26. szám

tünknek önmagához bizalmat, kitartást, s a vallásos erkölcsi élet mezején áldástterjesztő gyümölcsfákat s gazdagon eresztő buzakalászokat! s legyen ez egyetértés anyaszentegyházunk­nak sziklán épült vára, melyen a zivatarok ne diadalmaskod­hassanak. a—b. KÜLFÖLD. Zürich. Junius hó folytán hazánk különböző részeiből hozzám intézett kérések, s felszólítások következtében, erkölcsileg mintegy kötelezve éizem magamat, hogy a zürichi egyetemről, — kivált a mennyiben e tudósítás külföldre szándékozó ifjakat érdekelhet — a nyilvánosság terén kissé körülményesen szóljak. A Prot. Egyh. s Isk. lap 22-ik számában közlött tudósítá­som, nem arra volt készítve, hogy az a külföldre, illetőleg Zürich* be készülő ifjakat az itteni egyetemmel körülményesen megis­merkedtesse, sokkal inkább, egy a helvét hitrokonok vallásos, s tudományos életökben korszakot formáló esemény leírása, — melynél mindazáltal az egyetem játszott főszerepet —• s a theo­logiai facultasról szólani, csak mellékes cél volt. — De ha e ke­vés szó sem hangzott el pusztában, ha — nem mondom felébresz­tette, csak erősítette a szándékot, pár hazánkfiánál, mint ezt hoz­zám intézett levelökből tudom, hogy jövő iskolai évre épen a zü­richi egyetemet látogassák meg, örömem teljes, s kérésöknek en­gedve közlöm velők, e becses lapok hasábjain , mi őket a neve­zett egyetem felöl érdekelheti. Mióta a helvét hitjavítás hazánkba eljutott, ifjaink a ziiri chi theologiai intézetet nagy számmal látogatták, a mult század végéig. — A francia forradalom kitörésekor kezdtek maradozni, 1304 óta pedig épen nem voltak, mind a legújabb időkig. — Az egyetem 1833-ban alapíttatván, a theologiai intézetből facul­tas lett, de hazánkból itt rendes hallgató, vagy academiai műszó­val: „bemátrikulázott"— mint az egyetemi anyakönyv mutatja, — az 1857-ik év nyári semesteréig nem volt, bár, az előtt is töb­ben meglátogatták, sőt rövidebb , vagy hosszabb ideig hospitál­tak is. — Jól tudják azt a helvét hitrokonok, hogy a magyar ifjak, Helvéciába „a tudományos érdek mellett," reformátor hit­tudósaink iránti mély tiszteletből, az ő ihletteljes müködésök színhelyével, a távolban lakó hitrokonok egyházi szokásaikkal tudományos intézeteikkel megismerkedni óhajtván, a nagybecsű emlékeket, melyek minket Helvéciához , egyháznyitásunk böl­csőjéhez kötnek, s a régi kedves viszonyt, mely a mostoha idők miatt gyengült, de egészen fel nem bomlott, újból visszaállítani, s feleleveníteni jönnek ; épen azért igen kedvesen veszik, ha magyar academikusok, egyetemeiket látogatják. A tudományos-érdek mellett, mert kivált Zürich, az ujabb időkben e tekintetben is megbecsülhetlen kincseket nyújt. — Zürich Helvéciában az, mi a német földön Berlin, s a mi görög­nél Athén volt. Egyeteme a tudomány mind négy facultásában, kitűnő erők­s tehetségekkel bir. A egyetemi iíjuság előtt ugy a városi, mint a kántoni könyvtár nyitva áll, az elsőbb 60,000, a második 28,000 kötet könyvvel. — Nagybecsű könyveket, valódi szellemi kincseket találhatni kivált az egyháztörténeti szakban; ugy régibb, mint ujabb időkben írottakat, melyeket hazánkban nem találhatni fel, és legfeljebb címjeiröl ismerjük. — A tudományos hasznokhoz tartozik, hogy az egyetemi tanárok, a kántoni tanácsteremben időnként nyilvános felolvasásokat tartanak, különféle, majd pusz­tán tudományos, majd , inkább gyakorlati tárgyakról, hová az összes zürichi, sőt helvéciai népnek, így az egyetemi ifjúságnak is szabad menete van. A téli semester october hó utólján kezdődik, s húsvétig tart, a nyári húsvét utáni első hétfőn, s augustus 15-ig tart. — A tanárok — köztársasági és tudományos szabad szellemtől át­hatva — véghetetlen humános emberek, s a magyarok iránt igen jó indulattal vannak. Végre, Zürichbe készülő hazámfiainak szívesen ajánlja, hogy mindenek felett Schlottmann, és Schweitzer tanár urakat | hallgassák, áttérek a hozzámintézett kérdések 2-dik főosztályára, mely a stipendiumot érdekli. Magyarok részére itt jelentékeny stipendiumok voltak, az itt időzött magyar ifjak közt évenkint 400 rénusi fr. osztatott ki de a mely stipendiumok a század elején történt politikai forron­gások miatt egyszerre eltűntek, s rólok senki nem tud semmit. — Mult évben a nevelési tanács nyomozta, de nem találta fel. — Az említett 1857. évben, midőn két magyarhoni iíju volt itt, a protestestans segédegylet (protestantischer Hülfsverein)— mely itt egy kis missiotársulathoz hasonló s mely 1843-ban alapítta­tott — stipendiumot adni határozott, annyival inkább, mert du­namelléki superintendens, fo tiszt. Bátori Gábor ur főpásztori lelkes felszólítása a magyarhoni ifjak segélyezése ügyében, —• mint az illetőktől hallám — ezen időtájban érkezett meg. — Azóta van két stipendium, vagy inkább kap két magyar ifjú sti­pendiumot. — A protestáns segédegylet Questora, n. t. Wolf Henrik ur mostanában nyilvánítá előttem, hogy nála, söt az egy­let minden képviselőinél az a gondolat van, hogy avagy csak egy pár magyar ifjú részére is szabad asztalt szereznének, mi által az itt időzés tetemesen megkönnyítve lenne.— Ámde erre, valamint stipendiumot többek részére is biztosítani, a segédegylet, melynek főcélja, s feladata prot. szegény egyházakat, s lelkészeket, hit­vallási különbség nélkül egész földön segíteni, magában alig ké­pes, ehez járulni kellene a kormánynak is némi összeggel. — E tekintetben, mint a zürich-kúntoni egyházak Antistese, s a segédegylet elnöke főtiszt. Brunner ur mondá, semmisem volna célravezetőbb, mintha egyházkerületeink a nevelési tanácsnak írnának, s az említett ügyet melegen felkarolni kérnék. — Oly melegen felkarolni, mint ezt Brunner Wolf, és Schweitzer urak felkarolták, mit hazámfiai előtt az említett nagy férfiak iránti hálaérzetével nyilvánítók. — Az egyházkerületek kérelme hatá­sát semmi esetre nem tévesztené. — Stipendium nyerésre magyar ifjaknak szükséges egy superintendensi, vagy bárminemű, akár latin, akár német nyelven irt ajánló levél, melyet megérkezése­kor Wolf urnák tüstént mutassanak be. Egyébiránt az említett n. t. férfiak, minden lehetőt, s tolok telhetőt tenni igérik, magyar academikusokat illetőleg, hogy a magyarhoni papnövendékeken, s közvetve a magyarhoni sokat szenvedtek szegény protestánsokon ez által is segítsenek. Tamko Ferenc. Az egyházi gyűlések Londonban 1858. A nagyszerű vallásos tevékenység elragadólag hat az ide­genre, ki először vesz részt egy ilyen gyűlésben. April utolsó s május 14 első napjain folytonosan gyűlések tartattak az Exeter­csarnokban 11—4, és 6—9-ig, és a roppant csarnok mindig zsú­folva állott, naponkint legalább négy ezer ember látogatta. A lá­togató tömegnél nagyobb az itt forgó pénzösszeg, hát még a mű­ködés mezeje?! Angolnál a politikai s nemzeti élet egy, innen azon tudat, hogy az angol nemzet tengerek királynéjává, s világ első nemzetévé van Istentől kiszemelve, erőt s bátorságot kölcsö­nöz az angolnak, hogy az evangyéliomot az egész föld kereksé­gén terjessze. Határt nem ismerő lelkesedéssel fogadnak minden tudósítást, mely az egész föld kerekségére kiterjedt működés nagyszerűségét rajzolja; azonban nem állapodnak meg a puszta lelkesedésnél, hanem nagyszerüleg adóznak is a működés előse­gítésére, mi szinte az angol nemzet jellemében alapszik. 0 üzér­kedő a cityben, a térítésben, a börzén, a parlamentben, mindig azon elvből indul ki, hogy a felhasznált eszköznek a várandó eredméuynyel szoros összhangzásban kell állania. Azonban a helyett, hogy az angol nemzetet jellemezném, rövid vázlatát adom ezen egyházi gyűléseknek, meglehet, az an­golok vallásos tevékenysége némi hatással, felbuzdító hatással lesz a mi langymeleg működésünkre. April 29-én tartatott az 1792 óta fennálló Baptista­tér í t ő t á r s u 1 a t évi gyűlése, melyben sir M. Pető baronet el­nökölt, s megnyitó beszédében legelsőbben is Indiára vonta a hallgatóság figyelmét. A nem angol keresztyének azon előítélettel vannak az an­gol keresztyének iránt, hogy azok nem látják, vagy nem akarják látni Indiában tartózkodó honosaik hibáit s visszaéléseit, de az ezen gyűléseken tartatni szokott szónoklatok tökéletesen lerom-

Next

/
Oldalképek
Tartalom