Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-06-17 / 24. szám

közös missionk: magasan fellobogtatni felírás gyanánt Krisztus eme szavait: én vagyok a világnak világossága — tehát világosságot terjeszteni a Jézus Krisztusbani hit által! Ily erős és egyetemes protestantismust képzelek, mely eröt nyújtana legkisebb, leggyengébb tagjainak is, melyek jelenleg elszigetelt állásukban sínlenek, és — fájdalom ! — évek óta testben és lélekben, számban és vallásos buzgalomban fogyatkoznak. És én nemcsak képzelem, de merem megjóslani ezen nagy protestantismus születését, ós azt mondom, hogy ez bennünket magyar protestánsokat érdekel leginkább, és hogy nincs a földtekén nemzeti protestáns egyház, melynek annyira kötelessége volna forróan ezért imádkozni és azon munkálkodni, miszerint legyen, — mint ép a magyar protestáns egyháznak. Bátran mondom, ne féledjük, hogy mi a más országok- és nemzetekkeli öszszehasonlítást ki nem álljuk; hogy mi nem mondhatjuk: mert van külön angol, német stb. protestantismus, mért ne lehetne magyar protestantismus is ? Hej! van ám ottan garantia, támasz, mely nincs nálunk. Nálunk nem lehet más, mint mimagunkban és az egyetemességben! — S ha ezt kívánjuk, akkor nem jó, ha „nem tudunk felejteni" —- söt „kell felejteni tudüunk, kell felejtenünk!" Azonban egy ellenvetést hallok, s mi több—seholse fog ezen ellenvetés támasztatni hamarább, mint épen minálunk. Hiszen ez romanismus, legalább romanismushoz hasonló ! — Atyámfiai, meg ne ijedjünk ! nem romanismus biz az ; nem kell ehhez római pápa, se papi hierarchia, sőt ellenkezőleg. Kívánatos, hogy itt létesüljön az „egyetemes papság" általunk oly sokszor emlegetett és nem mindig helyesen értelmezett eszméje, s hogy az egyetemes protestantismus papjai legyenek részünkről még inkább világi uraink, mint a lelkészek. Volt is ez valaha! Több egyetemes szellem volt honi egyházunkban. Főuraink fiai több évig nemcsak utaztak, de tanultak külföldön. Onnan hivattak tanáraink, vagy oda küldettek képeztetés végett. Végre ama fentemlített egyesületnek bevallott programmja: miszerint még csak dogmáit s szertartásait sem akarja magának kölcsönösen feleröszakoltatni! Lássuk már, mit kell tennünk ezen egyetemes protestantismus ügyében ? Mindenekelőtt kezdjük meg az egyetemezést itthon! Hála Isten! vannak jelenségek, melyek mutatják , hogy már megkezdtük! Ilyen a két prot. lap, egyik német, másik magyar. Mindennek van saját köre. Éljen és működjék mindkettő egymás mellett. Több lap nem kell, s ha még egy keletkeznék, tartani lehet, nehogy a magyar régi átka teljesüljön általa. Az adakozás megindíttatott, — itt ott már foganatba lépett. Hátra van a szellem tisztulása, az érdekek az egyetemesség törvénye alá rendezése, az apró igények megtagadása, — kimondása ezen elvnek: mindazt, mi nyereségem volt, a Krisztusért kárommá tettem ! Az egyetemes protestantismus mérlegén mérjük meg magunkat, szabályul vévén Jézus igéit: gyümölcseiken ismeritek meg őket. Ne legyen elég, hogy csak a bibliai hitben vagyunk egyértelműek vele, — hiszen ez elég nagy, de mégsem elcg! Többségünkre sem igen kopogjunk, mert — hiszen ezen szempontból nézve a mi többségünk — vajmi csekély kisebbség! Igy legyen első feladatunk: méltó, legalább az eddiginél méltóbb állást foglalni el az egyetemes protestantismus körében! Aztán fogjunk kezet külföldi testvéreinkkel! Adjunk és vegyünk segedelmet. Tanuljunk, még most ha később mesterek akarunk lenni. Vigyázzunk, nehogy oda jussunk, miszerint a külföld nyelvét ne értsük. Ismertessük magunkat kün, és ismerjük meg mi is az ottani állapotokat! — Mindenben legyen szabályunk Schiller szava: „Immer strebe zum Ganzén, und kannst du selber kein Ganzes werden, als dienendes Glied schliess an ein Ganzesdichan!" *) G. B. > *) Amen, ugy legyen. Szerkeszt .sí i Egyházrendezési mozgalmaink zűrzavarának felszínén lebeg az egyház anyagi szükségeinek kérdése. Az egyház erkölcsi érzületének vezére a szent lélek. Az egyház cselekvési ösztönének eszköze a — nervus rerum gerendarum — a pénz. A két ellentétes erő — ihlet és anyag egyesülésének eredménye az egyház testületi elete. Azért, hogy ne legyen a vallás egyedül idea, hanem legyen életet és boldogságot lehellő organismus, ne engedjük nyomtalanul párologni el a mennyből földre szállt ihletet, hanem kössük le illő táplálékkal, hogy az illő szellem felmelegítvén az anyagnak érzékeny idegzetét, életmunkásságának önmagát soksorozó delejével ébresszen, vídítson mindent, a mi hatálykörébe került. Szent lelket tehát és pénzt! Emeljétek fel szavatokat ti Sionnak férfiai, kik választva vagytok eszközül a megváltás munkájához, — ég terjeszszétek a szent lelket; de engedjetek tért nekünk is az egyház érdekében hozzászólhatni az anyagiakhoz. Egyházunk a szellemi rabság mérge ellen fellázzadt lélek forradalmának szülötte. Viharok közt töltvén el fiatal korának napjait, most mint szép tervekkel s nagy eszmékkel áthatott, megférfiasodott ifjú föllép a világ előtt. S ámbár természetének nemességével, erélyével kivívta magának régen a közelismerést és polgárjogot, nem valának még nyugodt napjai, mikben magába szálltán számot vetve önmagával, határozott életrendet alkotott volna magának, hogy ép erőben föntartván magát, idő s erővesztegetés nélkül haladhatna magas célja felé. Nézzetek körül, vagy hallgassátok a nyilvánuló szózatokat. Gyakorlatban, tervezetben, minő változat a háztartás iránt ? íme fizetésre nézve a párszámtól a birtokaránylagig, — a perselytől az álladalmi fizetésig, — a elassis szerinti önkénytes kivetéstől az alapítványozásig, — az országszerte egy rámára szedett papi fizetéstől, a csaknem pusztán földdeli fizetésig tervben vagy gyakorlatban megtalálhattok minden árnyalatokat. Mit mondjunk ehhez ? Bizonyára jóakaratból származtak mindezek; de midőn ellenszert kerestek létező bajokra, túlságba estek magok is ; és igy bár kellő helyen jó lehet mindenik elv: de egyházunk testi létezésének alapjául magában nem szolgálhat egyik sem. Mert ugy hiszem, nem hibázok ha mondom, hogy igaztalanság magvát hordja magában mindenik, s az által, hogy aránytalanul terhelni egyiket vagy másikat, fészkelődésnek, zúgolódásnak nyitván tért, feldúlná az egyháznak nyugalmát, tekintélyét, jövőjét. A párszám szerinti fizetés magában a legigazságtalanabb; satyrája a keresztyéni közösség eszméjének, mérge a kölcsönös bizalomnak; az újkor szükségessé vált terhei között fon nem tartható. A birtokaránylag azt sújtja s idegeníti főképen, ki az újkor átalakulása közben úgyis legtöbbet vesztett, s a ki különben főképen volna hivatva arra, hogy lenne az egyháznak támasza; egyszersmind mások kegyelemfalatján rágógodó páriává változtatná az egyház kevésbé módos hiveit. A persely lassan telvén ott, hol keresve is alig találni valamit, negativ-tartalmával nem fedezhetné az egyház tetemes positiv szükségeit; s midőn fölmenti azokat, kiket hajtani kellene, kifárasztja azokat, kik különben szívesen adnának. Az álladalmi fizetés leköti az egyházat, mely hivatva van támasza lenni a lelki szabadságnak, hogy a világon úrrá ne lenne a test a lélek felett. A classificatio csak féligazság, határozott alap nélkül, jó adag hiúskodási csábbal, s folytonos ingerkedési alkalommal. égrehajtás nélküli kivetés elveszi a hitet a hatóság "erejeDe^^íL foltünővé tévén az áldozásbani aránytalansá-PÁPA rturrfru