Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-06-17 / 24. szám

közös missionk: magasan fellobogtatni felírás gyanánt Krisz­tus eme szavait: én vagyok a világnak világossága — te­hát világosságot terjeszteni a Jézus Krisztusbani hit által! Ily erős és egyetemes protestantismust képzelek, mely eröt nyújtana legkisebb, leggyengébb tagjainak is, melyek jelenleg elszigetelt állásukban sínlenek, és — fáj­dalom ! — évek óta testben és lélekben, számban és vallá­sos buzgalomban fogyatkoznak. És én nemcsak képzelem, de merem megjóslani ezen nagy protestantismus születését, ós azt mondom, hogy ez bennünket magyar protestánsokat érdekel leginkább, és hogy nincs a földtekén nemzeti pro­testáns egyház, melynek annyira kötelessége volna forróan ezért imádkozni és azon munkálkodni, miszerint legyen, — mint ép a magyar protestáns egyháznak. Bátran mondom, ne féledjük, hogy mi a más országok- és nemzetekkeli ösz­szehasonlítást ki nem álljuk; hogy mi nem mondhatjuk: mert van külön angol, német stb. protestantismus, mért ne lehetne magyar protestantismus is ? Hej! van ám ottan ga­rantia, támasz, mely nincs nálunk. Nálunk nem lehet más, mint mimagunkban és az egyetemességben! — S ha ezt kí­vánjuk, akkor nem jó, ha „nem tudunk felejteni" —- söt „kell felejteni tudüunk, kell felejtenünk!" Azonban egy ellenvetést hallok, s mi több—seholse fog ezen ellenvetés támasztatni hamarább, mint épen minálunk. Hiszen ez romanismus, legalább romanismushoz hasonló ! — Atyámfiai, meg ne ijedjünk ! nem romanismus biz az ; nem kell ehhez római pápa, se papi hierarchia, sőt ellenkezőleg. Kívánatos, hogy itt létesüljön az „egyetemes papság" álta­lunk oly sokszor emlegetett és nem mindig helyesen értel­mezett eszméje, s hogy az egyetemes protestantismus pap­jai legyenek részünkről még inkább világi uraink, mint a lelkészek. Volt is ez valaha! Több egyetemes szellem volt honi egyházunkban. Főuraink fiai több évig nemcsak utaz­tak, de tanultak külföldön. Onnan hivattak tanáraink, vagy oda küldettek képeztetés végett. Végre ama fentemlített egyesületnek bevallott programmja: miszerint még csak dogmáit s szertartásait sem akarja magának kölcsönösen feleröszakoltatni! Lássuk már, mit kell tennünk ezen egyetemes prote­stantismus ügyében ? Mindenekelőtt kezdjük meg az egyeteme­zést itthon! Hála Isten! vannak jelenségek, melyek mu­tatják , hogy már megkezdtük! Ilyen a két prot. lap, egyik német, másik magyar. Mindennek van saját köre. Éljen és működjék mindkettő egymás mellett. Több lap nem kell, s ha még egy keletkeznék, tartani lehet, nehogy a magyar régi átka teljesüljön általa. Az adakozás megindíttatott, — itt ott már foganatba lépett. Hátra van a szellem tisztulása, az érdekek az egyetemesség törvénye alá rendezése, az apró igények megtagadása, — kimondása ezen elvnek: mindazt, mi nyereségem volt, a Krisztusért kárommá tet­tem ! Az egyetemes protestantismus mérlegén mérjük meg magunkat, szabályul vévén Jézus igéit: gyümölcseiken is­meritek meg őket. Ne legyen elég, hogy csak a bibliai hit­ben vagyunk egyértelműek vele, — hiszen ez elég nagy, de mégsem elcg! Többségünkre sem igen kopogjunk, mert — hiszen ezen szempontból nézve a mi többségünk — vajmi csekély kisebbség! Igy legyen első feladatunk: méltó, leg­alább az eddiginél méltóbb állást foglalni el az egyetemes protestantismus körében! Aztán fogjunk kezet külföldi testvére­inkkel! Adjunk és vegyünk segedelmet. Tanuljunk, még most ha később mesterek akarunk lenni. Vigyázzunk, nehogy oda jussunk, miszerint a külföld nyelvét ne értsük. Ismertessük magunkat kün, és ismerjük meg mi is az ot­tani állapotokat! — Mindenben legyen szabályunk Schiller szava: „Immer strebe zum Ganzén, und kannst du selber kein Ganzes werden, als dienendes Glied schliess an ein Ganzesdichan!" *) G. B. > *) Amen, ugy legyen. Szerkeszt .sí i Egyházrendezési mozgalmaink zűrzavarának felszí­nén lebeg az egyház anyagi szükségeinek kérdése. Az egyház erkölcsi érzületének vezére a szent lélek. Az egyház cselekvési ösztönének eszköze a — nervus rerum gerendarum — a pénz. A két ellentétes erő — ihlet és anyag egyesülésének eredménye az egyház testületi elete. Azért, hogy ne legyen a vallás egyedül idea, hanem legyen életet és boldogságot lehellő organismus, ne enged­jük nyomtalanul párologni el a mennyből földre szállt ihle­tet, hanem kössük le illő táplálékkal, hogy az illő szellem felmelegítvén az anyagnak érzékeny idegzetét, életmunkás­ságának önmagát soksorozó delejével ébresszen, vídítson mindent, a mi hatálykörébe került. Szent lelket tehát és pénzt! Emeljétek fel szavatokat ti Sionnak férfiai, kik vá­lasztva vagytok eszközül a megváltás munkájához, — ég terjeszszétek a szent lelket; de engedjetek tért nekünk is az egyház érdekében hozzászólhatni az anyagiakhoz. Egyházunk a szellemi rabság mérge ellen fellázzadt lélek forradalmának szülötte. Viharok közt töltvén el fiatal korának napjait, most mint szép tervekkel s nagy eszmék­kel áthatott, megférfiasodott ifjú föllép a világ előtt. S ám­bár természetének nemességével, erélyével kivívta magá­nak régen a közelismerést és polgárjogot, nem valának még nyugodt napjai, mikben magába szálltán számot vet­ve önmagával, határozott életrendet alkotott volna magá­nak, hogy ép erőben föntartván magát, idő s erővesztege­tés nélkül haladhatna magas célja felé. Nézzetek körül, vagy hallgassátok a nyilvánuló szó­zatokat. Gyakorlatban, tervezetben, minő változat a háztar­tás iránt ? íme fizetésre nézve a párszámtól a birtokaránylagig, — a perselytől az álladalmi fizetésig, — a elassis szerinti önkénytes kivetéstől az alapítványozásig, — az országszer­te egy rámára szedett papi fizetéstől, a csaknem pusztán földdeli fizetésig tervben vagy gyakorlatban megtalálhattok minden árnyalatokat. Mit mondjunk ehhez ? Bizonyára jóakaratból származ­tak mindezek; de midőn ellenszert kerestek létező bajokra, túlságba estek magok is ; és igy bár kellő helyen jó lehet mindenik elv: de egyházunk testi létezésének alapjául magában nem szolgálhat egyik sem. Mert ugy hiszem, nem hibázok ha mondom, hogy igaztalanság magvát hord­ja magában mindenik, s az által, hogy aránytalanul terhel­ni egyiket vagy másikat, fészkelődésnek, zúgolódásnak nyitván tért, feldúlná az egyháznak nyugalmát, tekintélyét, jövőjét. A párszám szerinti fizetés magában a legigazságtala­nabb; satyrája a keresztyéni közösség eszméjének, mérge a kölcsönös bizalomnak; az újkor szükségessé vált terhei között fon nem tartható. A birtokaránylag azt sújtja s idegeníti főképen, ki az újkor átalakulása közben úgyis legtöbbet vesztett, s a ki különben főképen volna hivatva arra, hogy lenne az egyház­nak támasza; egyszersmind mások kegyelemfalatján rágó­godó páriává változtatná az egyház kevésbé módos hiveit. A persely lassan telvén ott, hol keresve is alig talál­ni valamit, negativ-tartalmával nem fedezhetné az egyház tetemes positiv szükségeit; s midőn fölmenti azokat, kiket hajtani kellene, kifárasztja azokat, kik különben szívesen adnának. Az álladalmi fizetés leköti az egyházat, mely hivatva van támasza lenni a lelki szabadságnak, hogy a világon úr­rá ne lenne a test a lélek felett. A classificatio csak féligazság, határozott alap nélkül, jó adag hiúskodási csábbal, s folytonos ingerkedési alka­lommal. égrehajtás nélküli kivetés elveszi a hitet a hatóság "erejeDe^^íL foltünővé tévén az áldozásbani aránytalansá-PÁPA rturrfru

Next

/
Oldalképek
Tartalom