Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-06-03 / 22. szám
lódás minden ponton a, legfelsőbbről gondolkozni, eszmélni gerjeszt, — mikor a tudhatók mellett a nemtudhatók is özönlenek az emberi elme elé.... De meglévő gyakorlati theol. irodalmunkkal sem nagyon dicsekhetünk. Ha valamely nemzet irodalmában a vallási theol. tért csupán egyházi beszédek, könyörgések foglalják el, oly formán foghatni fel a theol. irodalom ottani állapotát, mintegy kertét, melyben gyümölcsök mutatkoznak zöldellő, virító falombok nélkül... tán nem is ott termettek, tán csak kórókra, száraz galyakra tüzöttek , vagy tán nem is valódik, csak festettek ! — Mi lehet az egyházi beszéd, ha annak alapul okszerű elmélet, theologiai alapos és következetes képzettség, s a kort általában átforgott műveltség és lelkesedés nem szolgál: mutatják némely egyházi szónoklataink. A példák gyűlöletesek; hát csak általánosságban maradok. Egyikben az erkölcsiség jelen állapotával erőködik a lelkész kiegyeztetni az evangyéliomo t; — másikban politikai iránycikkek viszhangjára, —• harmadikban képes újságok hatására ismerhetni az evangyéliom nemes népszerűségével annyira ellenkező Ízetlen népieskedésre, — negyedikben felületes és triviális morálra csillogó szókkal, regényi phrazisokkal itt ott kétértelművé téve A melyekben van valami azokban is —• Krisztus nincs ! Mintha azon iskolában képeződtek volna — a nagy részről szólok — melynek Röhr a vezetője, ki szerint (lásd Hiiffel: Wesen und Beruf eines christl. Predigeramts) a lelkésznek kell tudni 1) természettudományt, (a németekről nem szólván) és idejegyezni a hires államgazdász M. Chevalier szavait (Lien 1857 N. 4): „A vallás a társadalmak s birodalmak összetartó kapcsa. Azon államok, melyek bármikor is tartós jóllétet élveztek , s ragyogtak nem mint múlékony meteorok, hanem mint a polgárisodás állandó tűzhelyei, vallás által voltak erősítve. Európa fensősége annak köszönhető, hogy vallása legjobb. — De értsük meg egymást! Nem elég, hogy m i tán ai-istocratai föllebb való ságot állítva — minek pedig alaptételeit sem értjük — minduntalan kiáltozunk: vallás kell a népnek! Kell bizonyára mindennek a felsőknek és alsóknak , . . a vallás csak annyiban szolgálhat a társadalomnak , a mennyiben az minden osztályt áthatott, és — őszinte !" . . . „Másik feltétel arra, hogy a vallás sikert eszközöljön, hogy ne legyen csupán az ajkakon. Nem a betűhöz ragaszkodó, a szellemmel nem gondoló farizeusok tartják fön a birodalmakat, ha ingadoznak ; a h i t, a vallási érzelem az, mely biztosíthatja államok jelen, mint az egyének jövő világi életét. Szeressétek egymást: ezt mondta az isteni idvezitő, és betöltöttétek a törvényt s a próféták Írásit. — Ugy kell vallásosaknak lennünk, mint azt Feuillet atya értette volt. Ez megkérdeztetvén a királyi hercegtől, kinek gyóntatója volt: szabad lenne-e mise-áldozás után kétszersültet enni, igy felelt: egyék ön akár egy borjút, csak legyen keresztyén! — Igy értve a vallást, kiapadhatlan élet- és erőforrás az államra nézve. Hazánk (Franciaország) történetében sok bámulatos jeleit tapasztaljuk ennek. Csak e században is láthattuk, mit tehet a vallás a közbátorságra ; de fájdalom ! nem nálunk (franciáknál), hanem Angliában. Anglia oly szerencsés, hogy egész mostanig vallásos maradhatott •, s ennek köszönheti azon öszzetartást, mely van bármely égalj alatt lakó polgárai között, azt a hazafiságot., mely a jótétben kifogyhatlan, azt az összetartást, benső egyességet, mely nem engedi, hogy polit. véleménykülönbség miatt, sziveik a hazától, közügytől elidegenedjenek, vagy a pártoskodások minden szentet, tekintélyest ledöntő forradalmakba törjenek ki. Nálunk (franciáknál) a vallásos érzés meggyöngült: igy szól mindenki a műveltebb osztályokban Tapasztaljuk és fájlaljuk ezt, de gyakorlatban semmit sem teszünk! Minő hatás fogja valaha meglágyítani, meghatni a sziveket, melyek most fagyosak, közönyösek, bár társadalmi legfőbb érdekünknek ismerjük, hogy vallási buzgóságra hevüljünk ? — A hit a legszabadabb érzés, kényszerítés által nem lehet azt fölébreszteni: ki fogja megfuvallani akürtöt, hogy fölébreszszc azt? 2) gazdaságtant, 3) baromorvoslást 12) egy keveset a bibliából ! Kifogytunk a beszélnivalóból, azt mutatja sok ily szónoklat. Nem csoda, ha kifogytunk a vallásos érzésből is, — s ha mint látszik, sok hitszónok elmondhatná (Shakespeare Hamlet, III. felv. 3. jel.) : Pray J. cannot stb. Könyörgenék, de nem tudok, bár vágyom oly erős.... .. mint kétfelé vont szív, tompulva állok, találgatván, mihez fognék elébb, s mind kettő elmarad Szavam felszáll, de szívem lennmarad, ilyen fohász az égbe fel nem hat! Kifogyott a szívekből a vallásos érzés, s ezzel együtt az ősi erkölcsi erő. Ezt még tán külföldön is tudják felőlünk. Legalább Merle d' Aubigné, a Franeia-Svajc egyik legjelesb lelkipásztora, a régi hitbuzgóságra visszatérést teszi jobb jövőnk alapfelvételévé. De vannak mentő körülmények is. Ahelyzet, mely az egyházi élet és így a hitszónoklat kifejlődésére is kedvezőtlen, és a materialismus ragályának utat nyit, — a fenebbi évek mozgalmassága, mely a hitszónokot vágásából kitelelte, szerepéből, kivetette szavai hitelét, tekintélyét sokképen aláásta, — a hibás főiskolai oktatás , nevelés ; mely a végletek közt habozott, határozott irányt ki nem jelölt, tiszta elvekkel nem birt, erős jellemeket képezni, tartós lendületet adni nem tudott... Vannak mentő okok. De a tény, a theol. irodalom nemléte áll; melyet mentegethetünk, de nem igazolhatunk; áll az egyházi szónoklat sülyedése is. És ez így nem maradhat. *) — E szempontból kívánom a következő két munkát ismertetni. Az első (A ker. család. Egyházi beszédek Pressensetöl Párizsban, 1856) oly egyh. beszédeket foglal magában, melyek szerzőnek fényes tulajdonairól tanúskodnak, s az emberiség ügyének minden fejlődési mozzanatát figyelve kisérő avatott publicistára s lelkes hitszónokra mutatnak. Az eszmék , önálló nézetek nevezetes bőségéhez, a legmélyebb vallásos érzéshez, a mindig választékos, mindig meleg előadás kelleme, s itt ott költői fönlengés nyomai járulnak e beszédekben. Szerző szándéka felkeresni, kideríteni a családi élet keresztyéni elvét, alapját; kimutatni ezen elv alkalmazásait különböző életviszonyokban : a házasságban, a nevelésben , a szülék és gyermekek, a családfők és cselédek viszonyaiban, s végre ama nevezetes körülményekben, melyeken minden családnak át kell mennie , a jóllétben es szenvedésekben. A ker. család rendeltetése : lemondani saját földi jóllétéről, érdekeiről, örömeiről, vágyairól, Istent szolgálni, s eme fensöbb érdekben találni föl a magasztosb jóllétet; hatni körén kivül is ezen üdvös célzatra; — s így mind önmagában és egyenkint egy egy életerős tűzhelyét képezni a vallásosságnak, mind a nagyobb ker. társulatnak egészséges és szilárdul működő szervéül szolgálni. — Ez szerző szerint a családi élet hivatása. Ha ezen nézet vezérli, ezen felfogás intézi a családot az élet minden körülményei közt, ha ez hatja át és mérsékli: csodás átalakulás fog abban létrejönni; a hitvesi szeretet a keresztyéni szeretet magasságára emelkedik, tisztul, nemesbül, erősödik, — a szülék felelősöknek érzik magokat gyermekeik lelki üdvéért, s nem félnek elővenni, használni nevelés közben a keresztyéni szeretettel teljes, de szigorú fenyítéket, — a házfők és cselédek feledni fogják ottan ottan kölcsönös jogköveteléseiket, foglalkozván mindenek felett kötelességeikkel , — az isteni gondviselés egyesítni fogja őket, az alázatosság és emberszeretet közös érzeteben: ugy, hogy a leg*) Valóban lehetlen az ember szivének el nem fanyarodni, midőn a régibb magy. protest. irodalomra emlékezik. Nem régibbre épen, a XVII. századbelire, melyet Bod P. Athénása ismertet (mely könyv minden régibb könyvtárban megvan, a könyvtárak pedig nálunk aligha nem mind régiek !), hanem a mult század végén létezettre. Mindszentire (Ladvocat és Brougbton ford.) P é c e 1 i r e (Maysonnet, Pictet, Henriád stb. ford.), Doddridge, Less, Derbam stb. átdolgozóira, — Budaira, Szikszaira, stb. Dúsabbak voltak tán, hogy ily irodalmat mint kiadók, vagy olvasók, vevők fentartsanak'?
