Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-14 / 2. szám

vagy az ipariskolában, majd midőn odakerülnek ; —de a népiskolában az a f'őfeladat, hogy emberekké t. i. vallásos lényekké képződjenek ; itt bát tanuljanak túlnyomólag ke­resztyén hit-, erkölcs-, s szenttörténelmi-tant; gyakorol tassanak valláso3 szent foglalkozásokban. — A jelen szo­morú képe onnan van, mert ez elvtől az uj kor eltávozott. Fájdalom, ez az egyház hibája, sőt biine! — A népiskola az egyházé, de az egyház feleljen meg kötelességének. Azonban, •— hogy félre ne értessem, — ismételni kivánom, hogy a népiskolában a vallásos képzést tartom fődolognak; de nem ugy, hogy az ismerő-, akaró- és érzelmi-tehetség- ! nek, a földi polgár jólétének megalapítására irányzott fej­tését és gyakorlását általánosságban mellőzendőnek tar­tanám. T a t a y András. • BELFÖLD. Levelezések. Kér. Jan.6. 1858. Innen egy Krisztus szellemével rokon r. kath. keresztyéntől a szerkesztők egyikéhez, következő tartalmú levél érkezett: „Ntiszt. úr! Abaúj megyebeli Kér helységében, mult évi szent János napján szerencsétlenül támadt tüz az ottani reformált hitvallásuak egyházát az iskolával, tanitólakkal, to­ronynyal és harangokkal együtt elemésztette. Nyolc nappal később a lelkész csűre felgyújtatott; ugy hogy az isteni tisztelet elömoz ditására szánt épületek közül csak maga a paplak maradt meg, de ez oly romlott állapotú, hogy újbóli felépitése régóta el van határozva s ha elegendő pénzalap gyül össze, már eddig munká- ; ba is vétetett volna. Ezen csapásokkal mindazáltal a nevezett egyház szenvedé­sei még meg nem szűntek. November 24-én estve az ottani lel­kész tiszt. S z ó r á t L a j o s úr, — az Istennek egy jámbor, és keresztény szeretettel tölt szolgája orgyilkos által meglövetett azon útjában, melyet egyháza felépítéséhez szerzett néhány fo­rintnak áthozása végett, rongált egészségének dacára, Miskolczra személyesen tett, csak hogy szivének buzgó vágyát teljesülve láthassa, miszerint a kéri egyház még a zordon téli időszak beállá- j sa előtt tetővel legyen ellátva. El is érte a mit annyira ohajtott minthogy a még készületlen, de már befedett szentegyházban az első isteni tisztelet, holt testének eltakarításakor, felette tartatott, a gondviselés által rendelt némi jutalmáúl abbeli fáradozásainak, melyek nélkül aligha szószék, tanítás és harang soká, vagy vég­kép némák nem maradtak, és igy elenyészett volna mind azon hang, mely az embert földi gondjain felül a szellem nemesítő hónába emelheti. A kéri reformátusok községe elemi s más csapások által több évek folytán sujtolva, képtelennek érezte magát azon áldo­zatok elviselésére, miket az együtt és egyszerre beállott szüksé­gek fedezése igényel; folyamodott tehát a magas kormányhoz, mihez képest az országszerte való segélykérés megengedtessék. Ez nem csak megengedtetett; a körözés már megindult; de azon felül a magas kormány egy házassági engedélyből befolyt 200 pftnyi öszveget is méltóztatott a fentebbi célokra adományozni, mihez magány adakozásokból is gyűlt néhány forint egybe. Mind ez azonban a beállott szükséget fedezni alig fogja, pedig itt a segély sürgetően megkívántatik. Nem hallgathatom el t. i. hogy némelyek - elégtelenségük nyomasztó érzetében — már arról is gondolkoztak, nem lenne-e tanácsosb leégett egyhá­zukat (mindamellett, hogy az mint legalább a XV. századból származó, tehát régisége miatt is tiszteletet érdemlő építmény) kedvező feltételek alatt elcserélni, és igy kisebb telken egy sze­rény imaház s. t. felállítására alapot szerezni. Voltak mások, kik már arról is beszélgettek: váljon nein kellene-e az önálló életre kevésbé képes ezen anyaszentegyházat egy szomszédbelivel egy­be olvasztani, 8 igy kitépni egy szellemi virágot azon koszorúból a hol minden egyes levél fentartására van szükség, ha azt her­vadva, s vele az embert anyagiság- vagy vallásközömbösségbe sülyedve látni nem akarjuk. Ily körülmények közt magam is bátor voltam szóval, tettel, bár a tüz által szenvedett veszteségem miatt csekélyebb tehet­séggel mint kívántam, azon szenvedő egyház sebeihez irt és ola­jat készíteni, szemem előtt tartván Lukács X. 37. Tettem ezt hálából azért, mivel a templom, melyhez én tartozom, a vésztől menten maradt, tehát segélyre jelenleg nem szorúlt; tettem kü­lönösben azért, mivel az nap, talán azon órában, midőn oda haza mindenünk tüz martaléka lett, én épen kölni dómban mulattam, magasztos örömre lelkesülve azon : miszerint egy buzgó protes­táns fejedelem nagyszerű áldozatokat hoz egy katbolikus tem­plom kiépítésére, és én okúivá ily valódi keresztény példán, ezt szivemben gyiimöl estei énül hagynám elveszni ? — De bár mily buzgó legyen az akarat, ez sikertelen marad a módok célszerű megválasztása nélkül, ehhez képest nagy-tiszte­letü uraságodhoz tanácsért, útbaigazításért vagyok bátor fordul­ni. stb. *) Orosháza, december 18-dikán 1857. — A békési evang. esperességnek ez év folytán már harmadik közgyűlése folyó hó 16-án tartatott Orosházán. Okot adott annak tartására a nagyváradi helyt, osztály­nak ujabban érkezett, s a békési esperesség által fentartott és igazgatott szarvasi fögymnasiumra vonatkozó leirata, melyben az esperesség ez év végéig okvetlen felterjesztendő válaszadás­ra szóh'ttatik fel. Az esperesség, megértve a kornak intő szózatát s áthatva egy felsőbb tanintézet szükségessége érzetétől, mely a nagy részben evang. lakosságú alvidéken az értelmi művelődés té­nyezőjéül szolgáljon, s az egyháznak és államnak kellő képzett­ségű polgárokat neveljen : évek előtt elhatározá, Szarvason lé­tező tanodáját tetemes áldozattal úgy szervezni és felszerelni, hogy az a magas kormány által érvényesített nyilvánosság színvonalára emelkedhessék. Egy, azelőtt négy tanárral bírt, s majdnem minden se­gédintézeteket és eszközöket nélkülözött tanodát rögtön tizen­két tanárral ellátni; ezeknek, habár nem fényes, de a körülmé­nyekhez képest tűrhető állást biztosítani; a megkívántató mel= lékintézeteket felállítani; a szükséges tanszereket előteremteni; szóval: a tanodát egészen úgy szervezni, hogy az az „Entwurf" értelmében vett nyilvános fogymnasiummá alakulhasson : való­ban nagy szellemi a különösen anyagi erőfeszítésébe került az esperességnek, melynek tagjai saját egyházaik s az azokban vi­rágzó számos elemi tanintézeteik fentartásához is nem csekély áldozattal járulnak. De a közérdeket felfogni tudó egyházak nem rettentek vissza az áldozattól, s megajánlották a szüksé­gelt pénzmennyiséget, mely a legkisebb egyházon kezdve 15 fo­rintról , a legnépesebbik 944 frtra emelkedik évenkint. S hogy ezen évenkinti segélyezés biztos alapra legyen fektetve , az egyházak, törvényes kellékekkel ellátott alapítványi okmányai­kat az illető helyre tették le, nem kötvén ki maguknak azok­ban annyi áldozatért egyéb jogot, minthogy a szarvasi főtano­dát az egyházak egyeteme, t. i. az esperesség, 0 cs. k. Apóst. Felsége törvényszerű főfelügyelési jogának tiszteletben tartása mellett, az 179°/,. 26. tcz. által biztosított confessionális érde­*) A mi még ezentúl következik, kettős kérelem, melyek egyike útbaigazítása „ Gusztáv- Adolf-Egyesület"-hez ; a másika, ta­nácskérés, hogyan lehetne itt segíteni. Az elsőt illetőleg, azt privát-úton végezzük majd el; a másodikra nézve, azt mon­danók, hogy miután a kérieknek az adakozások gyűjtésére flz engedelem -— mely nélkül gyűjteni nem szabad — megadatott, nyúljon kiki zsebébe, zárja be adományát levélbe és irja rá: „Kellemesi Melczer István úr ö nagyságának, Szántó mellett, Kéren, Abauj vármegyében" és tegye a postára.—Ha valaki épen kényelmesebbnek tartaná hozzánk küldeni, ezen esetben, miután a gyűjtés a kérieknek megengedtetett, szívesen elfo­gadjuk és lapunkban nyugtatványozzuk az adományokat. Vé­gül igen sajnáljuk, hogy ez iránt kérdést nem tehetvén, az itt közlött levél jeles és magas lelkületü íróját egyelőre meg nem nevezhetjük. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom