Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-14 / 2. szám

a gyermek helyesen vezetett vizsgálódásai közepett magára alig gondol! <# Miután már a gyermek jól ismeri a körülte levő tárgyakat, azokról szabatosan és nyomosán tud beszélni, csak akkor figyelmeztetjük öt mi is önmagára, az emberre, a családi és polgári társaságra — s az emberi-társaságot összefűző beszélő tehetségre. — Csak akkor tudatjuk vele szorosan, hogy az emberek nemcsak beszéd, hanem irás által is tudtára tudják egymásnak adni gondolatjaikat— akkor szólunk a levelezésről, a könyvekről. De egyúttal ebben is olyan természetesen járunk el, mint az értelem és az ész fejtegetésében, t. i. vágyat ébresztünk bennök arra, hogy óliajtanák-e ök is távollevő rokonaik- s barátaikkal tudatni állapotjokat, gondolataikat stb. És miután kívánságaikat igy felébresztettük, akkor kezdjük őket írni és olvasni tanítani. De miután ők már értelmileg fejlettek, miután ismerik a tárgyakat nemcsak név szerint, hanem realiter is, igen természetes, hogy minden tárgy név leirása- és elolvasásánál fel fognak kiáltani; hiszen ez az a tárgy ! — és azon öröm, hogy ők már nemcsak a tárgyakat ismerik, hanem azok nevét le is tudják irni s el tudják olvasni, valamint a siker is, ellenállhatlan vonzalommal csalogatja őket tovább-tovább, míg nem észrevétlenül megtanulják az irást és olvasást. Úgy, de sem helyesen írni, sem helyesen olvasni nem lehet nyelvtani ismeret nélkül, szükség tehát, hogy a fejlődő gyermekek lelkiképességeikhez mért magyarnyelvtant is tanuljanak. Mi módon történjék ez, elmondását el nem mulasztom. A vallásos érzelem felébresztése után csakhamar áttérvén a vallás elemei tanítására, igyekszünk a vallásos érzelmet példákban felmutatott, vallásos emberek vonzó példáival élesztgetni és fejteni, s igy tanításunkban tért foglalnak el a bibliai históriák. — És míg példaképekben csepegtetjük a gyermeki ártatlan szivekbe a vallásosságot, hogy azon magasztos érzést ott állandó lakossá tegyük, vallásos versek és versbe foglalt könyörgések és szent, de egyszerű énekek által nyomjuk azokat a lélek emlékező erejébe. A vallásos históriákról áttérünk a hazai nagy férfiak élete históriájára, kikre épen olyan vallásos kegyelettel tekintetjük gyermekeinket, mint a vallás históriájában felemlegetett kegyes emberekre. Ezek nekünk üdvösségünk útait világosították fel, hazánk nagy férfiai pedig megszerezték és megtartották számunkra e hazát. — Mindegyiket tiszteletben kell tartanunk. — És mig tanításunk folyamán igy haladunk — rájöttünk a história tanítására." A kézimunka folytatása közben pedig szinte természetes úton (mint a többi tantárgy is, inductio utján) fejlett ki a gazdálkodás és háztartás is, mint tanulmánytárgy. Amaz fenn kitett ötféle tantárgy közül: értelem és észfejtege tő gyakorlatok, vallás, rajz, irás, olvasás, számvetés; kiemelkedtek tehát még a földleírás, természetrajz, természettan, magyar nyelvtan, história, szivképező versek és könyörgések, a gazdálkodás és háztartás tanulmányai is. Gönczi Pál. Népnevelés vallásos tekintetben. II. Miként állanak jelenleg a népiskolák nálunk reformátusoknál ? Isten őrizz meg az ügyetlen baráttól! Nincs akár egyes embernek, akár közügynek roszabb akarója, nagyobb ellensége — az eszélytelen barátnál. Hízelegjek felekezetemnek? — ámítsam magunkat? •— ámítsak másokat? — Épen az a bajunk, hogy ügyünk eszélytelen barátai ezt cselekedték. Kivált, mióía az üres rationalismus mételye elborította a magyar protestáns egyházat is, — akadtak emberek, nagybangúak s tekintélyesek, — kik azt hitették el magukkal s másokkal, hogy a protestáns egyháznak nagy előnye van más egyházak felett abban, hogy elvetvén a régi schlendriánt. — t. i. a valódi keresztyén tant, csak azt hiszi, azt tanítja, mi a mindennapi értelem, (nem ész, annyival kevésbbé illuminált ész, mert az ész és illumiiiatio felől nincs helyes fogalmuk), sztík batári közt helyet talál; kiirtván az iskolából a régi schlendriánt. t. i. a váltság vallásának, mind ismerő-, mind akaró-, mind érzelmi tehetséget fejtő, nemesitö, s igy a boldogságnak valódi alapját tevő tanitását, — legalább annak más tárgyak felett előnyben lételét, — azt követeli, hogy a gyermek semmi vallásos tárgyat ne tanuljon, mig teljesen nem érti; — még talán az Isten nevét se mondja ki, — mig felöle adaequált ismerete nincs ; —tanuljon olyan dolgokat, melyeknek majd az életben hasznát vesz;,' mint iparos, földmives, tudós stb.; — talán épen legjobb volna, ha megtanulna az iskolában valami mesterséget, csizmadia-, vagy esztergályos-, vagy kertész, vagy talán minél több mesterséget. — Ez a valódi philanthropismus, mely a rationalismus segédkedése mellett, az emberképzésre rendeltetett intézetekből épen magát az ember-képzést szorította ki, s tett helyébe iparos-, meg művész-, meg földész-, meg tudós-képzést stb. stb.; — felcserélte a szerepet, — felforgatta a dolog rendjét, — abnorrnis állapotot hozott elő. De talán csak levegőből beszélek én? Gyümölcséről ismerjétek meg a fát. — Nézzük meg, hitfelekezetünknek akár alsóbb — sajátlag „nép" nevet viselő, — akár magasabb miveltségü osztályát. Mindeniknek által kellett menni a népiskolai képeztetésen, akár nyilvános, akár magán-intézetben, akár a szülei háznál; — az ember-képzés t. i. az emberben, a mennyei polgár, a vallásos lény képzésének, a vallásosság megalapításának stádiumát, bűn nélkül elugrani nem lehetett.— És vájjon mi eredményt mutat a tapasztalás ? Nem szólok én más hitfelekezetröl. Ha jobban van ott a dolog: örüljenek; ha rosszabbul: segítsenek rajta. Én csak a magunk háza előtt akarok seperni. Nálunk sok s hiba, általában szomorú az eredmény. A míveltebb osztály — valljuk meg az igazat — talán még szégyenlené is, ha orthodox s buzgó vallásosnak tartatnék de szégyenlené, ha azt hinnék róla, hogy tudja vallását, — hát még azt, hogy bibliát is szokott volna olvasni, — hát még hogy atheologiából is tudna valamit, mit hajdan egyház-igazgatásra hivatott uraink nem szégyenlettek tanulni. — Az— igy szólnak -csak a papok dolga; — de ez se beszéljen holmi bigott biblia: dolgokat, hanem versificáljon és politizáljon, — abban áll a tudományos míveltség, — arra van az embernek szüksége,-az az élet feladata, Igy aztán nem csuda, ha a papnak szaktanában ellenörsége nem lévén, nem igen igyekszik rajta, hogy nagy theologus legyen ; — s ovakodik, hogy valahogy buzgó vallásos embernek ne találják tartani; mert mindjárt kiesnék az urak kegyéből. — Hát az alsóbb osztálynál, s épen a falusi népnél, hogy áll a dolog? Valamivel, de nem sokkal jobban. Ennek nagyobb része legalább még a templomban tud énekelni; — még a vallásából s annak szent történelmeiből is tud valamit, — ha a régi jobbak közül való iskolamester működik közüttök; — de, hogy a papjával bibliai értekezletbe ereszkedjék, mint hajdan, arról ma szó sincs. Azonban nagyobb rész az ujabb divatú iskolai vezetés nyomán sok mindent tanul s tud, csak azt nem, a mit épen ott kiválólag kellene tanulnia, t. i. a vallását. Fonákság s értetlenség az, hogy iskolában tanulják a gyermekek a szappanfőzést, kenyérsütést, bőrcserzést, cserépvetést, vagy akármi mesterséget, (kivévén, ha munkaváltoztatás, s recreatio kedveért, ártatlan játékból, olykor kertészkednének, oltanának, ültetnenék stb.); majd megtanulják azokat szüleiktől, vagy műhelyekben a mesterektől,