Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-05-06 / 18. szám
El*ö évfolyam. 18. szám. Pest, májúi* 6 én 1858. PROTESTÁNS SZERKESZTI) ÉS KIADÓ-HIVATAL: Lövészutca 10. szám 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 15, egész évre 6 fr. 30 kr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HUIDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 3 pengő kr., egyszeriért 4 kr. sorja. Bélyegdíj külön 15 p. kr. Egyházkormányzatunk históriai fejlődése és ebből folyó kettőselnökség1 feletti nézetek. Én is protestáns egyházias buzgóság'áért mélyen tisztelt Tisza Kálmán ur szavaival kezdem meg értekezésemet, liogy bárcsak az elnökség feletti kérdés soha vitatás alá ne került volna; 110 de miután a mindeneket vezető gondviselés máskép akarta: egykét szóval kivánom kifejteni e tárgy körüli nézeteimet. — Mielőtt pedig ezt tenném, különösen azért, mert, véleményem szerint, magyarhoni egyháztörténetünket már eddig is két különböző korszakra oszthatják fel, a belkormányzatra nézve szükségesnek láttam honi protestáns egyháztörténetünk vázlatát, — ha bár csak futólag is — érinteni. Az evangyéliomi protestáns vallás, mint az ige maga idejében, honunkban is nyilt le eb lekre talált, de mind e mellett kellettek még ide megtért Pálok, kik a gyönge csemetét az emberi szivekbe mint termékeny földbe beplántálják, szükségeltettek öntöző Apollósok, kik a sarjadó növényt táplálják és oltalmazzák ; ezek voltak a boldog emlékű reformátorok, későbben mind meg annyi protestáns lelkészek, — emezek a német választó-fejedelmekhez csaknem hasonló birtokú és hatalma magas hivatalokban álló honunk főbb nemesei, kik — a vitézlő korban élvén — hogy hivatásuknak elég lovagiasan megfeleltek s a reformátor lelkészek is — kiknek pályájok ez idő szerint is bizony rózsás nem vala, — kik magasztos belső missióval ellátvák, amazoktól el nem maradtak, — ezt bőven tanúsítja honunk protestáns egyháztörténete. — Es csakugyan sebes léptekkel haladt is előre honunkban a protestáns vallás terjedése. — De alig egy századot betöltve elborult Sionunk, világi nagyjaink egy vagy más okért, néhányat kivéve, megtérnek ősi tűzhelyeikhez; hanem az egyház szolgáinak is ki kellett ürítni a keserű pohárt, Ők sokat, igen sokat szenvedtek, közülök némelyek hazájoktól távol külföldön hunytak el; s mind a mellett, hogy bár „eljött az eső, eljött az árviz, eljöttek a szelek, megütköztek a házba, de ez nem romlott el; mert kősziklán építtetett." — E volt sorsa protestáns egyházunknak az elsőbb két század alatt, — s tagadhatatlan, hogy mind a világi védurakuak, mind az egyházi vagyis inkább igen tisztelt lelkészi testületnek nagyok ez időben egyházunk körül kivívott érdemei. — Midőn azonban europailag a civilizálódáslioz közeledni vágyó kornak kivánata a lovagiasság (Ritterwesen) megszüntetését igénybe vette, s ezt Ilonunkban is az 1687-ki országgyűlés törvény által foganatosította. de különösen 1715—23-ban az állandó katonaság a kül- s belbéke biztosítása tekintetéből felállítatnék, többé védurakra oly alakban, minőben az előtt szerepeltek, szükség nem volt, vagyis inkább az említett szempontból indulva ki, békésebb jövőt reménylő egyházunkban helyet nem is foglalhattak; — igy hát egyházi belkormányzatunk alakjának is lényegesen változnia kellett. —- Itt tehát, nézetem szerint, magyarhoni protestáns egyházunk történetének első korszaka be van zárva. Most már méltán kérdezhetné mindenki, minő alakja volt e lefolyt két század alatt egyházunk beikormányzatának ? tán mivel a világiak gyakorlották legfőbb befolyásukat az egyházba,—világi uralmi küriarchiai ? vagy mivel a superintendensek voltak többnyire elnökei a consistoriumoknak s ők szerkeszték a canonokat— papi uralmi vagy hierarchiai ? vagy, mivel protestáns egy]iázunk az ősi keresztyén anyaszentegyházzal hasonlítaték egybe —presbyterialis? e kérdésekre bizton felelhetjük, hogy a két elsők közül magába véve egyik sem, a harmadik pedig annálinkább nem, mivel ennek nyoma a 200 éves gyakorlat alatt nem is látható. — Igaz ugyan, hogy a világi védurak többször hívtak össze zsinatokat, melyek tulajdon jószágaikon védszárnyaik alatt tartat-i tak meg, melyekben a világi urak néha mint megyék ! s városok küldöttjei jelentek meg, mint p. o. a zsolnai zsinaton,—de az is igaz, hogy a prot. superintendensek még gyakrabban hirdettek ily esek et, s ott consistorialis alakban összeülve alkoták egyremásra a megtartott és megnem tartott canonokat, s ezeket ha maguk neve alatt bocsáták közre; történt ugy ab, fíj^ * | hogy világi urak is részt vettek üléseikben, de azok- J^H wm/
