Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-29 / 17. szám

mondott véleményeim igen itéletszerüen, — s tán egy s más, nálam sokkal tudósabb, tapasztaltabb és idősb paptársam fülében kellemetlenül hangozhatnak. Bocsánat. A hirlapi birálat tere szűk; de felszólításra : kész vagyok akár nyilvánosan, akár magánúton igazolni csak vázlatosan kimondott nézeteimet, — mint minapi bírálatom következtében is egy igen tisztelt lelkésztiirsammal ívekre menő leveleket váltottam , egy másikkal szóbeli vitát folytattam. A helyből kifogyva, a mellékletből legyen elég csak névszerint említni fel Peti józsef tudományos készültségre mutató s igen tanulságos és egyszersmind érdekes historico-criticai értekezését a theologiai tudat fejlődéséről; — Perpetuus lelkes és erélyes cikkét a lelkészképző-intézetek emeléséről; — Polgár Mihály néhai superintendens nagyérdekü hagyományát, a kecskeméti lelkipásztorok és iskolatanitók jegyzékét, melyből, meg nem állhatom, hogy a következő megható sorokat ne közöljem: „Szegény Veresmarti Lázi Péter, a kecskeméti ekklézsiában huszonkettődfél esztendők forgása alatt fáradozó egyházi szolga testében a Krisztus Jézus bélyegei —• erőszakos munkái miatt megszaporodván, azokkal együtt megvettetik, az ekklézsiai szolgálatra tovább nem marasztaltatik, 27-ik áprilisban az ekklézsiától elbúcsúzik, jámbor és hűséges szolgálatait senki még csak meg sem köszöni, maga költségével készült világi nyugodalmának bárkájába 15-dik maji, kisérteteinek özönvizei elől nyolcadmagával betakarodik." Olvashatja-e valaki könnyek nélkül a nemesen viselt fájdalom e szavait? SzászKároly. BELFÖLD. Györmegyéböl. Tét, april 21-én. E nap tartatott itt az iskolai választmány gyűlése nt. Karsay Sándor ur, lelkes esperesünk elnöklete alatt. Tárgya volt — az esperesség utasításánál fog7a — egy a jelen körülményekhez alkalmazott célszerű tanítási és nevelési tervet dolgozni ki a falusi tanodák számára, hogy aztán ez a jövő hóban tartandó egyházmegyei gyűlés elé terjesztethessék. Fölvétettek-e pontok: 1) mikor és mily ünnepélyességgel vegye kezdetét és végződjék a tanév; 2) hány éves koruktól fogva meddig köteleztessenek a gyermekek iskolába járni; 3) mire, mily rendben, miféle kézikönyvek szerint, mily fegyelem és felügyelet mellett taníttassanak azok. Tárgyalás alá vétetett végre a vasárnapi tanodák ügye is. A gyűlés eredményéről röviden ennyit. Az első pontra nézve határoz tátott, mikép a tanév okvetlen september l-jével kezdődjék, a mint ez már eddig is meg volt hagyva, s pedig egyházi ünnepélyességgel megnyitva, s a vizsgák sz. György nap előtt vagy után két héttel tartassanak. Különben a szülők továbbra is köteleztetnek arra, hogy gyermekeiket a vizsgák után is följárassák a tanodába, legalább a délelőtti órákban egész aratásig. A második pontra nézve határoztatott, mikép minden hat éves gyermek iskolakötelezett éltének 13-ik esztendejéig ^bezárólag. S itt előfordult különösen az is, hogy ezután minden tanító köteleztessék egy iskolai név- és jellemző-tárnak és egy külön naplónak vezetésére. A harmadik pontra nézve határozatba ment, hogy minden iskolában ugyanazon évben ugyanazon tantárgyak vétessenek elő, s pedig egyféle kézi és vezérkönyvek szerint. S minthogy eddig erre általában az egész kerületben kevés gond fordíttatott, fel fogja szólítani a választmány az egyházmegyét s ezáltal az egyházkerületet, hogy ezután az előadandó tantárgyak rendjét, s az iskolai könyveket az abc-éstől fogva föl a gyónáshoz készítőig, az egész kerületre nézve maga határozza meg és jelölje ki, s a mennyiben egyik vagy másik könyv a célnak meg nem felelő, szakértők által jobbakkal pótoltassa. Az egyháznak, ha élte fölött őrködni akar, már a falusi iskoláknál el kell kezdeni a rendezést; különben az ily határozatlanság mellett, melynél fogva minden szülő olyan könyvet vehet gyermekének az őszi vásáron, milyent épen a kalendáriomárulóktól kap, s minden tanító magára hagyatva : majd ezt, majd azt választhatja ki tanításul, még csak a nevelés fölvirágoztatásáról sem lehet gondolkodni. Már mi a nevelés ügyét illeti, erről e megyében sok szépet, de sok kellemetlent is lehet mondani. Szépet anynyiban, hogy az egyházmegye szoros felügyelet alatt tartja iskoláit és tanítóit, ezek pedig folytonosan versenyeznek egymással minél szebb közméltánylatot vívni ki. S i' monlstván, felpéczi tanító birta eddig szorgalma- s igen j kitűnő ügyességénél fogva az esperesség legnagyobb dicsé- rétét, erre törekszenek a többiek is; az egyházmegyétől megdicsértetniök, ez nekik a legszebb pályabér. Mennyire nem mehetnénk az ily szép igyekezetii tanítókkal, ha először is anyagilag jobban állanának — mert egykettö kivételévei — biz itt is a mindennapi mit eszünk- és mivel ruházkodjunkkal kell küzdeniök; azután — s itt jövök különösen a kellemetlenre — ha oly rövid idő alatt annyi teendőkkel el nem volnának halmozva. Az esperesség régesrégóta sürgeti, hogy a tanév septemberrel kezdődjék, azonban a szülők mindeddig a régi szokás szerint csak november és december hónapjaiban küldék föl gyermekeiket, s a mint a tavaszi verőnapfény beköszöntött, azonnal ki is fogták azokat libaörzésre ós szántásra. Az igazi tanév tehát még eddig csaknem mindenütt legfolebb négy hónapig tartott. Vedd aztán ehez azt, hogy iskoláink népessége majd mindenütt 90 — 190 körül forog, s elgondolhatod mikép állhat az iskolai ügy a mostani kornak követeléséhez képest, s mennyire meg kell feszíteni a buzgó tanítónak minden erejét, hogy az egyházmegye megelégedését vagy éppen dicséretét kiérdemelje. Volnának csak tanítóink anyagilag jobban ellátva, hogy valamit az önképzésre is áldozhatnának, nevelhetnének csak 90—190 helyett legfólebb is 60-at, négy osztály helyett legfölebb kettőt, s taníthatnák ezeket ne 4, hanem legalább is 9 hónapig; bizony megtudnók mutatni, hogy semmiben sem maradunk hátrább a legiskolázottabb népeknél. Hanem az emberiség sohasem volt háládatlanabb, sem mint épen nevelői iránt; mig azokat hajdanában a rabszolgák közül válogatá, addig most a míveltek legutolsó állására szorítja le. Éppen ezért nem volt a világon soha folytonosan Isten áldása, s nem is lesz mindaddig, mig drágább nem lesz előtte a nevelésügy , mint a fény, pompa, hadsereg, és Isten tudja mi más! Örömmel jelenthetem azt is, mikép világi uraink közül is többen részt vettek az iskolaügy fölötti tanakodásban. Meglehet, hogy e kifejezésem fölött „örömmel jelenthetem," nem egy honfitársunk fog nevetni. Hja! nem tehetek róla. A mi igaz, igaz. Bizony a mi világi uraink egy részét az egyház ügye épen nem érdekli, s mig otthon vagy az újságokban erősen vitatkoznak a világi elnökség mellett, addig ott, hol tenni kell, szóval is restelnek segíteni. Jó hogy számba jött ez a világi elnökség, illetőleg a i kettőselnökség. Régóta figyelemmel kisérem az e fölötti vitákat. Annyit mondhatok, mikép ezen egyházmegyében, a mennyire ezt ismerem, egyetlenegy ellensége sincs, még a papok között sem. Józan észszel nem is lebet, akár hazai, akár keresztyéni szempontból vegyük a dolgot. Hazai szempontból véve, a kettőselnökség szükségességét már eléggé bebizonyítá csak E ő r y S á n d o r ur is. S igaz is, a mely testület lemondott múltjáról, az jövőjét is eldobta elég meggondolatlanul, mert a jövö biztossága csak a múltban gyökerezhetik ; vesd el ezt, elvetetted azt is. Keresztyéni szempontból véve is okvetlenül szükséges a kettőselnökség. A keresztyén vallásnak optimismusa az emberiség elé egy igen nagy és dicső célt tűzött ki, s ez (I. Pét. 2, 5. 9.) a szent papság- vagyis a nagykoruságratörekvés. A történetben a nagykorúság eszményképe mindig a papság volt. Nézd meg annak lapjait, majd megtalálod rajtok. Épen ezt az eszményképet karolta föl a keresztyén vallás is; de nem 17. SÍ.