Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-29 / 17. szám

jai egyszersmind az államnak is köteles tagjai levén, ezekben és ez által jő (t. i. az egyház) az államtóli felügyelés természetes viszonyába. Már az egyház autonomicus életmunkásságának a külről jöhető megháborítások, és igy egyszersmind az államirányábani megvédelmezése különösebben az egyház eszményi oldalához társakozó mozzanat; mig ellenben az egyház ezen autonomicus életmunkásságának önkeblében, azaz: saját tagjai irányában és saját tagjain érvényesítése annak különösebben reális létkörébe tartozik , ugy azonban, hogy az egyház finom organismusánál fogva, bármely pontoni érttlközéseit lényének minden szálain, és igy beléletének legmélyebb alapjára is átviszi. Mert az egyháznak ideális és reális oldalai nem egymáson kivül vagy egymás mellett, hanem kölcsönös áthatással egymásban fekszenek; a honnan az egyház reális létkörében is az ideális oldal mozzanatai , és megfordítva, mint a prismaüvegen megtört fénysugarak különböző szinvegyliletben fel-feltünedeznek. Az egyház ezen kettösoldalát és azoknak egymáshozi sajátságos viszonyulását nem szabad szemünk elől téveszteni , nem, különösen az egyházszervezés herculesi munkájánál , ha a szélsőségek scyllait és charibdiseit kikerülni óhajtjuk. Mivel már az eddigi egyházirodalmi jelenségek nem csekély részében az egyház ideális oldalának a másik hátrányára szolgálható módnélküli intonáltatása csaknem kézzelfogható : ennélfogva mulaszthatlan kötelességének tartom, hogy egyházunkat ne csak ideális, de reális oldalánál fogva is közelebbi vizsgálódás tárgyává tegyük. A t. szerkesztőség meg fog engedni bátorságomnak, ha cikkeim sorzatában némely tekintélyesebbeknek tán mások által is utánhangoztatott véleményeitől kissé elhajlók, — hanc veniam damus petimusque vicissim. II. Egyházi irodalmunk férfiai — mint ezt az időszaki sajtó közleményei is igazolják — napjainkban gondosabb tanulmányuk tárgyává tették a külhoni prot. egyházak életét s ez által is hazai egyházi munkásságunknak erősebb lendületet adni kívánnak. A külhoni prot. egyház élete intőleg, buzdítólag s bátorítólag szól mihozzánk, s tán egy részről ennek köszönhető, hogy mostani egyházi életünk arábiai sivatagján lankadozó erejökben is oly kitartó erélylyel haladnak előre kisebb nagyobb, de mindnyájan egy boldogabb jövőt sejtő s előkészítő Mózeseink. Azonban szabad legyen megjegyeznem, hogy egyházunk gyökeres és prakticabilis szervezésére a külhoni példák varázserején kivül saját egyházunk tényleges viszonyainak, belső fejlettsége jelen fokának alapos ismerete és számításbavétele is okvetlenül szükséges. Hisz az autonomia lényéből foly azon kívánalom, miszerint egyházunk önmaga az evangyéliom szellemében ugyan, de egyszersmind a saját, és nem a külföldi példákból merített idegen viszonyok mértékéhez képest rendezze folyton fejlődő életét. Csak egy futólagos tekintet is hazai egyházunk beléletébe, eléggé meggyőzhet bennünket azon kiáltó különbségről, mely köztünk és a német, skót vagy ámérikai prot. egyházak között létezik; mert a mik itt lehetségesek, sőt tények, ná- j lünk még nagy részben pium desideriumok, miután még nálunk addig sok előzményeknek kell elébb bekövetkezniük, mig mi azon külhoni egyházak keresztyéni életfejlettségé- ; nek avagy csak jelenlegi fokára emelkedhetünk. Tanulmányozzuk tehát a külhoni prot. egyházak életét ; de bocsátkozzunk le egyszersmind egyes gyülekeze- : teink valláserkölcsi életének, saját egyházi életünk belső viszony szálainak alapos ismergetéseire is, hogy igy az édes illusiók bűvös karjaiból kibontakozva, egyházunk autono- j miáját ne csak kívülről oltalmazzuk meg, de belől is erőre emeljük s munkálkodásának sükerét biztosítsuk. Mert mit érne azon győzelem, melynek gyümölcseit szedni elmulasztaná a győző fél ? Ha Foulton gőzösének haladó kerekeit csak egy kis csavar hibája is megállíthatá: egyházalkotmányunk gépezetében is csak egy kellő figyelemre nem méltatott csekély pont nem lehetetlen, hogy megháboríthatná az egésznek szabályos és öszhangzó működését. A honnan azon meggyőződésben vagyok, hogy a Prot. Egyh. s Isk. lap midőn az eszmék fejtegetése s a külhoni prot. élet ismertetése által a zsinati munkálkodások útját hathatósan egyengeti, más részről az által fog megbecsülhetlen szolgálatot tenni a zsinaton egybegyűlendő törvényhozóknak, ha hazai prot. egyházunk gyülekezeteinek jelen valláserkölcsi életfejlettségéről ad az élethű vidéki levelezések által biztos tájékozást. Most itt mellőzöm annak megemlítését, mire különben később ugy is tüzetesen rájövünk, hogy hazai prot. népünket, legalább azt, mely falusi gyülekezeteinknek legnagyobb részét képezi, a vallási s erkölcsi fejlettségnek sokkal alantabbi fokán lenni vélem, mint azt irodalmunk terén közönségesen számításba veszik; hanem csak az egyházi törvényhozó által két szükségkép tekintetbe veendő szempontot jelölök ki. Egyik az, miszerint az ember ugy az egyházi, mint a polgári életkörben csak fokozatosan fejlődvén a nagyobbnagyobb mértékű szabadság élvezhetésére, ennél fogva a törvényhozói bölcseségtől megkívántatik azon tapintat, miszerint eltalálja biztos mértékét annak, hogy az egyes tagoknak, azok öncselekvési munkásságának, és igy egyedi autonómiájának sérelme-, de egyszersmind elféktelenítése nélkül az egészet közösen illető jogi munkásság körében milyen szereplést biztosítson. Másik az, miszerint az egyházalkotmány is fejlődik s tökéletesül, annak is, mint magának a tudománynak mozgó s előrehaladó élete van. A törvényhozónak az egyházalkotmány ezen folyton mozgó s előrehaladó létfejlését kell az evangyéliom szellemében ugyan, de mindenkor a meglevő reális viszonyok alapjába beoltva eszközölni. Önként értetik, hogy az egyházalkotmány, az egyház ideális oldalát és igy államhozi viszonyát is tekintve, a fejlődés és változás ezen törvényének normaliter alá nem eshetnék, mert az egyház a Krisztustól nyert isteni hatálynál fogva, az államhozi viszonyban mindig teljes és önálló autonomicus léte érzetével és tudatával lép elő; — az egyház csak reális oldalát, azaz: öntagjaihozi viszonyát, és igy autonómiájának relatív alkalmazását nézve, hódol az alkotmányfejlődés és fokozatos tökéletesülés törvényének." A zsinat, ha ma hivatnék is egybe, teljes tisztában lenne azon kérdés iránt, illeti-e az egyházat az öntörvényhozás és önkormányzás joga? de hogy e jog relatív alkalmazását miként eszközölje, — erre nézve, ugy hiszem, a legnagyobb s legprakticusabb egyházjogtudós is időt kérne magának a gondolkozásra. — E pont körül még nagyon kevés eszme van nálunk kifejtve és tisztába hozva:ugyanazért szükséges egyházunkat reális oldalánál fogva is vizsgálgatnunk s tanulmányoznunk. (Yége következik.) * F i 1 ó L a j o s. KONYVISMERTETESEK. Külföldi vélemény a magyarországi egyházrcudezés korul. Nem csekély mértékben feltűnt annak idejében, hogy midőn a m. ministerium az 1856-dik évben az egyházalkotmány-javaslatot nyilvánosságra hozta, miközben az ellen Magyarországban több tekintetből idegenség nyilvánult, Németországban dicsérő hangok emelkedtek a mellett. Igy például a berlini „Protestantische Kirchenzeitung"ban, mely a németországi protestánsok egyik legtekintélyesebb közlönye, igen nyomatékos hang részéről dicsérve lőn az érintett alkotmány-javaslat, hogy vajha annyi önállósággal