Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-22 / 16. szám

egyházkormányzat nemzetiség biztositéka is, melyben minden a hatóságok megengedésétől, maga a supenntendensi hely betöltése politikai tekintetektől függ, nem endítve a föegyháztanácsnak az egyház tudta nélkül választását: mi uton módon nézhetnék az ily önállólag felnőtt evang. magyarok ezen alkotmányt jóltevő ajánlatnak. Mi fel tudjuk fogni, ha ők ilyen alkotmánynak egyenlő akarattal ellene vannak. — Mi, magunk részéről, irja Krause, az evang. főegyháztanács által ajánlott községi alkotmányt ama teljes öntudattal utasítottuk vissza, hogy páratlanul jobb még egy darabig alkotmánynélküli állapotban élni, mint elfogadni oly alkotmányt, mely kis adagaiban a szabadságnak az evang. egyház alapelveit fogná megsemmisíteni. Mi helyeseljük, ha az evang. magyarok is, jogaikhoz való ragaszkodással, inkább kivannak egy időközig alárendelt állásban maradni, minthogy egyházi önállóságuk jogát önként feladják. Ez olyan jó, melyről elmondhatni: „Őrizd meg a magadét, hogy el ne vegyék koronádat." A „Prot. világkrónika" (785—892.11.) az 185ti—57-ki külföldi zsinatok tárgyalásait ismerteti. G-—y. Különféle viszonyokra vonatkozó papidolgozatok. Szerkeszti Fördős Lajos. XI. füzet. Ehez mellékletül: Kecskeméti protestáns közlöny. Füzetek az egyház és iskola körében. Szerkeszti Fórdös Lajos. /. füzet. Mindenesetre örvendetes jelenségnek tartom , hogy a kf. v. v. papi dolgozatok füzetei oly gyorsan követik egymást. Alig pár hónapja, hogy a IX. és X. füzeteket ismertetém, — már ismét egy uj füzet van előttem, tizennyolc egyházi beszéddel, s 114 lapra terjedő és sok tekintetben figyelemreméltó tartalmu melléklettel. Ha vannak e sok füzetre terjedő gyűjtemény (s testvére a „Gyászesetek") hozományai közt selejtesek , használhatlanok, — ha a szerkesztésében követett kiindulási pontokat nagyrészben nem helyeselhetem is, — mint más alkalommal bővebben kifejtéül, — de a vállalat életrevalóságát nem tagadhatom csak azért is, mert a tény: hogy néhány év alatt összesen már 18 tömött füzetre szaporodott, s nem fogyatkozó erőben él és mindig uj meg uj irodalmi mellékletekkel lepi meg olvasóit, — e tény maga mutatja#

életrevalóságát. Annyivalinkább óhajtandó volna azért, hogy szellemi munkásai közül rendre rendre kiejtse a lélektelen másolókat, a hideg és száraz okoskodókat, — s nyerjen minél több valódi erőt, hitben, buzgóságban és ékesszólásban erős munkatársakat. A szerkesztő minél többet igyekszik adni, — a kiadó természetesen szívesen nyomtat a mennyit csak vesznek, — holott néha nem ártana két vastag füzetet egv vékonynyá vonni össze — vagy a vaskos testbe valahonnan erősebb lelket szerezni. Azonban ez ismét csak egész általánosságban van mondva. Mert örömmel ismerem el, hogy a kezem alatti tüzet sokkal jobb az előbbi kettőnél. Ha magamnak akarnék hízelegni (holott ezzel tulajdonkép csak a szerkesztőt dicsérném meg), azt mondanám, hogy az előbbi két füzetről elmondott kemény igazságok hatása meglátszik e füzeten, mind a predikátiók tárgyainak megválasztásában (tehát a szerkesztésen), mind az egyes beszédek nagyobb részének minőségén. Ha a 18 beszéd címjeit végig pillantjuk, örömmel látjuk, hogy e címek mind oly tárgyakat ígérnek, melyeket —*- vagy mint a hit-, vagy mint az erkölcstan tárgyait — haszonnal lehet az egyházi szószékben fejtegetni. Mennyire teljesül vagy csalódik reményünk , az egyes beszédek tárgyainak kivitele által, egyenként kell látnunk. 1. Peti Józseftől három beszédet találunk a füzetben , két eredetit s egyet Röhr után. Őszintén szólva, a fordítás legjobb a három között. Az e m b e r i nyelv fönsége című beszéd, szerzője nevéhez méltó, tárgyát teljesleg kimeríti, helyesen részletez, s nemes egyszerűséggel szól. Példányul szolgálhat a tekintetben is, hogy a tulajdonképen anyagi tárgyat, mi szerencsésen zsákmányolja ki tisztán erkölcsi és vallásos céljaira. Más tán anatómiai értekezést tartott volna a hallidegekről, s a siketségből mulf hatlanul következő némaságról. Sőt tán akadott volna bölcs naturalista is, ki bebizonyítsa, hogy Jézusnak szükségtelen | volt a siketnéma nyelvét is érintenie, mivel fülét meggyógyítván, önként megoldódtak a beszéd kötelékei, melyek csak a siketségben állottak. Bocsánat e sarkasmusokért Példával akartam mutatni, mikép foghatja fel tárgyát az ember, különböző kiindulási pontjai szerint. Jézus Krisztus az igaz í und a mentőm, keveset mondó beszédecske, mely sehogy sem elégít ki. A gazdag tárgy csak vázlatosan, s egv oldalról van érintve. Az I. rész ellentéteket hoz, a bölcsészet egyoldalú s azért hiú kísérleteit nem annyira bírálva, mint futólag fölemlítve; a II. rész a Krisztusban vetett rendíthetlen alapot ismét csak egyszerűen mutatja ki, a nélkül, hogy annak szükség -képeniségéröl meggyőzne. Az egész beszéd alig ér fel egy jó exordiummal; azonban szelleme jó, irmodora nemes. Az imádkozásról. Exordiuma szép, tárgyszerű, megragadó. I. részében, az első mondat már Jogicai valótlanság, s az egész üres speculatio, mire végén még azon fájdalmas kérdést is támasztom: hogy hát csak a fölhozott kiil körülményeken s nem benső szükségen alapul az imádság? — A II. rész tulajdonképi magva a beszédnek, de épen azért olyan , mi egészen külön, önálló beszéd erejét s terjedelmét igényelné. — A III. r. szintén külön volna földolgozandó. Igy az egész beszéd csupa rapsodistieus töredékeket ad. s azért ki nem elégíthet. A fiatal szerzőtől nem válhatok ei a nélkül, hogy ki ne mondjam, miszerint a még gyakorlatlan egyházi szónokkal a mellékletben mint tanulmánygazdag theologussal talál kozandunk. 2. Kiss Gábor egy beszédet ad: Az egyház k ö- • rüli szolgálatban mutatkozó hidegségről. Helylyel-közzel kemény beszédek, de azért nem szidalmazó modorban, sőt igen helyesen, alkalomszerüleg, lelkesen, s valódi protestáns és keresztyén szellemben. Sok pap és sok világi haszonnal olvashatná, ha lelkébe szállana általa Mint beszéd, a müszabályokat nem elégíti ki, fölosztása tulajdonképen nincs, s a mennyiben van is pontjai közt aránytalanság van, mind logicailag, mind terjedelmileg. 3. Celder Mártontól egy beszéd van a IV. szám alatt. Tán leggyengébb darabja a gyűjteménynek s bízvást elmaradhatott volna. Az I. rész nem bizonyít semmit, — az exordium már anticipálta azt. A II. rész egészen kivül esik a textuson s igy idegen a tárgytól. A kidolgozás is gyakorlatlan kézre mutat. 4. Basa Bálint beszéde az isteni gondviselésről semmi ujat nem mond. Az ezerszer elcsépelt tárgyat, ismert eszmék, közhelyek kíséretében ismétli. Alig hiszem, hogy legyen oly pap, kinek táskájában hasonló beszéd ne találtatnék. Ily mindenek által használt tárgyról azért csak azon esetben kellene beszédet k ö z 1 e n i, ha az valami uj oldalról venné föl tárgyát, vagy meglepő jelességgel, erővel, s uj eszmemenetekkel kezelné. (^Vége következik.) Szász Károly. BELFÖLD. Néhány szó a prot. iskolutanítok ügyében, s még egyebek is Erdélyből. — Midőn valahára ismét megérhettük egy oly lap föltámadását. mely az evangyéliomszerinti protestantismus eszméit, teendőit, s eljárásait fölkarolja, hogy a külsőleg mindig tökélyesbülhető egyház oly szilárd alapot nyerjen , melyen a pokol kapui is győzelmet nem vehetve egyiránt az egyes, s a társalmi boldogságelömozdíttassék, s az örök üdv elnyerhetéséreaz út előkészíttessék : nézetem szerint minden protestánsnak szent kötelme oly eszmét, eljárást, s teendőt —• történjék az bármelyik zugában a két Magyarhonnak— e nyilt térre lépett prot. lap ha