Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1858-04-15 / 15. szám
ket kívántak, miben az elöljáróságok ugyan meg is egyeztek ; | hanem 1856-ban egy szép adventi napra az A. Eörsi gyülekezet a kimutatott helyeiket elfoglalt lovasiakat a 35 s 38-ik Zsoltárok éneklése mellett kiszorították s a templomból csúfosan kihajtották ; mely idő óta őket a becsületérzés többé az A. Eörsi templomba menni megtiltván, kénytelenek máig is a szomszéd helységek (majd katholicus) egyházaikba istenüket keresve, mint pásztornélküli juhok, — egyházi igazgatásuk gyalázatjára már másfél év óta kóborolni. — Mint fenebb említem a lovasi egyház előkönyörgöért, az A. Eörsi gyölekezet pedig a szerződés ellenére annak kényszerutoni megjavításáért folyamodtak. Az egyházmegye a két felet kiegyeztetni többé többszöri kísérletek után sem tudván, részint pedig lovasi önállóságát megadni magát illetékesnek nem találván, mindkétfél folyamodása folytán is az a főt. egyházkerületre fölebbeztetett. A főt. egyházkerület m. évi sept. 15 s következő napjain tartott ülésében a tárgy elővétetvén, miután Lovas vallásos érzete 1 s önállóságra törekvő hajlama köztetszést idézett elő: következő határozat hozatott: „Tekintetbe vévén a közgyűlés a lovasi leányegyház által iskola állíthatás végett felemiitett okokat, és azokat méltánylandóknak ítélvén , megegyezett abban hogy a lovasi egyház fiók egyházból leányegyházza alakulhasson, és kebelében iskolát, imaházat, és tanítót állíthasson, és a mennyiben ennél fogva az A. Eörsi tanítónak szolgálatjával nem élnének, annyiban az anyaegyház iránti tereh hordozási kötelezettségük is alábbszállíttassék ; a mennyiben azonban az anyaegyház lelkészének szolgálatját továbbra is igénybeveszik, és a sz. vacsorát imaházukban kiszolgáltatni kívánják : annyiban a lelkészi fizetéshez is aránylag járulni köteleztetnek, melynek megállapítása, s az ügynek a két fél közötti teljes kiegyenlítése, az illető n. t. egyházmegyére bizatik, s az ügy ennél fogva oda visszautasíttatik. Hivatalos jelentése a jövő közgyűlésre beváratván." — Tehát a teljes kiegyenlítés, vagy is: a lovasi előkönyörgő fizetése kidolgozása s arra a tanítónak tettleges behelyezése, az urvacsorája kiszolgáltatásáért díj meghatározása, továbbá az A. Eörsiek egyházi terhének leszállítása, az egyházmegyének, a jövő ülésig , eljárásáról jelentéstétel kötelesség mellett meghagyatott. — Hogy mint jár el s mely ideig az egyházmegye megbízásában ? azt felelősségére bizva, áttérek e tény vázlat után P. G. ur levelére: P. G. ur azt állítja, hogy Lovas A. Eörsöt anyaegyházzá kipótoló rész: ez nem áll, mert oly külön szerződési egyház, mely a mult században is külön önállósággal birt, sőt esperesi egyház volt a szinte különállóit A. Eörs szomszédságában, tehát A. E. kiegészítő részének ép ugy nem tekintethetik, mint Udvari A. Eörsnek uem pótegyháza. A főtiszt, egyházkerület fenti határozatát pedig ugy tekinti értesitő, mintha az Lovas elszakadását csak elvileg helyeselte, s nem kimondta volna; s „kilátást nyitott ne kik" — mondja tovább — hogy terhe Lovasnak alább fogna szállíttatni: holott ép a kidolgozás, illetőleg leszállítás, s az ügy végleges végrehajtása végett jelentéstétel kötelesség mellett küldetett ki az egyházmegye. Továbbá szándékosan még tovább viszi P. G. ur s a főt. egyházkerület határozatát a világ előtt törvényellenesnek, jogtalannak nyilvánítja, s nyíltan kimondja, mintha a főt. egyházkerületnek hatalma se lett volna a fenti határozatot hozni, s fenyegeti az egyházi kormányt határozatának a polgári törvény általi megsemmisitetésével. .... Ezen korlátlanságnak megtorlását a n. t. egyházkerület sértett méltóságára bízván, itt a dolog érdemében csak annyit vagyok bátor megjegyezni, miszerint a többször hivatkozott határozat tisztán jogosság terén áll: mert contractus legem ponit contrahentibus . . . . az egyességnek fen hivatkozott pontja értelmében Lovas a teljes elszakadást magának fentartotta, s A. Eörs egyházi hivatalnokai fizetése ez elválással azonnal megszűnik, vagyis : Lovas a mostani egyháziak meghívásához csak is ezen szerződés feltételeivel járult, mely szerződés fellételére az A. Eörsi mindegyik egyházinak előkészülve kellett lennie, s csak is ezen szerződés menti fel őket a további kötelezettség alól „minden terhek és kötelezettségek (még pedig) azonnal megszűnjenek, — mondja a fenti szerződési pont, s az A. Eörsieknek ez ellen még csak piszenni se szabad aláírták az A. Eörsiek. Végül P. G. ur oly balga utasítást ad az egyházmegye kiküldöttei számára Lovas ellen, mit a n. t. egyházkerületi határozat folytán hozhatni egy értelmes egyházmegyei közgyűlésről feltenni képtelenség. — A többit az értelmes olvasóra bizza alólirt. Nagy Sándor. Felelet Szűcs András hárándi tanítónak. *) — Sietek Önnek a prot. egyházi és iskolai lap f. évi 7. számában világ elé bocsátott, de bizonyos körülményeim miatt kezemhez csak későn jutott levelére, illetőleg vádjaira, a mennyire s a melyekre a körülmények engedik, röviden felelni. Mindeneknek előtte kötelességemnek tartom elismerni, miszerint Önnek magára a dologra nézve tökéletesen igazsága van, miben hogy vigyázatlan valék, most már látom ; de a melyre valamint öntől bizony keresztyénibb dolog leendett, mint magános embertől, ugy részemről ildomosbnak tartom egészen fátyolt teríteni. Levelem hangját illetőleg pedig tudnia kell Önnek , hogy levelem egyátalában nem a nyilvánosságnak volt szánva s írva s annak megjelenése saját magamnak is nem kis meglepetést okozott ; e hang tehát részint, ismétlem, a privát levél természetének, részint annak tulajdonítandó, mert én a Tanodai Lapok t. Szerkesztőjénél (nem létezvén még a prot. egyh. és iskolai lap) oly dolgokban, melyek bármely tanítót érdekelhetnek, mint p. a többek közt az írástanításra a papirosnál s palatáblánál sokkal célszerűbb Radlerféle köpapir- vagy Heckmann uj irástaumódja sat. melyekkel egyenesen a T. L. ismertettek meg, privátim többször alkalmatlankodtam és tudván, hogy az ily kérdezősködések teljesítése egy sok munkával elhalmozott szerkesztőnek nagyon is terhére van, gondolom, az ily hang magán levélben, ily előzmények után, ön előtt sem fogott oly rosz színben föltűnni ? De hogy ebből, vagy ama csupán túlbuzgóságból eredt aggodalomból az következzék, hogy én saját egyházi elöljáróim, Tractusom, Superintendentiám eszében nem bízván, ezen természetes tanácsadóimat mellőzni akartam volna vagy akarnám, ez ellen, mint a mely következést egyes ember részéről hitem szerint csak káröröm vonhat, s melyről sem szivem, sem eszem egy jótát sem tud, ünnepélyes óvást teszek; s tőlem ugyan nyugodtan hajthatja ön le fejét a sír párnáira, mert biztosíthatom önt, hogy bár egyrészről ezen isteni tan szerint: „arról ismernek meg, hogy az én tanitványim vagytok, ha egymást szeretenditek" minden más vallásfelekezet iránt szelíd kímélettel, türelemmel, méltánylással vagyok s azt tanítok, de más felől valamint világi és egyházi Elöljáróim iránti szeretettel párosult tiszteletben, ugy lelkem egész mélyéből szeretett vallásom, egyházam iránti tántoríthatlan hűségben, rendeléseiknek kész szívveli teljesítésében e földön senki, de senki által magamat fölülmúlni nem engedem !— Fogarasi Gábor, tanitó. Nyilatkozat. Minthogy a Prot. Egyh. s Isk. Lap közelebbi számában a Korrajzok könyvismertetésében, az 1853-ik évi sup. gyűlést illetőleg, n. t. Révész Imre ur eme kifejezést használja „A nevezett közgyűlés jegyzökönyve épen a kecskeméti ügyre vonatkozólag, a hitelesítés után megtoldatott;" minthogy maguk a Korrajzokban is a 105-diklapon ez íratott: „Épen ez az 54-ik pont alatti határozat az, mely a 106-ik pontban említett hitelesítés után megtoldatott, miáltal a jegyzőkönyv vitiáltatott ; *) E felelet még febr. régével küldetett be hozzánk, de nem adtuk azért, mert tapasztalásból tudjuk, hogy „causa patrocúiio non bona pejor erit." S minthogy a megleckézést —- a inint maga bevallja — kiérdemlette, önnön javáért jobbnak hittük e választ félretenni. Azonban értésünkre esett, hogy nem akarják a puszta megintéssel beérni és hogy a külömben becsületes törekvésű férfi komoly zaklatásoknak vau kitéve : közöljük most e feleletet azon kérelemmel, hogy tartsák szem előtt az illetők a királyi bölcs ama szavát: ,Ne légy fölöttébb igaz !t t Szerkesztő.
