Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-15 / 15. szám

sát kétségesnek lenni vélik. Ezen töredéket, minőt minden erkölcsi testület sajnos, hogy felmutatni tud, szerencsére nagyon ellensúlyozza az ügybajnokok légiója, kik korunk szózatától megihletve, a protestánsok önfennállásának érdekében áldozatokat hoznak, melyek nagysága az Ugy szentségének méltóan megfelel. Példákat hozni fel erre, azok nagy száma miatt fárasztó munka lenne; az időszaki sajtó telve van azokkal, — csak egyre akarok hivatkozni, mely talán az érdeklettek előtt még nem eléggé ismeretes. Losoncot 1849-ki szerencsétlensége által a közönség nagyobb része ismeri, tudja, miként e város akkor egészen elhamvadott, az evang. egyházi középületek, s közöttök egykor virágzó tanodája is romokká lettek. Egyházunk lelkes tagjai nem várva be, hogy előbb a saját vagyonúkon ejtett sebek behegedjenek, legott a közös baj orvoslásához fogtak. A közlelkesedésnek biztos s gyors a munkája: romjaiból mind a templom, mind a paplak csakhamar felüdült, s a volt tanoda romfalain egy főgymnasiumul is használható s eddig 8 ezer pfrtra becsült emeletes tanépület emelkedett. A lelkesiiitségnek mindez még nem volt elég. A nevelés magasztos ügyének emelése egyházunk figyelmét ki nem kerülheté. 1856. évi oktober 16-kán egy tanári fizetés tőkéjéül közgyülésileg s közakarattal 10,000 pfrtot megszavazott , mely tőkét egyesek buzgalma azon felül 5600 pfrttal gyarapítá. Ennyi áldozat s hasonló körülmények közt valóban méltó, hogy ily nemes példák sorozatában az első helyek egyikét foglalja el. Az áldozatkészség ezen dicső terén nemes városunk magát megelőzni nem engedé, s 1855-ben április 14-kén közgyülésileg is helybenhagyott 20,000 pfrtot kegyeskedett felajánlani az akkor egyesülni törekedett, most már tettleg egyesült protestáns iskolák tőkéinek gyámolítására. Minthogy prot. elöljáróink belátták, mikép ezen áldozatok még nem elégségesek arra, hogy tanodánk kellőleg szerveztessék, —• meggyőződvén , mikép a tanerők elkülönítve a tantárgyak mennyiségével arányban nincsenek, de azok összevetve mind a magas kormány által kiadott tanterv szellemének, mind pedig a szüIők óhajtásának, s a tanulók fokozatos haladásának sikeresebben megfelelendnek: ez okból 1857. évi okt. 26-kán a két prot. egyház eddig külön létezett tanodáit egyesité, melyben most hat rendes tanár működik. E két tanoda összes vagyona pedig, biztos kútfők után, következő: pfrtot, A losonci reform, egyház bir készpénzben . . . 30,000 tanépülete becsültetik 12,000 Az ágost. hitv. egyház alapítványa 10,000 egyesek felajánlottak 6,750 két tanár kényelmes lakkal láttatik el, melynek becsára 150 pfrt. évenkint, ennek tőkéje 3,000 tanépület becsára 8,000 Losonc városa felajánlott az egyesült iskolának . 20,000 Összes vagyon . 92,000 Ennyiből áll jelenben anyagi ereje protestáns egyesült iskolánknak. Ezen erő, mennyire a szükséghez képest még hiányos volna, hogy rövid idő alatt kiegészíttetni fog, kezeskedik azon körülmény, miszerint a n. t. nógrádi esperesség ez ügyet megáévá tevén, egy, a nemzetiséget buzgón pártoló választmányt nevezett ki, n. t. SchvehlaPál, esperes ur elnöklete alatt, melynek feladatául tűzetett ki, felkeresni s felhasználni minden forrást, melyből a leendő főtanodai pénzalaphoz még hiányzó részt kiállítani lehessen. Ezen választmány ismert erélyű tagjainak munkálata, hogy sikeres eredményhez fog vezetni, abban kételkedni nem lehetett, a minthogy, hajói vagyok értesülve, feladatának már céljához is jutott. S valóban, csakis számított rosz akarat, vagy önmagából következtető kislelkűség hiteté egyedül, hogy a kebelében 41 egyházat számító n. t. nógrádi esperesség hideg közönynyel fogja nézni súlyos csapással látogatott városunk erőködéseit, melyeknek célja kebelében egykoron is ápolt, s gondos ápolása alatt szépen felvirult nevelés ügyét romjaiból felüdült falai közt ismét meghonosítani, kegyeletesen felkarolni, s azt az emberiség, valamint nemzetiségünk érdekében újra, s szebben, mint valaha, felvirágoztatni, — csakis vétkes szűkkeblűség, mondhatná, hogy esperességünk addig fogja halasztani iskolánk szervezetét, mig az önmagában összeomlanék. Minden körülményt számba venni tudó esperességünk bölcsen belátta azon előnyt is, melyet városunk helyiségében nyújtani képes, a egyik biztosítékául szolgál a szervezés küszöbén álló iskolánk Szebb jövőjének. Ezen előny pedig abban áll, hogy iskolánkat a magas kormány is 1395. számú leiratában túlnyomó magyarnak nyilvánította. Szervezendő iskolák helyiségének megválasztásánál pedig elvitázhatlan fontosságú azon tekintet, miszerint a tanuló azonfelül, hogy vallásunknak buzgó' tagjává neveltetik, s tudományos irányban is kellő kiképeztetést nyer, alaposan tanulhassa meg egyszersmind legalább egyikét azon három nyelvnek, melynek ismerete hazánkban nélkülözhetetlen szükséges. Miért is, ha a tiszai kerület három főiskolát rendezni tudott, legyen nálunk is a Szarvasin kivül Selmecen tanítóképezde, Besztercén német, Losoncon magyar iskola, mivel ismétlem, a nemzeti nyelv megtanulására oly alkalmas város az összes bányakerületben nincs, mint Losonc. Ily előny s annyi erély, mely Losonchoz méltó legszentebb vágyáért küzd, kétségtelenné teszi a joggal kivánt mielőbbi sikert. .......y. KÖNYVISMERTETÉSEK. Korrajzok a dunamelléki helv. hitv. egyházkerület életkoréból, melyeket fő tekintettel a kecskeméti s pesti főiskolák ügyére előterjeszt Tőrök Pál. Pest. 1858. Nyomatott Beimel J. és Kozma Vazulnál. I — VI. 1 —- 210 és 1 — 96 lapok. 8 r.Ára 1 f. 20 kr. p. (Vége.) Mielőtt csekély ismertetésemet bezárnám, szabad legyen végre, szerző azon Zárszavának, melylyel saját munkáját befejezi, főbb pontjait egész terjedelmökben közlenem; nem csak azért, mert ezen szózat mutatja szerző nyugodt önérzetét és tiszta öntudatát, hanem azért is, mert e pontok az egész ügy történeti fejlődését is sokkal tisztábban és természetesebb egybefüggésben közlik , mint azt az én ismertetésem teheté. „Nyugodtan közeledem munkám végéhez, nyugodtan zárom azt be. Nyugodt vagyok vissza-emlékezvén az 1851-dik évi májusi tanácskozmányra, melyben nem egyedül a kecsk. super. főiskola, hanem e. kerületünk többi gymnasiumai, jelesen Gyönk mellett is, buzgólkodtam, — nemcsak, hanem a superintendentiánkon kivül eső s egyetemes ref. egyházunk érdekében megmentendő m.-szigethi, losonczi és csurgói iskolák érdekében is szóltam és munkáltam. Ezt nincs miért szégyenlenem: inkább piruljon a kecsk. egyház, mely ezen tanácskozmány actáin épült főpásztor! levél folytán ajánlott isk. gyámpénzeket szükkeblüleg s testvérietlenjjl egyedül a maga iskolájára kivánta fordíttatni. Nyugodt vagyok, visszatekintve az 1851-dik évi augusztusi tanácskozmányra, melyben — minthogy Kecskemét 1200 ftnyi ajánlatot tevén a helybeli főiskolában két tanár fizetésére, ez által minden eddigi anyagi erejét csaknem egészen kimerítettnek jelenté be s gymnasiumát m agánintézetképen szándékozott fentartani, — valamint az iskolai bizottmány minden tagja, éfí is oda nyilatkozám, hogy a superintendentiának a nagyszerű ajánlat s áldozatot tett N. Kőrössel kell fogódznia a teljes gymnasiumra nézve: de annyira buzgón s alkalmatlanul feszegetém ez ügyet és sürgetém az intézkedést, miszerint a superintendentia jogai s viszonya a n.-körösi gymnasiumhoz