Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-08 / 14. szám

Ezekben van a superintendens és az ő általa kinevezett bizottmányok törvényes intézkedhetésének kellő jogalapja: de ezekben van egyszersmind kétségtelen megdöntése az 1853-dik évi junius 13-ki, s törvényes egyházkerületi közgyűlésnek semmiképen nem nevezhető pesti conventiculum érvényességének is, melyre pedig a kecskeméti egyházi tanács, mint ügyének egyik legfőbb támaszára hivatkozik, —de a mely hivatkozást bizonnyal elhagyott volna, ha a nevezett körülmények mellett, ismeretes lett volna előtte az, a mi a Korrajzokban kétségtelenül ki van derítve, hogy t. i. a nevezett gyülé3 jegyzőkönyve, épen a kecskeméti ügyre vonatkozólag, a hitelesítés után megtoldatott, mely jegyzőkönyv e szerint tényleg érvénytelen lenne még azon esetben is, ha a gyűlés, a melyből keletkezett, törvényes aIapoT kon kezdődött volna is. —- Kitűnik az első szakaszbani történelmi lehozásból továbbá az is, a mi pedig igen fődolog, hogy a superintendens által kinevezett iskolai bizottmány, a kecskeméti főiskola érdekeinek mindaddig a leghívebb barátja és legbuzgóbb előmozdítója volt, mig nem a kecskeméti egyház a főiskola irányábani minden segedelmezését tettleg megvonta, sőt az abban alapítandó két tanszékre 1851-ben tett ajánlatát, későbben ismételve és ünnepélyesen visszahúzta, a mely által a nevezett főiskola irányábani jogait is önmaga tettleg megszüntette, s az akkori egyházkerületi hatóságot nemcsak felhatalmazta, de mintegy kényszeritette is arra, hogy a főiskola másuvá helyeztessék. Egyéb igen fontos és döntő körülmények mellett, kitűnik végre az első.szakaszból az is, hogy az iskolaügyet egyáltalában nem Török Pál maga, hanem azon bizottmány intézte, melynek ő csak egy tagja vala. A második szakaszra, mely az 56—165 lapokraterjed, szabad legyen csak annyit megjegyeznem, hogy ebben a kecskeméti reformált egyház által kibocsátott minden nyomtatványok tételei, állítmányai részletesen tagialtatnak, döntő adatokkal és tiszta logikával nyomról nyomra megcáfoltatnak, s a szerző elleni megtámadások és kihívások erélyesen és győzelmesen visszatoroltatnak. Vajha erre sohasem lett volna szükség! vajha a kecsk. e. tanács a Korrajzok iróját is erre ne kényszeritette volna! mert mindenkor gyászos és keserű dolog, oly közügyben, és pedig egyházi vagy iskolai ügyben, melynek törvény szerint megvan a maga illetékes birája, a közönség előtt s nyilvánosan, egyének indokainak s erkölcsiségének pelengérre állítása s az ez általi győzelemkeresés. Ritkán lehet az jó ügy, mely ily uton keres győzedelmet. Hogy ezen önvédelembe nem örömest bocsátkozott szerző, maga is nyíltan bevallja, midőn polémiáját következő sorokkal zárja be: „És most már véget vetek a polemizálásnak s bár véget vethetnék örökre! Nem örömest fogtam én ebez, mert tudtam, hogy a tollharczból magyarhoni prot. egyházunk csak sebeket vehet s gyalázatot, — nyereményt, diadalt s kárörömet csak elleneink arathatnak. Hallgattam én s békén tűrtem nyolc egész hónapig, mi alatt a kecsk. e. tanács részéről az A., B., C. alatti nyomtatványok , az 1857-dik évi jan. 18-iki folyamodvány s D. alatti levelem közzététettek. Hallgatásom bűntudatomul magyaráztatott, békés önviseletem elleneimnek s egy dicső ügy elleneinek merészségét s barczvágyát még inkább élesztette. A kecsk. e. tanács, máj. 17-én 1857-ben, annyira ment, hogy ezer meg ezer példányban kinyomatta egy levelemet, mely nem a nagy közönség elé volt irva, melyben kimondám, hogy e leveletnem vélem mások előtt felmutathatónak; nem csak, hanem ezt ily commentárokkal kiséré: „A mit e bekezdés elejétől végig mond n. t. Török úr, mind abban csak egy szó, csak egy betű sincs igaz," — „Merő költeménynek, ámításnak és rágalomnak nyilvánítjuk mind azt, a mit itt mond,"— „A ki f. t. Polgár M. áldott emlékű superintendens urunkat közelebbről ismeré: meg lehet győződve, hogy az itt róla mondottak nem egyéb mint ráfogás és rágalom," stb. E nyomtatvány a hazai ref. gyülekezeteknek, az e. kerületi s megyei hivatalnok uraknak és a kecsk. főiskola minden patrónusának megküldetvén: többé némán nem vesztegelhettem: sőt kéntelen valék erkölcsi életem s jellemem, mint egyedüli vagyonom védelmére, a közönség elé kiállani s magamat menteni; annyival inkább, mert tovább hallgatnom egy szent ügy koczkáztatása s elárulása fogott lenni; és annyival inkább, mert legrégibb ismerőseim, leghívebb barátim is kétkedni kezdettek becsületességemben , s sajnálkozásukat fejezék ki eltévedésem fölött. — Most már elmondám a mit, a mennyit szükségesnek véltem s eléglek; most már megismerheti a kecsk. e. tanács, milyen nagy aquisitiót tett D. alatti levelem kézrekeritésével? megítélheti, érdemes volt-e e nagy fontosságú okirat átadásáért t. lelkész urnák hálás köszönetet nyilvánítani? nem lett volna-e jobb lelkész urnák az 1854-ben saját kezével híven lemásolt levelet, melyet e szerint három évig duggatott volna, 1857-dik évi máj. 17-én is nem hozni napfényre ? megítélheti a közönség, mi nyeremény és dicsőségét szerzett Kecskemét egyetemes prot. egyházunknak s magának? Én — fájlalhatom, hogy sokak előtt, kikhez védiratom el nem jut, mint hazug, ámító és rágalmazó tűnhetek föl: a kecsk. e. tanács pedig szintén elmondhatja: Törököt fogtunk, de viszen !" Aharmadik szakaszt, mely a 168—194. lapokon , a pesti főiskola ügyének történetét és jelen állását, minden polemizálás nélkül, magokból az illető hivatalos forrásokból adja elő, azt hiszem, minden igaz magyar protestáns valódi benső örömmel olvassa. E szakaszból láthatjuk át, nem magának szerzőnek, hanem általa felidézett, osztatlan tiszteletben álló nagy férfiaknak véleményéből s nyilatkozataiból, a pesti protestáns főiskola ügyének roppant horderejét, mindazon nagy és nemes célokra nézve, melyekért egy nemzete és felekezete javát híven szerető magyar protestánsnak lelkesülnie és munkálkodnia kell. Mily jól eshetik az olvasónak, a második szakasz gyászos polémiájából, mely egykor a maradék előtt is korunkat nyomorult törpének s önmagát mardosónak fogja feltüntetni, áttérni a harmadik szakaszra, s társalkodni ott azon nagy lelkekkel, kik egymás emésztése nélkül (

is képesek valának a közjóért buzgón munkálkodni! — Általában e szakaszt, mint az egész munka legnemesebb tartalmú részét, különösen ajánlom minden olvasó gondos figyelmébe. A Függelék 1—95 uj sorozatú lapokon közli a kecskeméti egyházi tanács többrendbeli nyilatkozatain, s Török Pálnak ezekre adott hirlapi rövid nyilatkozatán kivül, az egyházkerületi tanácskozmányok, iskolai bizottmányok jegyzőkönyveinek, irományainak az ügyre vonatkozó némely főbb pontjait, Polgár Mihály superintendens fő(?)pásztori körlevelét, melyben a gyülekezeteket iskolai célokra való adakozásra szólítja fel, és még a következő nagyfontosságú okmányokat: u. m. a cs. k. tanhatóságnak Polgár M. i superintendenshez intézett leiratát, 1852. jun. 22., melyben I a többek közt mondatik, hogy a superintendens figyelmeztesse a kecskeméti gyülekezetet, „miszerint a további halogatás és szava be nem váltása azt eredményezheti, hogy eddigi dicsősége, a collegium, más helyre tétetik át;" — a kecskeméti egyháznak erre tett válaszát, melyben kijelenti, hogy tett ígérete beváltására magát kötelesnek nem érzi; — viszont a cs. k. tanhatóság rendeletét a superintendenshez 1852. jun. 25., melyben mondatik, hogy a theologiai s tanítóképezdei tanfolyamot mulhatlanul rendezni kell, „ha szinte eltekintve a régi viszoüyoktól, melyekben az egyházkerület és Kecskemét, iskoláikra nézve eddig egymással állottak, máshová, pl. N.-Körösre kellene is a nevezett intézeteket átteni;" — a dunamelléki egyházkerület iskolai bizottmányának nagyfontosságú szózatát a gyülekezetekhez, 1852. jul. 2., melyben az iskolaügyről tudósítás tétetik, a theologiának Pestre való áttétele ajánltatik s igen nyomosán indokoltatik, s a gyülekezetek elöljárói e részbeni határozatra és válaszadásra felhivatnak, — mikből, mint a munka más pontjain elő van adva, azon eredmény fejlett ki 1854-ben, hogy a gyülekezetek általanos nagy többsége Pest mellett szavazott. Közli még a Függelék: Báthori Gábor, h. superintendens folyamodványát legfelsőbb enge-