Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-08 / 14. szám

11. Az egyetlen anomalia, mely a kettoselnökség mellett előadhatná magát, hogy t. i. a paritas votorum esetében, ha a két elnök is különböző véleményben van, a határozás lehetlenné válnék, elháríttatliatik e két móddal: a) Szabálylyá kell tenni, hogy a szavazatok egyenlősége esetében egyházi alperes személy ellen a tanácsszékeken döntsön a papi elnök szavazatsúlylya, -— világi bepanaszlott fél ellen viszont döntsön a világi elnök voksa, azon szabály analógiájából indulva ki: Actor sequitur fórum rei. Igy a perlő felek megnyugvása is az Ítéletekben nagy részt eléretnék azon tudatnál fogva, hogy ügyeikben illető elemök elnöke bírt döntő szóval; azonkivül igy a papi elnök nem záratnék ki a tanácsszéki elnökségből, mint azt némelyek tervezik. b) A képviseletes gyűlésen — conventen — hogy a nép kevésbé mívelt küldöttei (tisztelet a kivételeknek) az intelligentiát le ne szavazhassák, szabályul volna megállapítandó, hogy a határozatok érvényességére a tanácskozók kétharmad részének beleegyezése szükségeltessék. Ekkép az elnöki szavazat döntő súlylyának szüksége s az anomaliának esete soha elő nem fordulhatna, — azon felül a világi elnök sem kényszerülne hátratett szerepben jelenni meg a convent előtt, hol az Ő tekintélye s hatálya még szükségesebb volna, mint a tanácsszékeken. 12. A tanácsszéki elnökség a 11. a) pont szerint tisztában lévén, a gyűléseket illetőleg akármelyik elnök kezdje meg és folytassa a tanácskozások vezetését, az tökéletesen mindegy lehet, mihelyt kimondatik, a mi különben is Önként értendő, hogy akármelyik elnöktársnak szabadságában áll, ha valamit nem helyesel a vezetésben, például, ha a r e a s s u m t a nem tökéletes, ha a feltett kérdések nem a kellő rendben feltévék, — az iránti nézetét előadni, s ha igy a két elnök nézete ellenkezvén, egyik a másikat e 1 i d á 1 n á: könnyű feladat a conventnek ex duobus contrariis juxta se positis felismerni,elfogadni a célszerűbbet. Elvégre különben is kivívja jogát az értelmi felsőbbség, s átveszi a vezérkedést, legyen az bár egyik vagy másik elnöki, jegyzői vagy tanácsnoki széken ülőben. Legbiztosabban vezetne azonban a jó sikerhez a két elnök egyetértése, melyet ismét nagyon elősegítend a következő tisztújítás bizonyossága. -— 13. Nem kell a dualismus általános szabályától kivételt tenni az egyes egyházakra nézve sem. — Fontosb tárgyakban, melyekhez a lelkész jobban ért, vezetheti s vezesse is ő a népet és presbyteriumot, mikor aztán az elnöki kettősség természetesen csupa névszerintivé válik: de az ily eset és körülmény magát az elvet szintúgy nem ronthatja le, valamint a kormányzat felső fokain sem záratik ki a dologhoz kevésbé értő elem és elnök; mert fordulnak majd elő az egyes egyházakban olyan kérdések is, például az egyház javait, ezek gyümölcsöztetését, eladását, az egyházi s iskolai építkezéseket stb. illetők, melyekhez a nem iskolázott gyakorlati ész is elég nyomatékosan hozzá szólhat. Ilyen kérdésekben már joggal érvényesülhet a dualismus, sőt kell is, hogy érvényben álljon, minthogy az egyház fentartásának anyagi terhét a nép hordozza, s az egyházi javak közvetve vagy közvetlenül az ő tulajdonai. 14. A gyűlési s tanácsszéki üléseken, a rend és csend fentartásáért, a két elnök egyiránt legyen felelős, s hogy az lehessen is, szükséges, miszerint jogukban álljon szükség esetében az ülést feloszlatni. Két egyént s többet is, ha bűnösök, csak ugy lehet megbüntetni , mint egyet: sot az igazság épen azt hozza magával, hogy azon egy bűntényért vagy mulasztásért, melyet ketten követtek el, ketten is lakoljanak. A kettőselnöki felelősség tehát nemcsak lehető, de igazságos is, és azért épen nem parodiázni való. 15. Ha az Ítéletek igazságos voltát a tanácstagok hivatalos esküjén és a fellebbezési szabadságon felül még felelősséggel is kellene biztosítni, mely gyakorlatiasan nézetben én nem osztozom: ki lehetne más a felelős, mint az Ítéletet megszavazott tanácstagok ? de aztán a kisebb számban maradt tagoknak szabadságukban kellene állani, különvált szavazatjokat mindannyiszor, ha tetszik, jegyzőkönyvbe vezettetni. 16. A gyűlési végzésekért, sok levén a végzésre befolyó tag, a consistoriumra lehetne,ruházni a felelősséget , különben is a tanácsszék alkotó részét teendvén a gyűlésnek. 17. Az elnökök egyéni felelősségének a gyűlési j végzésekért és tanácsszéki Ítéletekért, ha csak collegialis rendszerünket megsemmisítői nem akarnók, helyt nem adhatunk. Nem is volna az igazságos, lia• nem ha jog is adatnék az elnököknek fölibe kerekedni az illető testületnek , s • ennek végzéseit, ítéleteit megmásítni, megsemmisítni s végrehajtásukat felfüggeszteni, valahányszor nekik ugy látszanék, hogy értök a felelősséget el nem vállalhatják. Az ily főnököktől Isten óvjon bennünket! 18. Minden kormánytestület tartozzék, midőn végez és itél, egyszersmind arról is intézkedni: Kik legyenek a végzés vagy ítélet végrehajtói, a kik aztán felelősek is lehetnek eljárásukért? 19. Téveszme az és példátlan a gyakorlatban, hogy testületi végzéseknek s Ítéleteknek in regula az elnök legyen végrehajtója. Lealázná ez a nemű tekintélyt mégis igénylő elnöki állást, a mennyiben a végrehajtással járó felelősségnél fogva az elnök üstökét a testület kezébe adná, mint valaki nem régiben, szintén előnynek állítva azt, mondá. 20. Ha mégis a célszerűség és körülmények ugy kívánván, kivételesen csakugyan elnök küldetnék ki valami eljárásra, annak felelőssége csak ugy p r a c t i c a b i 1 i s, ha két elnök van, kik közül az egyik kérdez és számoltat, a másik eljárásáért felel és számol. Számoló és számoltató senki sem lehet egy személyben, s mig az egyes elnök felelőssége tárgyaltatnék, addig a testület nem volna teljes, mert nem volna elnöke, ha az elnökség egyes volna. 21. Minden kormány testületnek jogában kell hogy álljon meghatározni, hogy gyűlésen és tanácsszéken kívül melyik elnöke, jegyzője vagy tanács-