Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-01 / 13. szám

360 1. — A szomorú tapasztalás, hogy a keresztyének nem ismerik, söt lenézik az ó szövetséget, alkalmat adott sz-nek ószövetségi életképeket választani beszédei tárgyául; mit csak helyeselnünk kell, mert az újszövetséget, ha mélyeb­ben meg nem ismerkedünk az óval, értenünk lehetetlen. E gyűjteményben Mózesről 8, Józsuéról 3, Gedeonról 2, Abimélek-, Jefte-, Sámson-, Éli-, Anna-, Sámuel anyáról egyegy, Sámuelről 3. beszédet találunk. Elmélyedés a tex­tusba, annak irásszerü és elmés magyarázata, folytonos uta­lás az újszövetségre, mely az óba van burkolva, emitt pedig helyesen fölleplezve, épületes alkalmazás a különböző életviszonyokra, a hol sz. kiméletlenül fedi föl az uralkodó nagy bűnöket, népszerű élénk s vonzó előadás teszik e be­szédgyüjtemény félreismerhetlen előnyeit. Predigten, gehalten in der fit. Matthai-Kirche von Dr. C. Büchsel, Pastor zu St Matthdus. Berlin, 1858. VI. és 84 1. — Sz. szónoklati formával keveset törődik; bészédeiben nem találunk alapos kidolgozást, nem különös gondolatmélysé­get ; de van ö benne szellem, van erő. 0 ha nem is szónok, de annálinkább lelkipásztor. Ismeri az embert, ért hozzá, hogyan kell a lelkismeretet felrázni, a szivet megindítani. Ha nem is tanulhatunk tőle, hogyan kell prédikálnunk, disponálnunk, logice valamit kifejtenünk, de megtanul­hatjuk, m i t kel prédikálnunk, t. i. semmit egyebet, hanem jobbra balra, alulra felülre a kereeszt egyszerű igéjét. 0 mivésziességet, kegyet nem hajhász, hanem csak magá­val és gyülekezetével komolyan gondol. Mennyire nem tekint személyekre, mutatja III- beszédének e passusa. ,,Oh, vajha Fülöp palotáinkba jővén csatlakozzék a gazdagokhoz, kik fényes hintókban közöttünk robognak s a mellett magokban a bűn átkát hordják s a békételenség nyomorát bársonynyal és drága gyolcscsal fedik el." Ez úttal csak 6 beszédet bo­csátott közre. Izlelésül a IY-ikből, melynek textusa Mát. 7, 13 14. a két útról, az első részből szabadjon ezeket kö zölnöm: „Előbb a tág kapuhoz jövünk. Ennek felirata : „Kövesd természeted ösztöneit, a törvényt, mely tagaidban van, tedd, a mi tested- és érzékeinek tetszik. A kapu azért oly tág, hogy kéjslmes legyen rajta átmenni. Semmit í sem keli levetned, átmehetsz rajta, a mint vagy." Látjátok hogy nagy sereg, kivált ifjak és szüzek, az ifjúság ékében állnak előtte s olvassák a csábító feliratot. Miért késnek bemenni, hiszen kéj s öröm van nekik igérve, az út kényel­mes és kínálkozó, mégis veszteg állnak; mi tartóztatja őket? Tán azon kovász, mely a keresztség sakramentomá­ban tétetett beléjek, izeg bennök ? Vagy tán a mustármag, melyet magokban hordanak s mely ki nem veszett még ? Tán a kegyes anyának imái, melyek leikeikhez tapadvák s nem akarják őket elbocsátani'? vagy a kegyes atyának áldása, mely rajtok nyugoszik s nem akarja őket elhagyni? Igy állnak sokan és késedelmeznek és mintha lábaik inog­nának és szivök reszketne. Mások meg észrevették, hogy némelyek nyomorúan és szerencsétlenül tértek a széles út­ról vissza. Hallottak a szégyen és gyalázatról, melyet azok a tág kapu mögött találtak, és látták itt ott miként som­polyog egynémelyik vissza, rongyosan és rondán, lábain saru nélkül, kezén gyűrűk nélkül és gyakran beszélt nekik [ a nagy veszélyről, melyek túl a tág kapun testöket lelkö- ! ket fenyegetik. Igy néznek a tág kapun át, sokan elsietnek | mellettök és bemennek s az előtérben nem látnak egyebet, csak merő vidor arcokat, nem hallanak egyebet, csak merő ujongást és örömet. Ismernek egy némely t, kit tisztel s ma­gasztal a világ és látják, hogy ő kéjelmesen bemegy. Egy ; szózat mond nekik : „Az isten csakugyan megtiltotta vol­na, hogy örvendjünk e földön életünknek s élvezzük a világ édes örömeit ? Hiszen az élet hosszú, a megtérés nem le­hetetlen. Mi még fiatalok vagyunk, az illő komolyság-és eszmélethez még mindig visszatérhetünk." Igy gondolkod­nak ők s a kapus megkínálja őket az édes kéjjel megtöltött cifra kehelylyel s noha kezök reszket, ök mégis utána nyúlnak; a lelkismeret zúgolódik bennök. Igy belépnek. Eloltják-e szomjukat? Nem, az egyre nagyobbodU.Elején­te félénken és aggódva tekintenek magok körül meg , vannak elégedve, hogy senki sem ismeri őket, de lassan­ként neki bátorodnak, a szemérem szine halványodni kezd, a lelkismeret szemrehányásai könnyebbekké lesznek." Daru. - ^fíí^H^-­BELFÖLD. A N.-Enyedi ev. ref. egyházkerület múltja, jele­ne s jövője körüli nézetek. — Reméllem, t. szerkesztő ur! becses lapjában helyet engedend, ha mi erdélyi test­vérekisegyházunk szellemi és anyagi állásának életfejlemé­nyeit, életerének nevezetesebb mozzanatait — néhanéha közlendjük. Ezáltal egymást közelebbről megismerve, hiá­nyainkat megértve, kölcsönösen-javitólag működhetünk Jé­zus lelki országának építésén. A n.-enyedi ev. ref. egyházkerület — N.-Enyed vá­rosától neveztetve — már 1545- óta önálló egyházi testü­letet képezett; — Erdély szivében, a kigyódzva kanyargó aranyos és lassan hömpölygő Maros áldott partjain nyugo­szik ; —• testvérei között egész 1814-ig a legnagyobb kiter­jedésű volt, midőn Kolosváron innen két mértföldnyire, Turhelységtől egész Fogarasig nyúlt el s 57 anyaekklézsi­ákat foglalt magában. Azonban ennek kormányzási igazga­tása tömérdek akadálylyal lévén összeköttetve, a felsőbb egyházi főtestület határozatánál fogva, az irt időben ketté szakittatott — túlsó feléből alakulván a n.-szebeni egyh­kerület. — Jelenleg van egyházkerületünkben 32 anyaek­klezsia 18,704 lélekkel. Főhelye N.-Enyed, hol mindez ideig superintendens is lakozott. N.-Enyed Erdély történe­tében főhelyet foglal el; — 1658, 1704, 1849 vér- betűk­kel van feljegyezve e város történetében, mindannyiszor siralomvölgygyé változott az és mégis mire a nemzeti feje­delmek korában, mind később a felséges austriai ház véd­szárnyai alatt, a szellemi élet és világosodásnak egyik központja volt. — Első Apafi Mihály, erdélyi fejedelem, midőn Kolosvár bevételére sietne —sz.-kocsárdi táborában 1662-ben octóber 6-án a Fejérvárról elűzött s bujdosó Mu­sák állandó lakhelyét ide rendelte s azóta a fejedelem Beth­len Gábor collegiuma, — Collegium Beth. Alb. Enyedense­nek kezdett neveztetni. Egyházkerületünk sorsa mindig közös volt az anyáéval. Az ezt rongáló csapások, amazt is mindig sújtották. — A közelebb elvonult nehéz idők súlya alatt 15 ekklézsiánk­nak csaknem minden anyagi javai, drágaságai, templomi ékszerei,—nagy részint köz épületei, becses okiratai stb. mind elpusztultak s a népesség két ezer lélekkel apadott le. — Az ily vonagló testbe életet lehelleni, annyi anyagi nélkü­lözések melett az erkölcsi szükséget pótolni — nagy és ne­héz feladat volt: — de szent hitünk és a tapasztalás ta­nítja, hogy az isteni segély akkor van hozzánk legközelebb, midőn az inség legnagyobb. — Igen! az elemi rombolások után a természet élet-ereje sokszoros hatással munkál, .mig a pusztulás sirdombjain uj s tartósabb élet virul fel; Örök igazság ez az erkölcsi világban is.! És már hála az ég Urá­nak ! keblünk, ennyi szorongás után, valamivel szabadab­ban lélekzel. Nyolc év leforgása alatt öt templom rongált állapotjából kiujittatott, kettő romjaiból újból építtetett; négy orgona s két oskolaház ujbolt készült, s csaknem minden lelkészi s énekvezéri lakok helyre hozattak. Az ek­klézsiák jövedelme jobb kezelés által vigyázóbb ellenörkö­dés alá helyezve, sok helyen háromszorosan magasabbra emeltetett s igy a naponta nevekedő szükségekkel szinte egyensúlyba hozatott. Magok az egyházi szolgák, kik kö­zöl tizen — minden eddigi kárpótlás nélkül dézma-negye­döket, fizetéseik legbizonyosb s lényegesb részét veszítet­ték — eszélyesebb gazdálkodás mellett a kevéssel jobban sáfárkodnak. — Nem merem állítani, hogy anetovább

Next

/
Oldalképek
Tartalom