Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-01 / 13. szám

lalt meghatározott mennyiségű, több vagy kevesebb év alatt fizetendő járulékok által kell felállítanunk, annak további gyarapítását azután hasonlag a hívek buzgóságára biz van. Látni való ezekből, hogy az egyház anyagi jobbléte majdnem egészen tagjainak buzgóságára lenne fektetve, melynek kifejtésére legtöbbet, majdnem mindent, a lelkészek tehetnek, de erre okvetlenül szükséges, hogy ők magok erősek legyenek a hitben, ne essenek kétségbe a hívek áldozatkészsége s az egyház életrevalósága felől. Tegyünk meg mindent teljes buzgósággal, ne csüggedjünk, ha eleinkbe komoly akadályokra találunk is: jobb pár évig küzdeni, mint egyszerre feláldozni a végetlen jövendőt: a célt, ha nem rögtön is, okvetlen elérjük, el kell azt érnünk, mert ettől függ szent egyházunk felvirágozása, a felől pedig kételkednünk nem szabad. Tisza Kálmán. Autonomia. La chose paraissait si incroyable á tout le monde, que tout le mond la croyait. Alex. Dumas. Semmivel sem élnek annyira vissza hitfeleink, mint az idézett szóval. - Hangoztatják ajkaikon, de kevesen veszik leikeikre, hordják sziveikben. Sokan inkább ugy értelmezik , a mint nekik tetszik vagy használ, és nem ugy, miként az egyház szelleme s üdve kívánja. Autonomiát emlegetnek ezek a külbeavatkozások ellenében, magok pedig önkénykedésök által nyakára igyekszenek hágni az egyház minden önálló életnyilatkozatának. Urai akarnak lenni az egyháznak és nem kiegészítő tagjai; pedig irva áll Efez. 4, 5. I. Péter 2, 16.. Efez 6, 6., hogy az egyházban egy az Ur, mi meg mindnyájan szolgái vagyunk. — A reformatio alapelveihez híven ragaszkodó egyház, azaz a hívek általános többsége azt hiszi — mert protestánsnak érzi, vallja magát — hogy ő kormányoz, s róla nélküle senki nem tanácskozik, nem intézkedik; s csak azon veszi magát észre, hogy egyházi tagtársainak minoritása, az autonomia ürügye alatt minden jogaiból kiforgatja, meghagyva számára nagylelküleg a teherviselést. — Pedig hiszen ő választotta a presbyteriumot, s azért választotta, hogy legyenek az autonomia kezelői, védői; s neki mindenről számoljanak! Igen szép, ha választotta volna! mert ismerek oly egyházat, melyben a presbyterium maga magát egészíti ki s monopolizálja az egyházközségi hatalmat; urává teszi magát az egyháznak, s a közgyűléseket háttérbe szorítván, diktálja s végrehajtja az önszabta rendeleteket, s feltétlen engedelmességet követel a hivek részéről. *) — Sőt nemcsak a nép, hanem a pap felibe emeli magát az egyház nevében, miután szerinte az egyház annyi, mint presbyterium; a pap sem több, sem kevesebb , mint szolga, kinek még ius divinumába, a predikálásába is, protestáns létére nem átall avatkozni **); a nép pedig szerinte senki és semmi. A presbyterium tanácskozik és parancsol az egyház helyett; a pap prédikál és szerencsésnek tarthatná magát, ha gyűléseire mint mellőzhető s nem lényeges egyéniség m e g h i-*) Nemo habét ius unius syllabae constituendae super christianum, nisi id fiat eiusdem consensu. — Luther. **) Und wenn jetzt die weltlichen Herrn wünschen, dass man ihnen predige und sage, was sie gerne hören, so predige zu der Zeit der leidige Teufel. — Luther. v a t i k; a nép pedig bölcsen hallgat és még bölcsebben fizet. — Ilyen a mi autonomiánk in partibus. — Mit mondjunk az egyház vagyonáról s annak kezeléséről ? — Ennek mikénti állása, természeténél fogva, mint közvagyon tán csak a közgyűlésen vizsgáltatik, hitelesíttetik ? hogy a terheket viselő község legalább annyi jogot gyakoroljon egyházában, miszerint nézze és tudja meg, hova és mire fordíttattak fillérei ? — Még ez sem történik általánosan, sőt vannak példák, hol az egyház számadásait a presbyterinm, vagy mi még kiáltóbb, ennek választmánya vizsgálja, a nélkül, hogy az őket felelősség terhe alatt elválasztott egyháznak erről legkisebb tudomása volna. — S igy megy ez nem egy helyütt az autonomia palástja alatt, mig el nem jő az ur (a zsinat), ki a sötétségnek titkait világra hozza. I. Cor. 4, 5. Azért ne ugy harcoljunk autonomiánk ügyében, mint hiába vágván a levegő eget, nem kifelé, de befelé intézvén a legsujtóbb csapásokat. —- Tegyük kezeinket sziveinkre papok és nem papok, és fogadjuk meg minden mellékérdek megtagadásával , hogy minden áron protestánsok akarunk maradni, „a szabadságban azért, melylyel minket Krisztus megszabadított, álljunk meg, és ne kötelezzük meg ismét magunkat szolgálatnak igájával;" bizzuk az uralkodást az egy igaz Úrra, mi pedig mindnyájan engedelmeskedjünk neki, „és akkor lészen mindennek Istentől dicsérete." I. Kor. 4. 1, 4. Gyökeres javítás és maradandó szervezés lévén jelenleg egyházunk legközelebb megoldandó feladata, ily egyes egyházak életéből merített, s automiánkkal merően ellenkező adatok nem lehetnek feleslegesek, mint ellentétei az alább következő egyházközségi feltételeknek; sőt elkerülhetlen szükségesek arra, hogy önkormányzatunk minden lehető megtámadások, innen eredő veszélyek és bitorlások ellen, örökidőkre biztosíttassék; mert mi mint autonomikus testület hisszük s valljuk: 1. Jézus Krisztust egyházunk fejének. Efez. 1, 22.— Ot Urunknak ismerjük el s mint olyat követjük isteni bölcseségében, s szeretetének önzéstelenségében, neki mindenekben önként engedelmeskedvén. A szentírást szabadon magyarázzuk, értelmezzük s ezen sarkalatos jogunkban magunkat sem lelkészeink — kiket utmutatókul elfogadunk — sem más tekintélyek által megszoríttatni nem engedjük ; valamint lelkészeinket is az ige hirdetésében sem magunk nem korlátoljuk, sem mások által korlátoltatni nem engedjük. Apóst. 4, 19. 2. Hogy testületünknek lelke, létezésének életkérdése s fejlődésének éltető napja lévén a nyilvánosság: egyházunkban kell, hogy minden tanácskozások és intézkedések nyilvánosan történjenek. 3. A közgyűlés napját — a legutóbbi gyűlésen történt közmegállapodás nyomán — kihirdeti a lelkész és pedig vasárnapon , a templomban, a hol megtartandó lészen; s szinte ő s ugyanazon a nyilvános szent helyen esketi meg a tisztviselőket. 4. Elöljárónk csak az lehet, a kit általános felkiáltással vagy szavazattöbbséggel szabadon választunk mindnyájan. — A koronkénti tisztújítás, valamint uj lelkészek, tanítók választása is a közgyűlés, ekklezsia dolga. *) 5. Elöljáróink — a kezeikbe letett s lelkeikre kötött jogokról és vagyonról —• a közgyűlés szine előtt évenkint tartoznak számolni; és pedig azért, 6. mert az evangyéliomi testület maga magát kormányozza , s az egyházi hatalmat a fenebbi feltételek megtartása nélkül akár egyházi, akár iskolai rendezésében nem a lelkésznek, nem a presbyteriumnak, sem az ugy nevezett patronusoknak át nem adja, hanem általok maga gyakorolja. Régen kimondott s általánosan elfogadott, de a gya-*) Ezt tartja az ekklezsia eredeti rendeltetése is. Yor die National vers ammlung e c c 1 e s i a genannt, wurden alle grossen Angelegenheiten gebracht und durch dieselbe ents ebieden. — Schiller Solonról.