Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-03-25 / 12. szám

289 6V\J kák, philippikák s ki tudja még miféle pikák ellen folytatott küzdelme által kivivott győzelme, de azért a mint az elnök ajkain elhangzék a candidatio-szó, mindkét fél együtt öleié a béke angyalát. E szellemi győzelem ered- j ménye legközelebb a darányi üresen álló lelkészi állomás ! betöltésénél fogja horderejét kimutatni. Tehát canditatio minden áron! kötelességünk ugyan áldozni mind anyagi mind erkölcsi erőnk mértéke szerint az iskolának; de elveinket egymásnak, s pedig a nagyobbat a kisebbnek, az egyetemest a részletesnek nem szabad feláldoznunk. Egyetemes a candidatio és a vocatio elve, részletes pedig ámbár ez is lényeges, az iskola fentartása, vagy tanárai jutalmazásának elve: amazt ezért megdönteni, alkotmányellenes tévesztett politika. Protestáns egyházunknak a „finis sanctificat media"-féle elv soha semmi érdekből sem lehet elve. —•Archivius. Az erdélyi uj confirmatioi Káté. Ismét örvendetes tudósítást veszen tőlem a tisztelt olvasó. Az erdélyi ev. ref. zsinat által pályázás útján dolgoztatott confirmatioi káté mult héten sajtó alá ment,s a jövő hóban meg fog jelenni. Minthogy sokan vannak, kiket e fontos ügy érdekel, nem lesz fölösleges a pályázás folyamát és a koszorúzott munka tartalmát röviden eléadni. Tudva van, legalább e becses lapok erdélyi olvasói előtt, hogy egyházunk lelkes vezetői még 1846-ban a Széken tarott közzsinaton elhatározták: 1788-ban készült s irodalmunk azóta történt óriási fejlődéséhez mérve elavult K i s Gergelyféle A g e n d á t korszerű javításokkal újra kiadni, úgyszintén a confirmatioi száraz catechismust ujradol- j goztatni s a szentirásmagyarázat életbeléptetése végett célszerű kézikönyvet szerkesztetni. Ugyanekkor néhai boldogemlékü püspök, méltóságos Antal János ur elnöklete alatt ez ügyben bizottság lőn kiküldve, mely a vezérelveket még azon évben magállítá s az előmunkálatokat megtevé; de a békövetkezett zavarok miatt a célzott javításoknak csak egyik ága t. i. a bibliamagyazázatra szükséges kézikönyv, az Ince Dániel és Herepei Gergely által dolgozott „Ujtestamentom magyarázata" jött létre; a más két ága u. m. az Agenda és confirmatioi káté ujradolgozása abban maradt egész 1855-dik évig. Mikor is ez említetett bizottság főtiszt, helyettes püspökünk fölhívására és elnöklete alatt az elejtett fonalat újra fölvévén, tervet készített, mely még azon évben az esperesek, főjegyzők és főtanodai tanárok véleménye kíséretében a Kolozsváron tartott közzsinat elé lőn terjesztve. A zsinat ezen bényujtott tervet (mely az istentiszteletnek és szertartásoknak minden egyházmegyében leendő egyformásitását, természetesen a hitcikkekhez való szoros ragaszkodás mellett, továbbá az agendai beszédek és imák merőben újraszerkesztését, végre egészen uj confirmatioi kátét ajánla) komolyan megvitatván és elfogadván, az Agendába szükségelt dolgozatok megkészítésére az egyház buzgó papjait szólítá fel, a confirmatioi kátéra pedig pályázást hirdetett... A határnapig (május l-je, 1856) csak két pályamű jött be; de a bizottság egyiket sem találta kielégítőnek, minek következtében az 1856-ki székelyudvarhelyi közzsinat uj pályázást hirdetett 1857. május l-re. Ez már gazdagabbb aratást hozott, érkezvén 5 pályamű; melyeknek megvizsgálására a mult évi vajda-szentiványi közzsinaton kinevezett bizottság egyértelemmel ezen jeligést: „Mindeneket megpróbáljatok, ésami jó azt megtartsátok," mint a többi társait messze túlhaladót, ajánlotta megkoszoruzandónak; levén a nagygonddal, kitűnő methodikai tapintattal és gyönyörű nyelven dolgozott munka a tudomány színvonalán álló organicus egész, mely némileg a tanítónak is vezérfonalul szolgáljon. Szerző a legszerencsésebben oldotta meg nehéz feladatát, hiven ragaszkodva az elibe szabott elvekhez s a confirmálandó ifjak különböző képességi igényeit is folytonosan szem előtt tarva... A zsinat a főtisztelendő helyettes püspök úrra bizta e koszorús pályamüvet még a névrejtő levél felbontása előtt espereseinkhez is ki- j küldeni, hogy ezek is lehető észrevételeiket tegyék meg és mielébb a főtisztelendő úrhoz küldjék be. Ez megtörténvén, a többség felszólítandónak vélte a derék szerzőt, hogy ezen terjedelmesebb munkájából egy hasonmodoru kisebbet is dolgozzék a gyengébb felfogásúak, átalán a népiskolából kikerültek számára. Főtisztelendő püspök ur felbontván a névrejtő levelet, kiderült, hogy a koszorúzott pályamű szerzője t. NagyPéter, kolozsvári pap és a nagyenyedi papnöveldében a gyakorlati theologia rendes tanára, egyházunk egyik legünnepeltebb szónoka — A t. szerző — ki mellesleg mondva, a kolozsvári egyház minden osztálya előtt épen confirmatioi lélekemelő tanításaiért évek óta közszeretetben részesül — szívesen engedett a kívánatnak, a kisebb muukát elkészíté, s „Confirmatioi kisebb káté" cím alatt, a főtisztelendő helyettespüspök ur rendeléséből sajtó alá is bocsátá. Alkalmam lévén e jeles munkába pillanthatni, jó lélekkel mondhatom, hogy az kitűnő nyereménye egyházirodalmunknak. A t. szerző az elibe szabott igen helyes történeti modort követvén, előadja az isteni kijelentés történetét ugy a zsidóknál, mint a keresztyéneknél, a Jézus életét, tanításait, az egyház terjedését, fejlődését, a reformatio történetét, az egyes vallásfelekezetek jellemző ismertetését a közttik levő lényegesb különbségekkel együtt, főbb hitcikkeinket, sakramentomainkat mindent a szentírás tanításaira alapítva és a hires tanító és szónok kedélyes és sajátszerű modorában, népszerű és mégis szabatos, nemes nyelven. Szerző e kisebb müvét is oly tapintattal szerkesztette , hogy a legszükségesebb és egymással öszhangban levő tételek nagyobb betűvel, az ezeknek világosítására vonatkozó részletek kisebb betűvel levén nyomandók, a pap e szerint fogékonyabb és kevesebb képességű tanítványaihoz könnyen alkalmazhatja magát: amazokkal az egészet, emezekkel csak a nagyobb betűvel nyomott cikkeket tanultatván meg. Isten segítségével rövid időn birtokába jutunk e jeles vezérfonalnak, és levelezőnek nincs egyébb óhajtása, mint hogy t. pap atyánkfiai szintoly lelkesedéssel és apostoli buzgósággal használják cofirmatioi tanításaiknál, mint a milyennel e vezérfonal irva van, s ne legyen többé egy is közöttük, ki a rendkívüli fontosságú confirmatioi tanítást 10 — 12 rövid óra alatt elvégezhetni vélné, mint fájdalom, itt ott napjainkban is megtörtént. G á s p á r J. Gyászhír. Egyházunk ismét érzékeny veszteséget szenvedett. Nagyt. Kuzma Sámuel, báthi lelkész és honthi föesperes múlt hó 27-én jobb létre szenderült. 27 évig fáradozott az úr szőlőjében: mily lelkiismerettel és buzgósággal mutatja a közbizalom, mely öt elébb körlelkészi, később egyházmegyei pénztárnoki és végre főesperesi hivatalra méltatá. Az utolsó tisztelettételre 18 lelkésztársa jelent meg, kik közül tiszt. MasztisÁdám, honti alesperes a temetési imádságot és a sz. igék felolvasását az udvaron, valamint a sír fölötti áldást végzé;Schmidt György, Tót-Bakai lelkész tartá a halotti beszédet, s végre tiszt. W e ngericzky András, Udvarnoki lelkész az emlékbeszédet. Siratják a boldogultat minden jók mellett legközelebb az özvegy, egy fia a pozsonyi főiskolában és két hajdon leánya. Áldás és béke hamvaira. Győr. (Halálhír.) Tegnap Március 16-kán kisértük végnyugalma helyére Eöttevényi Nagy István Urat, a 74 éves aggférfiút, a n.-györi ágost. evang. gyülekezet egykori érdemdús felügyelőjét. Egy Na gyünk veszett el, Kinek nevét az utókor is hálásan említheti. Ugyan is ő, a megboldogult ama: „kimerült erőnk, áldozatkészségünk elfogyott "-féle merész állításnak , melyet ugyan e lapban olvashatánk, mint ellentéte, mint jogos meghazudtolója áll lelkünk szemei előtt. Ott áll ő halála után is, az áldozni készek, áldozni képesek között. Mint hiteles forrásból tudjuk, a helybeli egyháznak, melyet éltében is nevezetesen gyá-12. sz.