Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-03-18 / 11. szám

nek és gyanúsításnak, mely természetünk ingerlékenységénél fogva könnyen talál utat szivünkhöz. Ennélfogva nemzeti jellemünk tanácsolja: hogy tarttsuk fön a kettői elnökséget. Lehetnek, kik azt mondják : a kettős elnökség nem dogma, kár azért sok szót vesztegetni. A keresztyénség tanai által üdvözülhetünk akár van kettős elnökség az egyházban akár nincs. Ha beletekintünk egyházunk létegzetébe kétféle elemet látunk abban: a belsőt, az egyházit, mely képviseli az eszmét, mi a formát adja, és a külsőt, a világit, mely képviseli a testet, mi az anyagot adja. Az által van, ezért van az egyház. A kettő közül melyik fontosabb, s melyikből kell eredni az egyház képviseletének, azt én megmondani nem tudom. De nem is töröm rajta fejemet; elég az hozzá: ketten képezik az egyházat, s igy illő, hogy mind a ketten is képviseljék azt, s önmaguk igyekezzenek elsőbbségüket, életrevalóságukat legyőzni nemes versenyben, mi elűzze közülünk azt, minek veszélyes nyomai látszanak, s mi halála minden ügynek, — a szellemi elálmosodást. Meg van mindeniknek a maga feladata. Az egyháziak legyenek terjesztői a szent léleknek, a szellemnek, mely az idők és térek mérhetlen birodalmából összefolyva a tudomány csatornáin concentrált erővel vezettessék társadalmi létegzetünk fájós helyeire, hogy meglágyítván a kornak belénk keményedett anyagait, kimossa belőlünk azt, a mi a lélekéletére veszélyes. A világiak legyenek biztosítékai az életnek, a társadalmi kapcsoknak; és a közéleti gyakorlatiasság, kifejlettebb parlamentalis tapintat, családi viszonyok és a tömegekkeli sorosabb érintkezés által legyenek eszközök abban, hogy testté válhasson az ige, s hogy az a mi van szép és szent az ember természetében, ne párologjon el az idealismus rózsafelhői között, hanem égi harmatként szálljon alá mennyei ingerével uj életet adni a lélekmező növényzetének , hogy igy a két elem egyesülve szeretetben, egymást segítve kölcsönös bizalommal, összevetett vállakkal segítsék egyengetni az urnák utait, ugy fönn az elnöki széken, mint lenn a híveknek seregében. Vagy melyik elemet küszöböljük ki hát a gyűlést vezérlő befolyás dicsőségéből és kötességéből. Azt-e mely hivatva van istenibb kenetet önteni testületi működésünkre, vagy azt, melynek feladata tartalmat és életet adni mozgásunknak. Azt-e, mely által, vagy azt melyért az egyház létezik. Vagy egymás után változtatva szerepeltessük őket az egyház színpadán, hogy az erőkből, miknek kölcsönös hatással kell vala egy harmanicus életté kiegészülni, legyen egy tragico —- comico egyveleg örömére elleneinknek, és gunyjára a világnak. Avagy attól félj link-e, hogy az ellentétes erők a közös széken kölcsönös súrlódásban emésztik fel egymást ? s csirái leendnek a civakodás szellemének. Ne féljetek az ellentétes polusok épen azért keresik egymást, mert ellentétesek; érezik, hogy szükségük van egymásra, Isten is ugy alkotta a világot, hogy két ellenkezőleg delej zett erőknek összehatásából csirázzék minden élet. Az elnöki szék elég széles, a tér előtte elég tág, megtalálja-rajta mindenik teendőit, a szerint a mint egyikben egy, másikban más tárgyban több az erő és jártasság. S feltévén, hogy a szabadon választó testület tapintata nem válogatta ki azon szerencsétlen jellem példányokat, melyeknek elemük a marakodás, feltévén, hogy az elnökök a keresztyén híveknek jobbjai, ők egymást segíteni, mérsékelni, és kiegészíteni fogják. Voltam számos gyűléseken, és nem volt tapasztalásom, mely nézetem változtatására adott volna alkalmat. De emberek lévén, ha még is súrlódás keletkeznék? Na ha az személyes, nem nagy jelentőségű; a testületnek legfölebb intő példa lesz az eszélyességre; Ha osztályi ellenvéleményeket képvisel, jobb keletkezésekor napfényre jővén felismertessék, s mielőtt vérré válnék, lehetőleg méltányosan elintéztessék semmint hogy egy oldalú alkalmazás áltaj az egyház létegzetébe becsúsztatván, külső kórjelekben csak akkor tűnjék fel, midőn az ovakodás késő, az orvoslás kétes. Egyébiránt a távol ködéből előrántott lehetőségek aprócska kellemetlenségei sohasem elégségesek arra, hogy egy nagy befolyású törvénynek útját bevágják. Általában véve, ugy hiszem* senki sem tagadhatja, hogy a kettős elnökség egyházunk közjogi eszméjéből ered, és a szükséges egyensúly és ellenőrség föntartása által virágoztatásának egyik főtámasza. (Vége következik.) Eőri Sándor, —

— ^L prot egyh. gyűlésekben az elnöki kérdésre vonatkozólag. (Vége.) Azok, kik a magyarhoni prot. egyházban a jelen alakú kettöselnöklet, ezen ambilis confusio helyett, egy elnököt óhajtanának, a kettőselnökletnek, nemcsak a kormányzás és törvénykezés eszméje-, fogalmávali összeférhetlenségére, de egyszersmind a rend és igazság érdekében okvetlen szükséges felelősségre is hivatkoznak. — A felelősség , szerintem, sokkal fontosb tényező a kormányzás gépezetében, mint azt némely szemüveg mutatja. Mert az iránt, hogy a törvényes felső rendeletek és autonom kormányzó testületek végzései, a törvényszékek Ítéletei mind gyorsan, mind lelkiismeretesen végrehajtatnak, csak ott van teljes biztosíték, hol van egy egyén , kit az i n t é z ö, kormányzó, s itélö hatóságok feleletre vonhatnak. T. Székács J. barátunk, az e miatt aggódók megnyugtatására azt mondja:,, Hát kell-e nagyobb, ünnepélyesb felelősség, mintha az egész testület felelős saját határozatáért? En erre engedelemkérés mellett, azt felelem: „qui bene distinguit ben e d o c e t. Igen, az autonom-testületek, azoknak, kik őket megbízták, s a kormányzás, itélethozás jogát rájok ruházták, felelősök azért, hogy ők hatáskörüket túl nem lépték, s mindenben a törvény értelmében tettek s Ítéltek. — De a kormányzó s ítélő erkölcsi testület egyszersmind számoltató hatóság is. Jogában, sőt kötelességében áll neki, biztos tudomást szerezni időről időre a felől, hogy vájjon az ő törvény korlátai között hozott határozatai, g ítéletei *