Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-03-18 / 11. szám

Első étfolyam. 11. szám. Pest, Március 18-án, 1858. PROTESTÁNS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ-HIVATAL: j Lövészutca 10. szám 1. emelet. ELOFIZETESI DIJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 15, egész évre 6 fr. 30 kr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 30, egész évre 7 fr. p. p. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: t 4 hasábos petit sor többszöri be-1 iktatásánál 3 pengő kr., egyszeriért 4 kr. sorja. Bélyegdíj külön 15 p. kr. Merengés is, nem is. Midőn 1854-ben az 1791-ki 26. t. c. alapjáni rendeztetésünket igérő legkegyesb leirat következtében , a dunántiili ág. ev. egyházkerület kihallgattatásunkat a nyolc protestáns superintendentia minél számosb képviselőiből alakulandó zsinat utján kérni elhatározá, a felirat szerkesztését akaratom ellenére, rám avatatlanra bizta. En egyházi ügyein kbeA több érdekeltséggel, mint részletes tárgyismerettel birván, a mint az előttem lévő kérdés felett eltekintettem, az általam magasra becsült protestantismus szellemében, következőkép gondoltam a Haynau-féle rendelet által megcsorbitott gyülekezési jog s világi befolyás védelmére kerületem érzelmeit általánosságban kifejezhetni: „Egyházunk az ős keresztyén gyülekezetek alakulása módjára, egyesek csatlakozása által nevelkedvén fel, ezen egyesült egyesek összeségének alapján nyugoszik; és valamint mmden tagjainak közrészvéte által tartatik fen, ugy viszont kebelében lévő minden híveit egyenjogú testvéreknek tekinti, s áldásaiban egyiránt részesiti." „Ennélfogva egyházunk jogosan csak a közakarat alapján kormányoztathatik ; ennélfogva egyházunk a koronkénti gyülekezéseket s a világi elöljáróságot nem nélkülözheti." „A gyűléseket nem nélkülözheti: mert közakarat csak ez uton alakulhat; s ezenkívül bárki intézkednék közöttünk egyháza nevében, az csak bitorló, csak a többi egyenjogú testvérek ügyének árulója lenne, kinek minden léptét bizalmatlanság és féltékenység, gyűlölet és pártoskodás követné; kinek minden szava megölő méreg lenne az igaz buzgóságnak és az egyházat fentartó áldozati készségnek." „A világi elöljáróságot nem nélkülözheti; mert a dolgok természetében feküdvén, hogy ellenőrzés nélkül minden hatalom csak hatalmának terjesztésére gravitáljon, s a mindeneket föntaitó egyensúly elenyészése után soha áldást, mindig csak vészt terjeszszen, egyházunk kormányzatában., a xiruú befolyás megszűntével lassankint kifejlődendő r hierarchia minden lelki önállóságot elnyelne, s az Isten dicsőségére alkotott egyházat magánérdekek és szeszélyek vak eszközévé aljasítaná." „Szabad összejövetel és világi befolyás! ezek azon biztosítékok, melyekben egyházunk életelve fekszik. Es minden erőszak, mi egyházunkat ezen két biztosítéktól megfosztaná, azt egyszersmind természetéből is kiforgatná, sőt egyenesen életerét metszené el; mert ezen két biztosíték megszűntével egyházunk nem volna egyéb, mint egy holt test, mely az elköltözött életnek melegét még néhány percig éreztetné, alakját néhány napokig megtartaná, de a lp,ssankinti természeti feloszlás utján, okvetlenül az enyészetnek esnék áldozatul; s ezen esetben elhagyván az egyházat Istennek éltető és egyesítő szelleme, a legbuzgóbb igyekezettel, a legmegfeszítettebb fáradozással is alig lehetne megakadályoztatni, hogy az elvált, s a végmegsemmisüléstől iszonyodó részek ujabb alakzatokat ölt,ve, ujabb és ujabb vallási felekezetek alapítására kisérletet ne tegyenek; mi ismét végtelen bonyodalmaknak, s a státust gyengítő viszályoknak lehetne okozója." Ezeket én akkor a feliratban kifejezendőknek gondoltam; de esze mágában sem volt, hogy magunk között akár a szabad gyülekezés, akár a világi elöljáróság szükségességének részletes fejtegetése valaha felmerüljön, ugy lévén meggyőződve, hogy annak érzete vérré vált minden magyarhoni protestáns emberben. Akkor a tisztelt kerület elégnek tartotta a két középső pontot arra reducálni, hogy: „A gyűléseket nem nélkülözheti: mert közakarat csak ez uton alakulhat." „A világi elöljárókat nem nélkülözheti: mert a világi befolyás kizárásával az egyházat föntartó közrészvét legnagyobb csorbát szenvedne, sőt az egyház fönállása is kockáztatva lenne." Most azonban a Protestáns lap 2- és 3-dik számá: ban megjelent „Merengések" és még inkább a 7-dik számában lévő „Nem-merengés" olvasása után, nekem mégis ugy tetszik, mintha nem volna egészen fölösleges e tárgyról bővebben is szólani.