Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-03-11 / 10. szám

Az első és második helvét lüív&llás keletkezésének rövid története. Régóta nem kevés fájdalommal láttam és látom, hogy egyik köztekintélyü symbolicus könyvünknek, a második helvét hitvallásnak azon kiadásaiban, melyek hazánkban a mult időkben s a közelebbi években, legnagyobb részben egyházkerületeink köztekintélye alatt jelentek meg, a nevezett hitvallás keletkezésének történetére vonatkozó élőbeszédben , oly tetemes hibák és hiányok vannak, melyek az ügy valódi történetével, — a mint az, a külföldnek e tárgyra vonatkozó régibb és ujabb irodalmában kellő világossággal és bizonyossággal több helyekeu előadatik,— merőben ellenkeznek. Azt hiszem, hogy mindenki meg van győződve a felöl, hogy az ily hibákat és hiányokat, mind általában a történelmi igazság, és a tudomány, mind nemzeti, és felekezeti becsületünk érdekében kerülni, s ha csakugyan megtörténnek, kiigazítani főkötelességünk, kivált symbolicus könyveinknél, melyek az iskolákban is közkézen forognak, s melyeknek nagy becse és köztekintélye, a reájok vonatkozó ösmeretekben, a lehető legnagyobb bizonyosságot és határozottságot kivánja, sőt követeli tőlünk. Szabad legyen ily célból, előadnom röviden az első és második belvét hitvallás keletkezésének történetét; még pedig azért mindkettőét, mert tévedéseink s hibáink e tekintetben, a két hitvallásnak összezavarásából származtak, s mert általában irodalmunkban, s talán tanszékeinkben is, nem fordíttatott kellő figyelem e két hitvallásnak egymástóli megkülönböztetésére. Az első helvét hitvallás keletkezésének története. Midőn a Zwingli értelme szerinti reformatio, líelvetia némely kántonaiban mély gyökeret vert* s annak alaptételei több tekintélyes hitvallásokban kimondattak már: mindinkább feltűnővé, s a protestáns egyház közügyére s belbékéjére nézve veszélyessé kezdett lenni azon különbözés sőt ellenkezés, mely Zwingli és Luther között, az urvacsorájáróli nagy fontosságú tudományban uralkodott. Mindazon jó akaratú kísérletek, melyek a két fél egyesítésére törekedtek, s melyek közül egyik a legfőbb vala, a hesseni landgraf Filep indítására, az 1529 ik év októberében tartott marburgi tanácskozmány, Zwingli nagy következetessége s Luther kemény makacssága és türelmetlensége miatt sikeretlenek valának. Az egyesítés érdekének egyik hü és fáradhatlan barátja és munkása Bucer Márton, strassburgi reformátor és professor, Zwinglinek a kappeli harcmezőn, 1531. oktober 11-dikén történt nemes halálával, elérkezettnek hitte az alkalmas időt, hogy az egyesítést ujabb erővel munkába vegye, s a következő években , a legnagyobb erélyességgel valóban hozzá is látott ahhoz, de ismét sikeretlenül, mert a Luther érteiméhezi nagy közeledése miatt, a Zwingli elvei és emlékezete iránt folytonos hűséggel viseltető helvéták bizalmatlanok és tartózkodók lettek irányában. A józan kibékülés és egyesülés vágya, nem enyészett azonban el egészen a helvéták kebeléből sem, s ez inditá őket arra, hogy az 1535-dik év Decemberében Aarauban egyházi gyűlést tartsanak, melyben Zürichből Judae Ilyen vallástételek valának: 1. Articuli sive conclusiones 67 Huldr, Zwinglii. 1523-ról. — 2. Decem conclusiones disputationis bernensis. 1528-ról. —• 3. Confessio tetrapolitana. 1530-ról. Főként Bucer müve. A négy város : Strassburg, Costnitz, Memmingen, Lindau. — 4. Ulrici Zwinglii ad Carolum Imperatorem Fidei Ratio. 1530-ról. — 5. Confessio basiliensis prior (Mühlhausana) 1534-ről. Legelőbb a baseli tanács s későbben Miihlhausen is elfogadta. —- 6. Zwingli legutolsó müve e nemben: Christianae fidei brevis et clara expositio; 1531. Juliusról; — de ez már nem bir oly hivatalos tekintélylyel mint az előbbiek. Mindezek közölvék Niemeyer végül idézendő gyűjteményeiben. Leo, Fellikán és Bullinger, Baselből Myconius és Grynaus valának jelen, kik közösen felfogadták, hogy a Luther iránti engedékenységben nagyon messze nem mennek, s Bucer javaslatai irányában ovakodók lesznek. Minthogy azonban az Aaraui gyűlésen, a nagy érdekű tárgyhoz és célhoz képest igen kevesen jelentek meg: uj gyűlést hirdettek Baselbe, 1536. Januárius 30-dikára, a melyen már nem csak a theologusok, hanem a berniek indítványa szerint, a reformált városi tanácsok követei is megjelenjenek. Megjelentek tehát e gyűlésen, a kitűzött napra és helyre, az egykori augustinus zárda épületében, a j városok követei mellett Baselből Myconius és Grynaus, Zürichből Bullinger és Judae Leo, Bernből Megander, Schaffliausenből Ritter Erasmus és Burgauer Benedek, st. Gallenből Fortmtiller, Mühlhausenből Gemusaeus, Bielböl és Kon-I stancból csak magok a városi követek tudósok nélkül. E gyűlés tagjai közakarattal megállapodtak abban, hogy egy uj hitvallást készítsenek és fogadjanak el, nem csak azért, hogy az, a Luther érteiméhezi közeledésnek lehető eszköze és mértéke legyen, hanem oly célból is, hogy az, a Miszerint nem sokára, Mantuaban, a pápa által tardandó conciliumra, ha a szükség ugy kivánná, bemutattassék, s általában azért, hogy légyen az, minden helvét reformált egyházaknak köztekintélyü egyetemes hitvallása; mert az eddigiek, noha hallgatólag bevéve valának, az egész reformált Helvétia formaszerinti köztekintélyével még sem birhatának. A hitvallás elkészítésére egyező akarattal Bullinger Henrik, Myconius Osvald és Grynaus Simon neveztetett ki, s hozzájok még, mintegy segítségül Judae Leo és Megander csatoltatott. E választmány már meglehetősen előhaladt a maga munkájában, midőn Strassburgból Bucer és tiszttársa Kapitó Farkas, noha hivatalosak nem valának, a helvéták nem nagy örömére megjelentek Baselben. Bullinger és Judae, először határozottan azt kívánták, hogy a strassbur-i giak a gyűlésre be ne bocsáttassanak, későbben azonban mégis engesztelődvén, csakugyan bejuthattak azok, s noha szavazatjog nélkül, jelen valának a gyűlésekben, s nagy hatással voltak arra nézve, hogy a Luther érteiméhezi közeledés utja, lehetőleg elökészittessék az itt készülő vallástételben. Igy jött létre a vallástétel, mely a városról, a melyben készíttetett, baselinek, mégpedig második baselinek,— mert már 1534-ben adott ki Basel egy saját vallástételt,— tekintélyéről pedig helvétziainak, s mint ilyen, elsőnek neveztetik; - lielvetica prior, sive basiliensis posterior confessio fidei. E vallástétel eredetileg latin nyelven fogalmaztatott, közmegbízásból azonban Judae Leo által németre is lefordíttatott s e hivatalos fordítás minden jelen volt követek és tudósok által helybenhagyatott, s elhatároztatott egyszersmind, hogy ezt, mint a helvét reformált egyházak köztekintélyü vallástételét többé egyes tudósok, városok, vagy kántonok meg ne változtassék, s a többiek beleegyezése nélkül ki ne nyomassák. Ezek után a gyűlés, örömmel és jó reménynyel szétoszlott; de az öröm nem tartott sokáig, mert némelyek s különösen a zürichiek megbotránkoztak abban, hogy a strassburgiaknak túlságos befolyás engedtetett, s a vallástétel latin szövege, nem egyezett mindenben híven a némettel, s amannak némely kifejezései a Luther értelméhez és terminologiájához nagyon közeledtek. A latin szöveget tehát, az a végre megbízott Myconius és Grynaeus újból vizsgálat alá veiték s a már helybenhagyott német szöveghez híven alkalmazták. Ez meglevén, az egyházak követei, ugyanazon 1536-dik év Márciusában összegyűltek Baselben, és az egészet újból gyökeresen megvizsgálván, a kijavított latin szöveget is véglegesen elfogadták, s mint a helvét reformált egyházak egyetemes vallástételét mindnyájan aláírták. A német szöveg j címe ez: Eine kurze undgemeineBekenntnissdes Glaubens 1 der Kirchen, so in einer Eidgenossenschaft, das Evangélium Christi angenommen liaben; stb. a latin szöveg címe: Ecclesiarum per Helvetiam confessio fidei summaria et ge-