Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-03-04 / 9. szám

215 216 ben nagy tudományos sürgést vehetünk észre s munkáik egy része oly fontos, hogy keresztyén theologoknak, leg­alább azoknak, kik az ó testamentómmal tüzetesebben fog­lalkodnak, nem kellene elmulasztaniok e munkákkal, me­lyek csak javokra szolgálhatnak, megismerkedni. Ilyen ki­tűnők közé tartozik a jelen mü is, 18 évi fáradságos munka gyümölcse. Das Leben Jesu Christi in seinem geschichtlichen Zusammen­hang dargestellt und nach den Schriftforschungen protestantischer Gottes gelehrten bearbeitet. Ein Hülfsbuch für Lehrer in Kirche und Schule. Ein Lehrbuch für christliche Familien herausgege­ben von Dr. Theodor Presset, Diakonus in Tübingen. Reutlin­gen, 1857. — Munkát, melynek célja Jézus életét, positiv theologok által ujabban tett búvárlatok figyelembevételé­vel, ker. szellemben s olyan eleven, vonzó irályban, melyet minden müveit laieus is megértbet, történelmileg megirni, fölöslegesnek semmikép sem tarthatunk. Ilyen ez is. Szer­zője mindent összeállított, mit Istentől megvilágosított fér­fiak régibb és ujabb korban e tárgyról az évangyéliom kin­csei közül előkerestek s kivált Ahlfeld, Arndt, Braune, Löhe, Krummacher, Lange, Steinmeyer, Stier s mások mun­káiból merített. Önálló munkát e szerint nem tulajdonít ma­gának a szerző; ő csak gyűjtő; az anyagnak e gyűjtése és összehordása mégis neki sok idő-, erőfeszítés- és szellemi munkába került s igy állíthatott elő munkát, mely laicu­soknak is tanulságos olvasmány lehet. Kirchliche Statistik der reformirten Schweiz von G. Fins­ler, Pfarrer in Berg, Kanton Zürich. Zweite Abtheilung. Zürich, 1856. 285—732 1. — E munka első része még 1854-ben je­lent meg. Elvitázhatlan érdeme, hogy igen jó eszköz a ref. Schweiz egyházalkotmánya- s mivoltának pontos megisme­résére. Szerzőnek nagy nehézségeket kelle legyőznie, mig munkájához a szükséges anyagot összegyűjthető s meg kell vallani, hogy azt lankadatlan kitartással s ernyedet­len szorgalommal tevé. E második részben Graubünden, Aargau, Thurgau, Waadt, Wallis, Neuenbürg, Genf kanto­nok egyházügyei a legapróbb részletekig vannak megis­mertetve. Geschichte der böhmischen Brüder von Anton Gindely. 1 Bnd. (1450—1464.) Prag, 1857. 5231. —Annál fontosabb munka, mivel szerzőjét a külföldi kútfők felhasználásában m. kor­mányunk , különösen a cultus-ministerium segítette. A mü 1436-dik éven van kezdve, egyszersmind kimutatva, Huss követői közt hogyan keletkeztek a pártok, melyek közé a cseh testvérek is tartoznak, kik 1450 körül mint gyakorlati keresztyének kis csapatkában léptek fel. A munka nagyon alaposan van irva. Daru. BELFOLD. Levelezés. Sepsi-Szentgyörgy. (Vége.) így áll jelenleg a Háromszéki gymnasium ügye. Való­ban kevés baladás több mint két év óta, s nagy veszteség mind az általános mind háromszéki iskolai ügyre nézve!! Mert még a rikán kivül ugy nézik ezen háromszéki tanin­tézet körüli buzgólkodást, mint a mely minden eredmény nélkül önmagában elenyészik, s így még mindig várva Há­romszékről a segélyezést, ugy szólván, függőben vannak a fennálló tanintézetek rendezésére nézve; addig itt a rikán­belöl oly eszmének tartják azt, mely, mihelyt a kivánt en­gedély megadatik azonnal megvalósul, s igy adományai­kat a kebelben felállítani tervelt tanintézet számára tart­ják fenn. Kívánatos tehát, hogy ez ügy hova hamarább derekasan döntessék el! Éppen ez óhajtástól indíttatva, nem zárhatom be jelen tudósításomat a nélkül, hogy bár néhány szóval ne érint­sem közelebbről magát ezen tervbe vett tanintézet esz­méjét. Első kérdés, gondolatom szerint, ez eszmét illetőleg az, hogy : váljon szükséges-e Háromszék kebelében ez n tervbe vett tanintézet ? a második meg az: hogy létesíthető-e ? A mi az első kérdést illeti, arra minden kétkedés nél­kül igennel felelek, s felel velem együtt minden, ki a három­széki nép számával, szellemével, nemzetiségi s hitfelekezeti vi­szonyaival ismeretes. Ugy hiszem, hogy a hol 70 ezer magyarajku protes­táns lakik egy tömegben, ott senki sem tarthatja szükségte­lennek egy ipariskolával összekötött al-gymnasium felállí­tását? Az igaz, hogy az erdélyi ref. anyaszentegyháznak népességi arányához képest elég tudományos tanintézete van; de az is igaz másfelől, hogy Háromszéknek jól keze ügyében egy sincs. Sz. Udvarhely a hozzá legközelebbi tan­intézet s ez is közép pontjától szinte két napi járó föld. A forradalom előtti időben mind a N. Enyedi, mind a Sz. Ud­varhelyi főtanodák népességének nagyobb részét a három­széki ifjúság tette. A nép előretörő hajlamán kivül saját­szerű oka is volt ennek. A háromszéki nép legnagyobb ré­sze határőri katona levén, minden szülő, hogy fiait a kato­naságtól mentté tegye, örömmel vitte ki azokat részint a távoli N. Enyedre, hol a tanoda estire körül tornyosult asz­tagok jót állottak arról, hogy megehülni nem fognak; ré­szint a közelebbi Sz. Udvarhelyre, hol abban az időben ol­csón lehetett tanulni. De most nem igy állnak a dolgok. A népről levétetvén a fegyver a szülői kötelesség ébreszté­sére nincs meg többé az a hatalmas rugó a mi volt, s aztán főiskolánkban is sok mindent változtattak meg az idők. Nem lehet tagadni, hogy még most is sok tanulót ad Három­szék főiskolánknak, mert még nem holt ki a székely ember kebléből az a hő vágy, hogy fia pap, s más tudományos pá­lyán működő ember légyen, de mégis sokkal kevesebb szé­kelyíiu tanul jelenleg, mintáz 1848 előtti időszakban, s még sokkal kevesebb fog tanulni ezután. Mig a forradalom előtt egy 1000 lélcknépes egyházból 40-50 tanuló volt a fennem­lített főiskolákban, most alig van, 4-5, sőt tudok több egy­házakat, a melyekből épen egy sincs. Ezen segítenünk kell, ha azt akarjuk, hogy az erőteljes és szellemdús néplakta szé­kely föld, mint eddig volt, ugy ezután is plánta- iskolája legyan az erdélyi magyar nemzetiségnek, tudományosságnak és iparnak • ha azt akarjuk, hogy a székelynép — az erdélyi magyarság magva, szemefény e-avagy bár jelenlegi miveltségének színvonalá­ról alá ne hulljon. Mi által segíthetni pedig ezen célszerűbben, mintha Háromszék kebelében egy algymnásium, állíttatnék fel, hol a gyermeke tanításáért most is buzgólkodó székely szülőknek al­kalom nyílnék gyermekét a gyenge években olcsón, ugy szólván ingyen taníttatni ? A ki ismeri e nép jellemét, az bátran állíthat­ja, hogy a székely szülő a tudományos pályán sikerrel haladó gyer­mekét, az algymnasium végezte után, arról nem csak elvonni nem fogná, hanem bármely áldozattal Icikülclené a főiskolákba tanu­lásának tovább folytatására. Es igy a helyett, hogy a háromszé­ki altanoda megnéptelenítené, mint sokan akarják vélni, épen meg­népesítené főiskoláinkat, és időnként uj meg uj mívelt és életre­való kivándorlottakkal szaporítaná a vármegyei magyarság kevés számát. Jelenleg Sepsi-Szentgyörgyön egy még a katonavi­lágból fennmaradt normális német iskola van, s ennek is létszáma 400 körül áll — mily népes lenne itt egy jóiren­dezett nemzeti és protestáns szellemű al-gymnasium. ?! Akkor erősen hiszem, hogy tehetősbjeink sem tanítatnák, mint jelenleg — közeli magyar tanintézet hiányában — gyermekeiket Brassóban a szászoknál, a hol ugyan neve­lődhetnek jól, de nem nemzeti szellemben. Tegyük még ezekhez azt is, a miről megfelejtkezni jelen viszonyaink között — egy piliantatig sem szabad, hogy : ez a föld, melyen egy tömegben 70 ezer magyar ajkú pro­testáns lakik, végső szeglete dél-keleten a protestantizmusnak. Halaszthatjuk-e tebát tovább, a tervbe vett tanintézet fel­állítása által, gátot emelni a mindenfelől reánk tóduló — veszélyesen tódulni kezdő ár ellen ? Nem, bizonyára nem, önveszélytink és az utókor méltó kárhoztatása nélkül. Lám

Next

/
Oldalképek
Tartalom