Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1858 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1858-03-04 / 9. szám

gárok közé: „Civem se factum etc. etc., quod omnis anima potestati civili subíécta esse debeat, et aequum sit, ut qui iisdera cum civibus gaudent commodis, onera quoqae cum iis portent: et cum sibi insidientiir nonnulli collegae etc. etc., inre se ad raagistratus urbani patrocinium confugisse etc. etc." — Említik még a szerény Melaíjchtont is, ki szinte paptár- | sai üldözése ellen fakadt ezen szavakra: „Non írangor animo, propter crndelissimam vocem meorum liostium, qui dixerunt se milii non relicturos esse ve-stiffium in Germania. Commendo autem me Filio Ö Dei. Si solus expeliar: decrevi Palaestinam abire, et in ills Hieronimi latebris in vocatione Filii Dei et testimonia perspicua de doctrina scribere, et in morte Deo animam commendare." Említik még Hodászit is, ki Báthory Gábor fejedelemtől erőszakosan csikarta ki, hogy a papi szék Ítéletét minden megvizsgálás nélkül végrehajtani tartozik. Sőt ismeretes előttünk e példabeszéd is: LupusLupum non est,Pastor Pastorem est. Végre azt is mondják, hogy a Sinaiféle perben maga a nemes szivti fej edelem ezt mondá: „Severe cum eo nimis agebatur." Ezek után a fentebb említett védokot ostromlók azt is mondják: még ma is kérdés, a reformatió nagy és fontos munkájában, az egyházi elem vitt-e nagyobb szerepet, vagy a világi, s harcolt-e nemesebb harcot?! Nem aludt volnaT

e ki Luther és Zwingli lelkesülésének magasan lángoló tüze, a szerény Melanchton, az éles Calvin roppant tevékenysége és tudománya nem maradt volna-e véka alá rejtve, ha a fejedelmek, s más hatalmas világi főurak fél nem karolják védő keblökre, mind magukat, mind az ügyet, mely közös volt ? ! Igy állván a dolog, az elnökséget kaszti egyéniséghez nem kötők abban állapodnak meg: az egyetemes egyház boldogsága fönt attól függ, a mint egyik vagy másik hatáskörét évangyéliömi szeretetben kivánja a közjó érdekében kiterjeszteni, s befolyását gyakorolni. Nem volna tiszta fogalom a presbyteri rendszerről, s az egyházképviselet eszméjéről, ha valaki azt egyenlő számú papi és világi egyénekből álló gyűlés körébe helyezné; mert hiszen a presbyteri képviseleti rendszer nincs kötve egyenlő számú papi és világi tagok hivatalos eljárásához; miután lehet képviselő pap, világi, ez ama nélkül. A mi pedig lent, az egyes gyülekezeteket illeti, különösen azon községeket, melyek egytől egyig földmívelő polgárokból állanak: bár legjobb akarattal bizzuk is az elnökség mikénti betöltését a gyülekezet tagjaira, az mindenesetre ugy vezet eredményhez , ha az ily gyülekezetekben maga a lelkész foglalja el az elnöki széket. Fönt, hol a nagy Telekiek, Rádaiak, Vayak, Pázmándiak, Pronayak, Zayak, több más protestáns egyházunk nagyai, — s hol a Hunyadyak, Tormásiak, Báthoriak, Tothok, Kissek, Budaiak, Polgárok, más több hozzájok hasonlók az egyházigazgatás élén állanak, akár egyesen, akár kettősen: ott csak tisztelet sugárzik le a vallásra, tisztelet, mely az egyházat, s ennek beléletét szent fénynyel ragyogja körül. r Ámde ezt lent mondani nem lehet, hol a jámbor földmívelő-elem, az oda megkívántató kellékeknek sem ismeretségében nincs, sem gyakorlatában nem volt soha, miután elegendő szellemi sulylyal, még most legalább nem bir, azon ott előfordulható kérdésekkel s felmerülhető körülmények s viszonyokkal megmérkőzni, hogy azon jogot, mely ott reá bizatnék, önmagától eredményezőleg gyakorolhassa. Ebből önként következik, hogy ily gyülekezetekben a lelkésznek elnöksége alatt nem lehet más viszony lelkész és a gyülekezet közt, mint először is a lelkészt illetőleg: 1. Hogy a lelkész egyház szolgája, nem pedig ma gyülekezetének. Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem a Jézus Krisztust, az Urat; magunkat pedig szolgáknak lenni a Jézusért. II. Kor. 4, 5. 2. Tartozik szent hivatalát tökéletesen betölteni, egyházának mind belső, mind külső dolgaira felügyelni; mert azt mondja az apostol: és megmondjátok Arkhippusnak: meglássad, a mely szolgálatot az Úrtól vettél, azt betöltsed. Koloss 4, 17. 3. Példás kegyességgel tlindokleni; mert meg van irva: Senki a te ifjúságodat, meg ne utálja; hanem a híveknek légy példa a beszédben, a nyájaskodásban, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban. I. Tim. 4, 12. 4. Hallgatóinak míveltségi fokozatát, s a körülményeket kell tekinteni szent beszéde készítésében, nehogy kemény eledellel táplálja azokat, kik még csak tejnek italával tápláltatnak. I. Kor. 3, 2. Viszont a hallgatók következőkre köteleztetnek az egyházi szolga iránt: a) A vallás méltóságánál fogva, tartoznak tiszteletben tartani az egyház szolgáját. Eóm. 10, 15. b) Mind azokban, melyek az egyházi szolga kotelességit illeti: tartoznak nem vak, hanem lelki okos engedelmességgel iránta viseltetni, és vele minden közjó előmozdításában, minden üdvös szabályok létrehozásában közremunkálni. Sid. 13,17; I. Tess.5,12,13. c) Tartoznak szükségei fedezéséről, s tisztességes lakhelyéről gondoskodni; még pedig nem kegyelemből, hanem igazságból; mert az egyházi szolgák, kik jól forgolódnak, kettős tisztségre méltóztassanak, főképen pedig azok, kik munkálkodnak a beszédben és tanításban. I. Tim. 5, 17, 18. Ezen kölcsönös jogos viszonyok mellett, még általános kötelességeik is vannak az egyházi szolga és híveinek egymás irányában, melyeket azonban itt elősorolni, sem ideje, sem helye nincs. Végre: valamint fönt ideje, hogy a hivatal-monopoliumról lemondjunk, hogy minden erő, minden értelem,,versenyzésre hivassék fel, előmozdítani a közérdeket: ugy lent is a községi egy ház tanácsnokok időnkint választandók, kiknek állandósításoknál, több hangosan kiáltó okok miatt, nem igen volna egyegy nagyobb teher a protestantismusnak alapul fekvő eszmék, s szellemi haladás kifejlesztésére nézve a községi — sőt mondhatni — az egyetemes protestáns egyházon. Csuthy Zsigmond. —