Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-07-23 / 33. szám

főiskolájának, a' mi legközelebb, midőn a1 két iskolát érdeklő minden határozatok és irományok az egyházmegyékkel, sőt minden egyes egyházakkal véleményadás végett közöltettek : az egyházmegyék többségének nyilatkozatából, — mellyszerint a' nagyobb rész a' sólti egyházmegye véleményét magáévá tette,— világosan kitűnt. Mi mindazonáltal — a' szót, hasztalan szaporítani, a' lelybeli többség ellenében nem akarván, — a' főiskolák részéről határoztunk csakugyan képviselőket küldeni. Egyházmegyénket képviselni fogják, mint legtöbb szavazatot nyert egyének e' következők : Superintendens : Polgár Mihály. Föesperes : Báthori Gábor. Egyházmegyei gondnok : Szilassy György. Körösi tanár : Varga János. Ezeknek helyetteseik : Míhó László, Fitos Pál, Sípos Imre és Kalocsa László urak. Főiskolai képviselökül neveztük : Tatai András kecskeméti és Fitos körösi tanár urakat. Miskólczi István m. k. sz. márton-kátai lelkész. Papigtatás. A' f. hó 26-kán Pilisen véghezvitt papigtatást ezelőtt néhány héttel sajátságos választás előzte meg : az egyháznak nagyja, kicsinje, férfiai mint asszonyai gyűlésben részt vévén, 's Sárkány Sámuel ottani paphelyettest felejthetlen atyja helyébe egyhangulagmegválaszván. Először leirandom a' beigtatás menetét, aztán pedig néhány ide vonatkozó észrevételeimet adandóm elő Az igtatók voltak Melczer János alesperes r. keresztúri, Melna Mihály körlelkész, czinkotai lelkész urak; ez magyarul a1

szószékről, amaz, mint az ünnepély vezetője 's beigtató az oltár előtt tótul szónokolván , mi közben a' beigtatott az oltári sorompón belül ült, csak fogadása letétékor felállván, 's végezetül a' két küldöttől körülvétetve a' jelenlévőkre az áldást adván. A' beigtatást általánosságban illetőleg véleményem ez: nehalaszlassék még csali a választás utáni első vasárnapra sem, hanem történjék meg a' választáskor kinevezett esperességi kiküldöttség által illyen módon: a'kijelölt, elmondott beszéde után, lépjen ki a' templomból; az esperességi kiküldöttség pedig, megértvén a' gyülekezet választási szándékát, a' gondok 's egyházfi által visszahívott és vezetett választottat, a' templom ajtójánál fogadja 's karöltve vezeti a' gyülekezetbe, hívataloskodásának ezentuli körébe, 's ott mindjárt teljes ünnepélyességgel adja át az átadandókat: miáltal nemcsak a' kétszeri kiküldetés feleslegesíttetnék — mit tekintetbe venni szükséges, mind azért, hogy az ktatás vasárnapokon történvén, két papot kétszer elvon saját egyházától, mind pedig, mert költséggel van összekötve ; — hanem az egész szertartás .jelentősége sem veszélyeztetnék, mi nélkül minden hitelességből kivetkőztetjük. — Mert, ha már én törvényes megválasztatásam után egyszer kereszteltem, gyóntattam, temettem, az anyakönyvet vezettem, nincs szükségem , hogy ugyanazon egyházban erre újonnan hatalmat és képességet nyerjek. A1

más ajkú egyházakbani igtatásoknál, mikor két beszéd tartása szükségeltetik, szeretném, ha a' magyar nem a' mellékes, hanem maga a' beigtató föbeszéd volna, a' szónokszékröl mondott az ünnepély mély jelentőségét fejtegető , körülményekhez képest, vagy német, vagy tót lehetvén : mert Magyarországban minden törvényes hivatalos eljárásoknak, egyedül magyarul szabad és kell megtörténniük. — Ezt nem megróváskép mondjuk, mert az alesperes úr remek beszéde, habár tót nyelven szerkesztve, olly magyar szellemtől áthatva, olly korszerű hazai érzésekkel telve vala, minőket csak legbuzgóbb hazafitól várhatni; hanem csupán indítványozóig, hogy az ide érthető esperességek e1

régi szokást ujabbal, czélszerübbel cseréljék fel. Különben beigtatott tisztitársunknak 's illetőleg édes atyja halála által födíszétöl megfosztatott esperességünknek kívánjuk : hogy benne a' nagy Sárkány Sámuel neve és szelleme éljen. Elefánt Mihály. Óvás. Kis Bálint esperes úr a' Prot. E. I. lap 27. számában megjelent V-ik pontjára, bátor vagyok e1

következőket megjegyezni: Bízzunk kizárólagosan liberális ministeriumunkban, nem alkalmatlankodván neki holmi aprólékos rendszabályokkal; vagy ha tanácsadásba ereszkedünk, járjunk el benne ugy, a' mint illik, ne tegyük a' napi fizetést olly csekélylyé, (a1

közép fizetés 500 p. ft.) miszerint abból országunk szegénysége, nyomorultsága mindenha kikandikáljon. Ha ministeriumunk szivére akarja venni sorsunkat, ha rajtunk őszintén kiván segíteni, tegye azt legjobb hite szerint, vagy legalább ne a' Kis Bálint féle nézetek nyomán; mert különben kilátásunk az eddiginél is kétesebb leend ; hanem adjon annyit, mennyi nemcsak utolsó fillérig elfogy, de a' kiszámíthatlan szükségek fedezésére is elég legyen. Kis Bálint úr — hogy csak egyet említsek — gyermeknevelésre, könyvre — tán hírlapra is szükséges volna — vendégre, adóra, papirosra, tintára, alamizsnára, edényre 100 p. ftot utalványoz. — Ha önnek csak egy fia is van, tudni fogja, hogy a' 100 p.ft nevelésre évenkint szükséges ; hogy fog tehát a' többivel boldogulhatni? honnan fogja a' könyveket megszerezhetni, az adót kifizetni, a' vendégeket elláthatni 'sat. — Ha gyermektelen, szinte át nem látom, hogy fog