Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-02-06 / 6. szám

századokkal 's korunkkal tett és ez által az egésznek átnézetét megkönnyítette volna. Egyébiránt legközelebbi okot a" sz.-nek jelen munkája készítésére azon nem egészen alapos panasz adott, hogy jó vallásos oktatást ugy legfelsőbb mint legalsóbb iskolákban gyéren találunk ; ugy vélte tehát, hogy azon korhoz kell fordulnia, melly, miként tudva van, legélénkebb életet fejtett ki 's mellyben mostani iskolaintézvényeink is gyökerednek, a' XVI. századhoz, de sem az ev., sem a' r. kath. egyházban fel nem találta azt, a1

mit kivánt. 'S valóban ha a' mult időknek vallásos oktatás tekintetében magasztalóit képes valami megszégyeníteni 's megezáfolni, ugy az a' sz. közleményei. Ezeknek tehát korunk felvilágosítására nézve a1

hajdani állapotokat illetőleg nagy becset tulajdonítunk. (A. Schztg). Clemens der Vierzehnte. Ein Lebens- und Charakterbild. Jelige : Als du starbst, der du so glorreich für der Menschheit Wohl gestritten, trauerten die Mensehen, Clemens, jubelten die Jesuiten. Lipcse, 1847. n. 8. r. VII. és 104. I. Ára 12 gr. E' munkát, melly IX. Pius mostani pápának van ajánlva, az ajánló lap megjegyzése szerint, prot. irta. E' világos megjegyzés nélkül aligha sejtenénk protestánst a' szerzőben, mert a'munkában semmi jel, melly vallásra mutatna ; a' szerzőben egyiránt lehetne a' r. kath. egyház szabadelvű tagját vagy ném.-katholikust, főleg pedig egyenesen amazt gondolnunk, mert hősének föllelkesült tisztelőjéül mutatkozik. Szerzővel az álláspont fölött, mellyet elfoglalt, feleselnünk nem lehet, nem is akarunk; ö azt vélte, hogy az által egészen tárgyilagos lesz. Ezen tárgyilagossággal azonban, miként legújabban is egyre jobban 's hafárzottabban van elismerve, furcsán állunk 's álláspontját maga a' szerző odább tolá helyéből 's meg nem őrizé a' tárgyilagosságot, mert csak magasztalóul jelenik meg. Mi pedig általában ugy hiszszük, hogy kitűzött feladatát sz. meg nem birta. A' munkához függesztett utóiratból kitűnik, hogy ö „gyakorló jogtudós, ki egész éltében pápai bullák- és brevékkel nem sokat foglalkodott;" innen már magában következik, hogy sz. mezőre mert kilépni, mellyen nem nagyon járatos. Bizonyosan legalább XIV. Kelemen breve- 's bulláival egészen meg kellett volna ismerkednie, ha emberének jellemképét is akarta adni. De ennek a' munkában semmi nyoma. Ha az történt volna, ama nevezetes és némi tekintetben fölötte jeles pápát éles lelkészeti szemmel fogta volna fel — azon szellemi tehetségek, ezeknek kifejlődése, azon viszonyok 's körülmények szerint, mellyek közt hőse képződött 's ugy házi mint nyilvános életben ugy is mint világi diplomata, ugy is mint egyházi fejdelem mozgott, ugy bizonyára egészen más eredményekhez jutandott, mint minöket neki e' franczia munka: La vie du Pape Clément XIV. (Ganganelli). Par. 1775 — mellyböl, miként maga megjegyzi az előszóban, munkáját meríté — nyújtott. Ama franczia munka szerzője Caraccioli bibornok volt, ki álláspontjából nemcsak a' pápa személyiségét fogta fel, hanem a' római egyház viszonyait is a' világi koronához. 'S épen az utóbbi tekintetben annyi sok fordul a1

franczia szerzőnél elö, mi szerzőnknek, ha szükséges dologismerete volt 's azt értette volna, ujmutatásul kellende szolgálnia, hogy a' sorok közt is olvasson. Az ö munkája 's Caracciolié közti viszonyt pedig maga ollyannak állítja, hogy az övét amannak „szabad fordításául" kell tekintenünk 's „minden ténylegesben eredetiéhez szorosan ragaszkodott és stylaris tekintetben azon feladata volt, miszerint gallicismusoktól egészen 's idegen szóktól lehetőleg megtisztított, valódi német munkát adjon." Ezen magában véve nem nehéz feladatot szerzőnk egészen jól megfejté. Szabad átdolgozása, miként tovább mondja, csak abból áll, „hogy az anyagot, hol az czélszerünek látszék, másként rendezé, az egymáshoz tartozót jobban összeállítá, némelly ismétlést kihagyott, néhány történeti hézagot kipótolt, ellenben ollyan észrevételeket és szemlélődéseket politikai 's egyházi állapotokról, mellyek Ganganelli élettörténetét vagy jellemzését nem egészítik, kihagyott." Sz. e' feladatot is jól megoldá, de az utóbb említett pontnál azon nagy hibát követé el, hogy hősét nem valódi tárgyilagosságában fogta fel, különben lehetetlen volt volna Ganganelli életét és hatását ugy felfognia, hogy hozzá legkisebb hiba sem férne. Azt szerzőnek tudnia kellett volna, hogy a1

nagy férfiú is mindig ember, jelesül hogy a1

római szék tulajdonosa, habár sok külső dologban nagy férfiú volt is és jelesen érté a1

világi kormányzás mesterségét, mindig — pápa marad. E' megjegyzés tökéletesen valósul a' pápaság történelmében, valósul XIV. Kelemenen, valósul most is IX. Piuson. Igaz, XIV. Kelemen nagy fejdelme volt a' római egyháznak; ö nagy mérséklettel nagy bátorságot, nagy eszélyt, önállóságot 's tevékenységet köte össze; ö érté, mint nehezen valaki elődei közöl, a'nagy mesterséget, engedni ott, hol hasztalan volt az ellenszegülés; ö nagyon méltóságteljes módon viselé magát 's prot. részről is — menynyiben nagyon jól megismeré kora szellemét — igényt szerze magának tiszteletre, midőn a' híres In coena domini bullát megtiltá zöld csütörtökön felolvasni — de a' pápát 's pápai maximákat mégsem tette félre. Elve a' status- és egyházi élet politikájában nemcsak az volt, mellyet sz. többször említ, hogy a' fejdelmeket jó barátokká kell tenni 's velők ellenségeskedésbe be nem bonyolodni, hanem az is: „egyháziakban a' pápának Isten helyett kell cselekednie." Ezen