Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-02 / 1. szám

jobb alapra, mivel a' bár kire átruháztatható házhelyektől vagy a1

marhák számától járó jövedelem felette ingadozó és bizonytalan. Szepes megye tavai azt határozá, hogy a' zsidó , a' milly felekezetű jobbágytól megvette a' háztelket, olly felekezetű papnak fizessen tőle. 4) Nem annyira másnak, mint egyenesen az evang. papságnak annyi bajt és dorgálást hozott utolsó vallásos törvény magyaráztassék meg, miszerint korlátainkat 's jusainkat tökéletesen tudhassuk. 5) A' mostoha idök-szülték superintendensek — Pázmán után larvae episcoporuin, — szűnjenek meg 's legyenek valódi püspökök, vallásunk igénye, szelleme és a' protestáns országok példája és praxisa szerint; kiket, valamint más némelly hivatalnokainkat is , a' Felség erősítse meg. 6) Az országgyűlésnél és a' kormányszéknél, legyenek papi rendünknek is fizetéses képviselői, a' hol olly sok esetben rögtön szükség volna reájok! 7) A' házasulandóknál a1

második gradus vagy legyen általában tilos, vagy pedig annak eldöntése 's felmentése tartozzék a' m i egyházi hatóságainkhoz, valsmint az elválók ügye is, a' régi, és csak mult században megszűnt, praxis szerint. 8) A' háromszori kihirdetéstöli felmentés nem a' megyei alispán, de, — a* mi sokkal természetesebb, — a' megyei esperes jusaihoz tartozzék. 9) Az ágoslai evímgelicusoknál és egyedül csak azoknál, szükségből, szokásban levő gúnyos iskolai supplicatiók szűnjenek meg, 's e' helyett a' haza po'gárait nevelő intézetek ajánltassanak a' haza pártfogásába. 10) A' fökormányszékek ne a' consistoriumokhoz, mellyek nálunk nem léteznek, de a1 püspökökhöz küldjék intézményeiket. Ezek lehetnének tárgya a' tervezett pelitiónak, és ha erre, mint különösre, furcsára és szokatlanra azt mondaná valaki : „alta petis Phaéton! — kérem, lessék higgadtan megfontolni, milly sok ige testesülégnek indult immár az országgyüléséri, a' mi egy néhány év előtt, mii t furcsa és szokatlan, csak kigúnyoltatott; tessék meggondolni, hogy mi többet nem kérnénk, mint a' miben más vallások, 's ezeknek papjaik máivalósággal részesülnek; és ez nem igazságos, nem méltányos óhajtás? minekutána hazánkra nézve, már három év előtt lehangzott magától az igazságos királyi atyai tróntól a' vallásos viszonosság elve ? Bizony,bizony itt az ideje, hogy a' mindeneket reformáló haza pillantson egyet e' rendre is, a' nem munkátlan, nem képtelen és nem felesleges evang. papi rendre! Osztrohiczky Mihály, poltárl evang. pap. Felelet Szabó József tanár árnak, a' prot. egyházi hírlap mult évi 49-ik száma alatt megjelent: „Ujdivatu szorgalomdíjosztas Győrött" czimii gunyiratára. *) Hogy azon tisztelt biróság, mellyet a' tanár úr az előterjesztett ügynek megbírálására felhív, igazságos Ítéletet hozhasson, szükséges a1

Stelczer-alapítványnak történetét tudnia. Néhai Stelczer Dániel győri tanító úr — egyetlen fiának magvaszakadta esetére — minden javait a' reformatio 3-dik százados ünnepe emlékére itt Győrben felállított alapítványnak tőkéjéül, t. i. egy vagy több — főkép saját, vagy neje rokoni közöli szegény árva gyermeknek nevelésére 's taníttatására hagyományozza. — 1830-dik évben a' végrendelö úr fia mag nélkül elhalván, a' győri gyülekezet, mint a* kebelebeli hagyományok őre, sürgeti a1

végrehajtó T. J. urnái a' Slelczer-lömegnek általadását. — Ez a' végrendelet némelly szavait fonákul értelmezve, tagadja akárkinek is ezen hagyomány irányábani betekintési jogát, 's magát számadozni nem tartozó és határtalan rendelkezési joggal bíró végrehajtónak tartván, alapítói minőségben fellépve, egy alapítványi oklevelet bocsát ki, mellyben a' segedelemben részt veendőknek mindenkori kinevezését magának 'sutódinak fentarlja. A' gyülekezet, ragaszkodva az 1791: 21. t. cz. 10. §-hoz 's azon okhoz, hogy az örök időkre tett alapítványok fölötti intézkedéseket testileg 's, polgárilag halandó egyes egyénre vagy családra bizni, a" végrendelő czélzata ellen volna, ehez járulván, hogy a" végrendelö úr a' hagyományt nem egy új alapítványra, hanem egy, már a' gyülekezetnél fenállónak bővítésére szánta, ellenemond a' T. J. úr által kibocsátott alapítványi okiratnak. — Végre 1840-ben a'gyülekezet egyk. udvari parancs által a' végrendelet magyarázata 's T. J. úr alapítványára nézve törvény útjára utasíttatott. Ezen per még most is folyamatban van. 1830-ik évtől 1840-ik évig a1

tömeget T. J. úr kezelte, ekkor a" n. megye néhai H. D. másod alispány urat nevezé ki tömeggondnoknak, az elébbinek számadási perbe vonatását megrendelvén. Ez 5 évig kezelte a' tömeget 's számot szinte nem adva, meghal, — halála után pedig, hátrahagyott tömege ellen a' csőd rögtön megnyittatik. 1846-ki májusban a' n. megye én reám ruházza a' tömeggondnokságot, mellytöl én, az ügynek szentségét tekintve, vissza nem rettentem^ ámbár nekem egy, számadás alatt még soha sem volt, V csak általam a' csődtömegből kiharczolandó tömeg adatoltáltal. — Nem egészen három hónap alatt sikerült az enyészet küszöbén levő tömeget annyira tisztába hozhatnom, hogy Szabó tanár úr, ki 15 évek alatt ezen kútfőből egy r i *) A' czikk későn érkezvén, a' mult évi folyam utolsó számába, mint beküldő úr kívánta volna, fel nem vétethetett. Sterk.