Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-30 / 5. szám

ben részesülnek, nem jó volna-e az évenkénti 150 for. segélypénzt, valami társulatnak kegyes irányával öszhangzó czélra, gyümölcsöztelöleg tökésítni? (Végeztetett) Adassék ki ezen ösz­vegböl 50 v. for. két hason részben, a Szalay­féle hagyomány kedvezéseiben nem részesülő, két özvegynek; — 100 v. for. pedig a' „köz kórpapi- 's özvegy-árvai pénztár" gyarapítá­sára és növesztésére tőkés illess ék.'' Tehát ma már a1 társaság szeretné mobilizálható tökéjét megnevelni. De épen a' csak most említett töke­növesztés iránt hozott végzést mondom én lé­nyeges átalakulási időpontnak, mellynek indoko­lásául — véleményem szerint — nem elég azt felhozni, mikép özvegyeink ezentúl az eddiginél jóval több jótéteményben részesülnek, sem a" társaság alapszabályai 25-dik czildtelyére tá­maszkodni. Ugyanis: igaz, hogy özvegyeink az eddiginél több jótéteményben részesülnek ezen­túl : de ki adja azt nekik? kegyes társaságunk ? nem, — a tatai nt. egyházmegye, melly a' Sza­layféle hagyományt a" már fönálló régebbi öz­vegyi pénztártól függetlenül, azzal össze nem kapcsolva, kezeli. Van jelenleg 10 özvegyünk 's 2 árva külön családunk : hát szabad lehet-e sze­gényebb sorsú özvegyeink 's árváink nagy ré­szét k. társaságunk szokott jótéteményéből ki­zárni (holott ők, az alapszabályok 20. cz. emlí­tett részegességgel, bujasággal, vagy más ezé­géres bűnnel nem bélyegezték meg magokat) csak azért, mivel más kútfőből többecske jótéte­ményt nyerni szerencsések?! Eddig eszünkbe sem jutott, szegényebb sorsú özvegyeinknek ke­vesebbet adni k. társasági jótéteményünkből, no­ha azok a' Búúsnéféle hagyományban, saját be­folyásunk mellett, részesültek : most pedig egy­szerre eltaszítsuk magunktól nagy részöket, no­ha a' Szalayanumot — ugy szólva — befolyá­sunkon kivül veszik? ! Szegény özvegyek 's ár­vák! beh nagy bajotok a' szegényebb sors ! ime, néhai b. e. Szalay József titeket megsajnált, mi pedig nem akarunk többé benneteket segíteni 's vigasztalni, hogy sok vigasztalótok ne legyen! Ez, uraim! nem jól hangzik össze társulatunk kegyes irányával, melly szerint „özvegyeink- 's árváinknak, minden személyválogatás nélkül egyenlően kell segíttetniök 's vigasztaltatniok." Hát a" „kölcsönösség" elve is hol fog életben találtatni intézetünknél, ha semmi segélyt nem adunk azok özvegyeik 's árváiknak, kik korábbi özvegyeket 's árvákat, az övéik gyámolíttatásá­nak buzdító reményével, segítettek?! — Mon­évenkénti számadások jegyzőkönyvileg a" főtiszt, egyház­kerülethez minden évben fölterjesztessenek, a' végrende­letben említett 25 ft. kezelési évi díj az egyházmegyét il­letvén. A' minthogy 1846 : novemberben e' kezelési működe­iét a* tatai nt. egyházmegye meg is ketdette. dom nektek : ez a' k. társaság lényeges átalakí­tása ; mert alapelveit forgattátok ki sarkaikból — Emlékezzetek főtiszt, superintendens Tóth Pápai József úr özvegye ns Székely Ilona asz­szonyság 1829-ki nyilatkozatára , melly szerint „ő ugyan nem kiván a jótéteményben részesülni: de, mivel jogáról lemondani mégis szentségtö­résnek tartaná, részét, további rendelkezési jo­gát fentartva, esperes Kővári Pálnénak akarja adatni :£ í és ti a' fentebb idézett végzéssel az özvegy 's árva-jogokra mit sem ügyeltetek! Haszontalan kötelőzködés! — mondják a' vég­zés eszközlői — minket erősen véd a' társasági alapszabályok, jobbítást, vagy változtatást en­gedő, 25-dik czikkelye. — Nézetem szerint, minden attól függ, vájjon alapelv és irány=e alapszabályok? Legalább néhai Pázmándy Jó­zsef, ker. fögondnok úr ezeket nem vette egynek, midőn „az egész institutumot azért nem találta in fundamento helyesnek, mivel abban mindenek sine discrimine vesznek beneficiumot" Am le­gyen, hogy épen e1 helytelenségen akart legyen a' m. é. gyűlés javítani : de akkor csak az elhalt férj, vagy atya befizetéseihez lehete arányosí­tani nyugdíjt, nem önkényüleg rendelkezni; — 's illy lényeges változtatásnál — ugy hiszem — az összes társaság intézkedhetik, nem 15 tag, melly csak a' „czikkelyeken" tehet változást, nem a' társaság „életelvén,u melly annak léte­zésével azonos. Mert előttem hihetlen is, mikép társaságunk első felállítói nem látták volna az elvet, mellyre szabályozó czikkelyeiket építet­ték ; és ők csak az előre elláthatlan nehézsé­gekre nézve tartották fen a' változtathatást, — csak az áltatok megállapított czikelyekre nézve : mint a' felhozott czikkelyben világosan látható. Tételtek már e1 korig nem egyszer módosítások a' szabályokon : de azok az intézet két fő elvé­hez, t. i. a' kölcsönösséghez 's egyenlő segély­nyeréshez nem közelítettek; csak egyedül a' szóban forgó végzés mozgatja meg azokat, töke­növesztési vágyától elkapatva, sarkaikban, melly átalakító miitételre a' véderösségül használtatni szokott czikkely fel teljességgel nem hatalmaz. Egy van, a' mi első tekintettel védeni látszik ez átalakító végzést. Ez az : hogy, miután öz­vegyeink, kik a' Szalayféle hagyomány kedve­zéseiben részesülnek, ugy is kevés jótéteményt vennének intézetünktől; e kevés pedig évenként tőkésíttetve, idővel olly szép tökévé növekeden­dik, mellynek kamatjaiból valamikor szembetűnő gyámpénzt fognak özvegyeink 's árváink húz­hatni : tehát czélszerűbb a szétcsepegö fillére­ket egy nagggyá növekedendő folyamba össze­szorítani, visszavezetni. — Igaz, kedves atyám­fiai ! csakhogy azon fillérek nem a' tiéitek, ha­nem a' szegényebb sorsú özvegyeké, — czél nem teheti az eszközöket szentekké, — a' mos­tani özvegyektől jogosan egy fillért sem lehet az

Next

/
Oldalképek
Tartalom