Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-30 / 5. szám

ben részesülnek, nem jó volna-e az évenkénti 150 for. segélypénzt, valami társulatnak kegyes irányával öszhangzó czélra, gyümölcsöztelöleg tökésítni? (Végeztetett) Adassék ki ezen öszvegböl 50 v. for. két hason részben, a Szalayféle hagyomány kedvezéseiben nem részesülő, két özvegynek; — 100 v. for. pedig a' „köz kórpapi- 's özvegy-árvai pénztár" gyarapítására és növesztésére tőkés illess ék.'' Tehát ma már a1

társaság szeretné mobilizálható tökéjét megnevelni. De épen a' csak most említett tökenövesztés iránt hozott végzést mondom én lényeges átalakulási időpontnak, mellynek indokolásául — véleményem szerint — nem elég azt felhozni, mikép özvegyeink ezentúl az eddiginél jóval több jótéteményben részesülnek, sem a" társaság alapszabályai 25-dik czildtelyére támaszkodni. Ugyanis: igaz, hogy özvegyeink az eddiginél több jótéteményben részesülnek ezentúl : de ki adja azt nekik? kegyes társaságunk ? nem, — a tatai nt. egyházmegye, melly a' Szalayféle hagyományt a" már fönálló régebbi özvegyi pénztártól függetlenül, azzal össze nem kapcsolva, kezeli. Van jelenleg 10 özvegyünk 's 2 árva külön családunk : hát szabad lehet-e szegényebb sorsú özvegyeink 's árváink nagy részét k. társaságunk szokott jótéteményéből kizárni (holott ők, az alapszabályok 20. cz. említett részegességgel, bujasággal, vagy más ezégéres bűnnel nem bélyegezték meg magokat) csak azért, mivel más kútfőből többecske jótéteményt nyerni szerencsések?! Eddig eszünkbe sem jutott, szegényebb sorsú özvegyeinknek kevesebbet adni k. társasági jótéteményünkből, noha azok a' Búúsnéféle hagyományban, saját befolyásunk mellett, részesültek : most pedig egyszerre eltaszítsuk magunktól nagy részöket, noha a' Szalayanumot — ugy szólva — befolyásunkon kivül veszik? ! Szegény özvegyek 's árvák! beh nagy bajotok a' szegényebb sors ! ime, néhai b. e. Szalay József titeket megsajnált, mi pedig nem akarunk többé benneteket segíteni 's vigasztalni, hogy sok vigasztalótok ne legyen! Ez, uraim! nem jól hangzik össze társulatunk kegyes irányával, melly szerint „özvegyeink- 's árváinknak, minden személyválogatás nélkül egyenlően kell segíttetniök 's vigasztaltatniok." Hát a" „kölcsönösség" elve is hol fog életben találtatni intézetünknél, ha semmi segélyt nem adunk azok özvegyeik 's árváiknak, kik korábbi özvegyeket 's árvákat, az övéik gyámolíttatásának buzdító reményével, segítettek?! — Monévenkénti számadások jegyzőkönyvileg a" főtiszt, egyházkerülethez minden évben fölterjesztessenek, a' végrendeletben említett 25 ft. kezelési évi díj az egyházmegyét illetvén. A' minthogy 1846 : novemberben e' kezelési működeiét a* tatai nt. egyházmegye meg is ketdette. dom nektek : ez a' k. társaság lényeges átalakítása ; mert alapelveit forgattátok ki sarkaikból — Emlékezzetek főtiszt, superintendens Tóth Pápai József úr özvegye ns Székely Ilona aszszonyság 1829-ki nyilatkozatára , melly szerint „ő ugyan nem kiván a jótéteményben részesülni: de, mivel jogáról lemondani mégis szentségtörésnek tartaná, részét, további rendelkezési jogát fentartva, esperes Kővári Pálnénak akarja adatni :£

í

és ti a' fentebb idézett végzéssel az özvegy 's árva-jogokra mit sem ügyeltetek! Haszontalan kötelőzködés! — mondják a' végzés eszközlői — minket erősen véd a' társasági alapszabályok, jobbítást, vagy változtatást engedő, 25-dik czikkelye. — Nézetem szerint, minden attól függ, vájjon alapelv és irány=e alapszabályok? Legalább néhai Pázmándy József, ker. fögondnok úr ezeket nem vette egynek, midőn „az egész institutumot azért nem találta in fundamento helyesnek, mivel abban mindenek sine discrimine vesznek beneficiumot" Am legyen, hogy épen e1

helytelenségen akart legyen a' m. é. gyűlés javítani : de akkor csak az elhalt férj, vagy atya befizetéseihez lehete arányosítani nyugdíjt, nem önkényüleg rendelkezni; — 's illy lényeges változtatásnál — ugy hiszem — az összes társaság intézkedhetik, nem 15 tag, melly csak a' „czikkelyeken" tehet változást, nem a' társaság „életelvén,u

melly annak létezésével azonos. Mert előttem hihetlen is, mikép társaságunk első felállítói nem látták volna az elvet, mellyre szabályozó czikkelyeiket építették ; és ők csak az előre elláthatlan nehézségekre nézve tartották fen a' változtathatást, — csak az áltatok megállapított czikelyekre nézve : mint a' felhozott czikkelyben világosan látható. Tételtek már e1

korig nem egyszer módosítások a' szabályokon : de azok az intézet két fő elvéhez, t. i. a' kölcsönösséghez 's egyenlő segélynyeréshez nem közelítettek; csak egyedül a' szóban forgó végzés mozgatja meg azokat, tökenövesztési vágyától elkapatva, sarkaikban, melly átalakító miitételre a' véderösségül használtatni szokott czikkely fel teljességgel nem hatalmaz. Egy van, a' mi első tekintettel védeni látszik ez átalakító végzést. Ez az : hogy, miután özvegyeink, kik a' Szalayféle hagyomány kedvezéseiben részesülnek, ugy is kevés jótéteményt vennének intézetünktől; e kevés pedig évenként tőkésíttetve, idővel olly szép tökévé növekedendik, mellynek kamatjaiból valamikor szembetűnő gyámpénzt fognak özvegyeink 's árváink húzhatni : tehát czélszerűbb a szétcsepegö filléreket egy nagggyá növekedendő folyamba összeszorítani, visszavezetni. — Igaz, kedves atyámfiai ! csakhogy azon fillérek nem a' tiéitek, hanem a' szegényebb sorsú özvegyeké, — czél nem teheti az eszközöket szentekké, — a' mostani özvegyektől jogosan egy fillért sem lehet az