Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1848-01-30 / 5. szám
tartását, de hasztalan, sót e' felett még a' római | és ázsiai keresztyének közt heves viták is támadtak, annyira, hogy Victor pápa az ázsiai keresztyéneket excommunicatio által is fenyíté, csak azon okból, mivel a' zsidókkal egy napon tárták a' Húsvétot, melly hirtelenkedő tette azonban többek, különösen Irenaeus püspök által megrovatott. — Utóbb N. Constantin Hosius nevű püspököt küldészemélyesen az ázsiai keresztyénekhez, őket arra birandó, állnának el a' zsidókkal egy napon ünnepelni szokott Húsvéttól; de továbbra is ragaszkodva szokásukhoz, a' nevezett püspököt azon izenettel bocsáták el, hogy a1 nap ugyan, mellyen a' Húsvétot ünnepelik, közös a' zsidókkal, de ők is azt keresztyénileg tartják meg. — Végre a' Nicacai gyűlés hozá egyértelmüleg azon végzést, miszerint Húsvét az egész keresztyén világban vasárnap tartassék meg, és ne az urivacsora szerzésének, hanem a' feltámadásnak emlékére. Maradtak ugyan még némellyek Ázsiában az elébbi szokáshoz ragaszkodók, kiknek vezére Sabbatius, az imént említett gyűlés végzése ellen, egy másikat alkotott, de végre csakugyan sikerült N. Constantin törekvéseinek a' húsvétnak vasárnapom megtartását az egész keresztyénség által elfogadtatni. — Egyébiránt az ös egyházban ünnepélyesb nap a1 húsvétnál nem volt; ezen napon néha még éjjel összegyülekeztek a' keresztyének, és a' feltámadott Krisztust nem csak nyilvános beszéddel hirdeték, hanem magán köreikben is egymást ekként üdvözlék: Csakugyan feltámadott Krisztus ? mellyre a' válasz ez lön : Bizonyára feltámadott és Simonnak megjelent! Húsvétkor a1 böjt megszűnt és a' kijelelt catechumenusok megkeresztelteltek. Mert az ös egyházban húsvét és pünkösl ünnepein kivül rendszerint senki nem kereszteltetett meg, miről Leoután Khegino ezeket jegyzi meg: Baptizandis in ecclesia electis duo sunt tempóra legitima, pascha et pentecoste, ideoque dilectionem vestrain moneinus, ne alios dies huic observantiae misceatis. Licet enini alia quoque festa sint, quibus magna reverentia debetur, principaliter tainen festum paschae etpentecostes custodiendum nobis est, ita lamen,utpericlitantibus baptismum quovis aliotempore conferre liceat. — Az, ki karácsonkor, húsvétkor és pünköst napján az úrvacsorával nem élt, a"1 régiek keresztyénnek sem tartolták. —A1 húsvéttal megszűnt böjt után nyomban vig tréfás mulatozások, nyilvános lakomázások tartattak, rnellyeken, hogy a1 kellő mértéket könnyen tulhaladák, annyival inkább hihető, mivel e' tekintetben még az egyháziak sem mutattak legjobb példát. 7) Az ős pünköst. Nem ok nélkül jegyzem meg, az ös pünköst; mert ez. és a' mi pünköstünk egészen különböznek egymástól. A' mai pünköstöt a' húsvét utáni ötvenedik napon tartjuk a' szent lélek kiömlésének emlékére; az ös egyházban pedig azon ötven egymás után következett nap ne vezteték annak, mellyek húsvét és a' mai pünköst közé esnek. Emlékszik ezen ünnepnapokról Tertulli án is, és azokat minden nemzet ünnepeinek elébe teszi. Ambrus szerint ezen ötven nap mindegyike vasárnapként ünnepelteték meg. Ezen hosszas ünneplésnek oka a' feltámadás feletti öröm volt, 's annak eredetét Ambrus magának a' Megváltónak tulajdonítja. Ita, úgymond, dominus disposuit, ut per quadragesimam contristemur et per quinquagesimain laetemur. Ililarius ezen napokat az apostoloktól rendelteknek, de Tertullián helyesebben az egyházban szokásilag elfogadottnak állítja. — Ezen pünkösti napokban a' keresztyének soha nem böjtöltek, le nem térdeltek, hanem fenállva imádkoztak, szent elmélkedésekkel és örvendező éneklésekkel foglalkodtak, különösen minden egyházakban azAlelluját hangoztaták, mellyet a' böjti napokban tenni szabad nem volt. De ezen ös pünköstnek, ámbár a1 legrégibb és egyetemi ünnep volt, mai nap semmi nyoma, jeléül, milly nagy az egyháznak szabadsága, még az egyetemi szertartások eltörlésében is. 8) Áldozó csütörtök. Krisztus mennybementének ünnepe külön az első egyházban nem említtetik, mert azt a' keresztyének azon ötven pünkösti napokkal együtt tartották meg, mellyek a* mi pünköstünk és husvétunk közé esnek, és melvlyeknek mindegyike ünnep vala. Ágoston emlékszik ezen ünnepről elsőben ezen szavakban (ep. ad Januarium): Quae tradita custodimus et toto őrbe Christiano observantur, sine dubio ab ipsis apostolis vei plenariis conciliis, quorum saluberrima est auctoritas, constituta sunt, v. g. quod passió doininica et resurrectio, ascensio in coelum et eífusio spiritus sancti quotannis celebrantur. 9) Pünköst. Ezen ünnep eredetéről háromfelé ágoznak el a' vélemények. Némellyek. 's ezek közt Polydor, ugy vélekednek, hogy a' pünköst már az élő apostolok által tartatott meg, mivel ap. csel. 20, 2. említetik, hogy Pál apostol a1 pünköst ünneplésére Ázsiából Jeruzsálembe utazott. De ezen idézett helyen a' zsidók pünkösdjéről van szó. Mert ha a? keresztyének ünnepe értetnék, Pál apostol azt Ázsiában is ugy me^tarthatá, mint Jeruzsálemben. De Jeruzsálembe azért utazott, hogy ott az összegyűlt zsidóknak Krisztust hirdetné. Mások szerint ezen ünnep nyomban az apostolok ideje után keletkezett az egyházban, mert róla Justin, Tertullián és Origenes emlékeznek ; de ezek azon ötvennapos pünköstöt érték, mellyröl fenebh már szólottunk, nem pedig kirekesztöleg azon ötvenedik napot, melylyet mi jelenleg pünköstnek tartunk. — Mások azon időben állítják, és helyesen, a' mai pünköstöt eredetinek, midőn azon ötvennapi pünköst az egyházban ünnep lenni megszűnt. Ágoston már pünköstről, mint külön ünnepről emlékszik, melly