Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-09-24 / 51. szám

pont a' theologiában ki nem elégít *), és hogy a' történelmi tudományok inkább a' tudományos készülethez tartoznak, mellyeket ügyes életdús keresztyén lelkületnek kell kezelnie hogy a' hittudósnak használjon. A' szenttörténelem nem ad nekünk vallásos érzelmet, mint a' történelmi álláspont védői hibásan hiszik, ez csak felköltheti és ápolhatja, ha már megfogamzott a' kebelben. Látjuk tehát, hogy e1

történelmi állásponton nekünk még az egésznek zárköve hiányzik, hacsak egy transcendentalis elöítelet által, melly az ismeret forrását eltéveszti, nem akarunk a' kétségből kimenekülni. És éppen ezen előítélet az* mi egy hasonló előítélet által okoztatva, a' philosophiában, a' történelmi iskolának létet adott. Azon bölcsészek, kik Kant után nagy mesteröknek felfedezéseit nem tudták méltányolni 's egy lélektan emberismereti philosophia megalapításának érzett hiánya mellett még mindig a' scholastikai formalismusban voltak elfogulva 's a" komoly vizsgálódások helyett kedvezőbb ábrándokkal kezdtek foglalatoskodni, miknek igazsága azon értelemtől függött, melly nekik tulajdoníttatott, és mellyeknek annyival több ér-j telmüeknek kelletett lenni, mennél merészebbek voltak. Nem csuda tehát, ha illymódon az igazság eszméje kiveszett a' philosophiaból; és a' theologusoknak teljes igázok volt, ha nem akarták illy ingadozó sajkára bizni ügyöket**). Abban pedig, hogy hitöket a' szent történetekből akarták igazolni, szint olly határozottan hibáztak : mert a' történelem vagy fogalmakban szól 's akkor, mint láttuk, istentelen, vagy symbolumokban, és ekkor épen a' hitet követeli magyarázatára. Szükséges tehát, hogy a' hit joga s környéke másunnan bizonyiltassék be. Es a' nagyobb vagy kisebb bizonyosságtól, mellyel ezen! bebizonyítások 's meghatározások történnek függ egyszersmind kisebb vagy nagyobb meggyözödési ereje 's tisztább felfogása a' hitnek. A* theologus ismerje hitének alapját és forrását; mert csak azon legbensőbb meggyőződésében, hogy hite nem agyrém, nem nyilatkozványa egy bizonytalan érzelemnek, nem üres reménye a' vágyó szívnek: állhat meg az élet minden zivatarai közt 's tűrheti vidám szivvel a' sorsnak minden csapásait, csak ezen meggyőződésbőlj adhat a' tanító tanítványainak példát feláldozni önmagát az élet magasabb javaiért 's mennél, bizonyasabb meggyőződésből eredt a' példa, I annál biztosabban meggyujtandja híveinél is a' *) A' történelmi állásponté théologiaban, hasonló az empirikáihoz a' philosophiában, mellynek állitásai magában véve világosak 's kétségen felüliek, míg maga az alap, mellyen megállanak, nem vonatik kétségbe. Lásd; Fries neue Kritik der Vernunft, 2-dik Kiadás t kötet lap XX. "s köv. hitnek lángját, csak igy fognak felelevenedni a' szenttörténelemben rejlő hit és erény eszményei 's életet osztandnak hallgatóiknak. Mert a' nem tudományos embernél a' hit csak közvetetlenül eszközölhető, ö neki erényes példákra van szüksége, hogy erényre indittassék, ö neki a' hit az életben, a' megadó feláldozásban, ihletésben és áhitatosságban legyen szeme előtt, hogy öntudadatára jusson. Nemde ellankadjon és kihűljön a' nép hite, ha vezéreik magok nem állanak biztos alapon és ingadoznak? mig tehát a' theologus önmagával, nem lesz tisztában, mig nem tudja bizonyosan mit kell a' hit felöl tartani: addig hiába követelendik löle a' hitben való vidámságot és elszánást. De hol keressük a' hit iránt azon értekezést az ö érvényességét, ha csak nem a' philosophiában, melly az emberi élet czéljait tíizi ki magának feladatul ? Igaz, nem az ugy nevezett szemlélödesi philosophiában találandjuk a' hitnek teljes biztosságát, mint a' mellynek meggyőzödési alapja csupán a' tébolygó észnek fogásaiban áll: hanem észszerű nyomozásában az emberi léleknek. Azért vélem, hogy a' theologikai folyamnál leginkább a' vallásos meggyőződés philosophiai megalapítására kell ügyelni 's szüksegésnek tartom a' theologikai oktatás előtt egy kritikailag megalapított fensöbb metaphysikat tárgyalni, és pedig annyival inkább, mennél kevésbbé lehet szó a' metaphisika tudományos előadásáról a' mi phiiosophiát hallgatóinknál. Hasonló szükségnek akart De Wette is eleget tenni „Religion und Tiieologiei(

i

czTrníl könyvében. Én pedig ügyünkre nézve a' dolgot még tágasabban felfogan dónak vélem, és különösen megmutatni: miképen élnek az eszmék lelkünkben, mikép ezek a' már Kant által felmutatott, Friestöl pedig megjavított vezérfonal által, a' legnagyobb tudományos élességgel felmutathatók : és miképen ezek nem. a' tárgyak ismeretére vezetnek hanem a' dolgokra a' mint valóban léteznek ; miképen tehát csak a1

szabad meggyőződés a1 kit által foghatók fel, holott a' fogalmak szerinti ismeret felkényszeritelt 's csupán a' tudománynak szolgál, melly csak a' dolgok tüneményeit illeti, mikép továbbá a' vallás nem egyéb mint az életnek vallásos eszmék alatti felfogása, 's különösen a' keresztyén vallás nagyszerű és eleven syinbolikájával, a' mint ez Krisztus és az apostolok életében előtűnik, az Isteni országnak tökéletes kinyilatkozását foglalja magában. Hagyjunk fel tehát ezen mesterséges fokozatával egy kicsinységekbe ereszkedő történelmi építménynek, és legyünk megelégedve a' legszükségesebbel azon szakból. A' többi egyébiránt nem jár nehézséggel és könnyen megszerezhető mindenkitől, ki rá szorul. De gondoskodjunk legelöl és leginkább arról, hogy építményünk világosság hiányában ne maradjon,