Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-08-20 / 41. szám

Len, hol a' népnevelés nem egyéb, mint a' dynasticus és aristocraticus érdekeknek tökéje és eszköze, hol a1

nép csak azért oktattatik, hogy zsámolya legyen azon hatalomnak , mellynek ö nem önczélja, mint idegen czélokrai eszköz, nem szabad. Magyarország most áll boldogságának küszöbén , mert eljutott valahára politicai életének azon stádiumára, hol a' dynastia saját érdekeit a' nemzet érdekeivel kapcsolta össze. Most a' kormány- és népfogalmak nem képeznek többé egy kiengesztelhetlen ellentétet, de a' statusnak ezen két tényezője egymást csak kiegészíti, egyik a1

másikkal egészen összeolvad. Most van teljes reményünk, hogy az oktatási ügy is a' kor kívánatihoz képest oldatik meg,'s különösen mit a' 19. t.cz. már átalában az egyetemi oktatásról kimondott, az a' részletes alkalmazásban is következetesen mindenben fog valósíttatni. Ezen czikk kimondja a' szabad tanítás és tanulás elvét oliyformán, hogy ezentúl olly egyének is, kik magukban képességet érezve, életöket a' tanításnak óhajtják szentelni, felléphetnek. Ennek következtében a' tanuló sem lesz többé kénytelen egy a' pedantisinus által rendszeresített tanterv akaratlan vontatójának lenni. 0 nem fog köteleztetni olly tanítót hallgatni, mihez vagy bánásmódja vagy ismerethiánya következtében bizalma nem lehet; nem fog kényszeríttetni. hogy a' tanokat olly rendben hallgassa, melly kiképeztetésének akadálya, 's a' tanrendszer csak annyiban lehet reá kötelező erővel bíró , mennyiben ez részint általános miveltségének, részint jövendő életpályájának előkészítője és műszere. Szabad tanítás és tanulás tehát abban áll, ha ugy a' tanítóban mint a' tanulóban megvan az önmeghatározás. Vizsgáljuk azonban, hogy főiskoláink mostani állapotja mellett lehet-e a' 19-ik czikknek dús eredménye. Ha azok ugy maradnak, mint most vannak, sokat nem várhatunk. Nézzük, mit feltételez először is a' tanulási szabadság? Hogy a1 tanuló, hajlama után indulva, maga válassza tanítóit, alioz okvetetlen megkívántatik, hogy minden szakban, p. o. történeti, természettani tudományok előadására az egyes intézetekben, nem csupán egy, de több tanító alkalmaztassák. Lehetséges-e ott a' szabad választás, hol p. o. a' vegytanban, philosophiában csak egy egyén működik ? De valaki azon ellenvetéssel állhatna elö, hogy miután a' tanítás mindenkinek meg levén engedve, privát docensek bizonyosan fel fognak lépni, egy tanszakban sem lesz a' működés csupán egy egyénre szorítva. De ne csináljunk magunknak illusiót. Hogy iskoláink jelen rendezete mellett magán tanítók nem fognak 's nem léphetnek fel, alább fogom megmutatni. Főiskoláinkban első teendőink közé fog tehát tartozni minden tanszakban több tanítót alkalmazni. Itt azonban új 's ugy látszik, legyőzhetetlen akadály mutatkozik. Kérdés: mivel hazánknak sok teendője miatt bő pénzforrásra van szüksége, van-e annyi erőnk, ugy elrendezni főiskoláinkat, ide értve természetesen a' protestánsokét is , hogy mindenikben minden tudománynak több tanítója lehessen? Ennyi erőnk nincs, 's ha volna is, a' czélhoz olcsóbb áron is el lehet jutni. Ha tehát a' tanulás szabadságát teljes mértékben keresztül akarjuk vinni, nincs más mód, mint a' kir. academiákat, lyceumokat megszüntetni, 's mintegy négy országos egyetemet felállítani. Oszpontosítva erőnket, mellyekkel a' szellemi mívelést meg akarjuk alapítani, sokat tehetünk; ellenben ha azokat eldaraboljuk, tanintézeteink ezentúl is csak pislogó mécsek lesznek Magyarország széles határai között. Négy egyetemet mindenesetre képesek vagyunk akép felszerelni, hogy azokba a' tudományok mind a' négy ágazata beoltatván , virulásnak induljon, 's ez egyetemekben a' honnak minden ifja vallás, nyelv 's egyéb különbség nélkül lélek- és értelemben gyarapulhasson. Összegesíteni kell tehát azon tökét, mellyböl főiskoláink , mellyekhez nagyobbára gymnásiumok is vannak csatolva, eltartatnak, 's fordítassák a1

tökének egy része gymnásiumaink jobb karbai helyheztetésére, más része pedig tétessék alapul az ujonan felállítandó egyetemeknek. Hiszem, hogy annyira szűkkeblűk nem vagyunk, miszerint a1

közös haza közjavát helybeli érdekeknek vigyük áldozatul. Kérdés már most az: így alakítóit 4—5 egyetemben ki fogná a* tanítókat kinevezni? Felelet: ugyanaz, ki ezt most a' pesti egyetemben teszi, tehát az oktatási minister. Ebből természetesen következik , hogy ezen egyetemek nem volnának katholikus, protestáns, óhitű 'stb. intézetek, de á' mívelésnek és tudománynak országos institutiói. Jól tudom, hogy a1

fejszét nagy fába vágtam, 's itt vagyok főiskoláink öszpontosításának azon óriási akadályánál, melly nemcsak a' felekezetesség, de a' népfajok különbségében is feneklik. Nem szólok jelenleg arról, mennyire és miért elleneznék a' katholikusok főiskoláink azon öszponlosítását, mellyröl itt szó van. Csak annyit jegyzek meg, hogy miután ök a' professorok kormány általi kinevezését megszokták, ezen intézkedés eltörlésén ök ezentúl sem fognak működni. Nézzük a' protestánsokat. Sokan közölök a' protestantismus lényegét papjaik és tanítóik szabad választásában keresik. 'S nem lehet tagadni hogy ebben a' protestáns vallásnak egy nagy biztosítéka rejlik, 's mit az Magyarország dicséretére és javára tett, az nagyobbára ezen megbecsülhetlen kincsnek volt gazdag kamatja. Azonban a1

prot. vallás sem lényegét, sem biztosítékát el nem veszítené az által, ha ezentúl a'főiskolák tanítóit egyedül a' kormány nevezné ki. Lélekismeret és gondolat szabadsága a' protestantismusnak azon élöforrása, melly szellemfolyamába szakadatla-