Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1848-01-23 / 4. szám
nek elérésére hivatvák, ismerniük szükséges, és e' kettőt Pál apostol életében föltalálhatják; őt így jellemzi Calvin: „Paulus dirimis homo et in admirandis virtutibus excellens, non tamen externa elegantia nitebat, nec pompa erat inflatus qua se renditaret. Denique ut solida spiritus virtute intus erat refertus, ita nihil ostentationis habebat; nesciebat blandiri, placere hominibus non curabat. — Hunc unum fi nem habebat propositum, ut se et aliis omnibus in ordinem redactis Christus regnaret." Meg kell vallanunk, hogy mint Pál apostol, ugy lelkészeink is szünetleni összeütközéseknek vannak kitétetve ; meg kell ütközniök gyarlósággal és tévelygéssel, de ez még nem nagy baj, mert épen ezeknek elhárítása hivataluknak legfőbb feladata ; meg kell ütközniök rosz akarattal, melly ellen — jóllehet e' sérelem orvoslására nézve Pál apostol korától fogva tetemesen változhattak volna a' körülmények, — ma is csupán a' türelemben van orvosság. Személyes és hivatali minöségök egyaránt kedvetlen körülmények közé taszíthatja, de követték a1 tekintetben is Pál apostol jellemét mellyet calvin is így sürget: „Observ amirabilem Fauli constantiam, qui quum hoc modo tractari se a Deo videret,non tamen frangebatur aut minuebatur animo. Neque enim inpiorum petulantiae hoc inputat, quod tanquam in ludum arenarium cum ignominia protrahatur, sed totum Dei promdentiae tribuitE' jellem követésén kivül, vigyék hivatalukat lelkismeretesen , hogy elmondhassák Pál apostollal : „a mi dicsekedésünk ez: t. i. a mi lelkünk ismeretinek bizonyossága, hogy isteni szelídségben és tisztaságban, nem testi bölcseséggel, hanem az Istennek kegyelme által való ajándékkal forgolódtunk e" világon, kiváltképen pedig ti köztetek. Miképen, hogy valamennyire meg is ismertétek, hogy mi a ti dicsekedéstek vagyunk, miképen ti is a mi dicsekedésünk vagytok, mind az úrjézus napjáig. Mert nem elegyítjük meg istennek beszédét, mint némellyek, hanem tisztán szólunk a' Krisztus felöl, mint istentől való sáfárok az Isten előtt. Tisztaságban, tudományban, szelídségben, jóságban, sz. lélekben, tettetés nélküli szeretetben, igazságnak beszédében, Istennek erejében, az igaz-ságnak balfelöl és jobb felöl való fegyvereiben. 2. Kor. 1 — 12, 14.' 2. Kor. 2, 17, — 2. Kor. 6—6, 7. — Továbbá Pál apostolként : „Semmi dologban ne botránkoztassanak senkit, hogy ne szidalmaztassék szolgálatuk2. Kor. 6—3: de ha elmulhatlan kötelességük, mint fölebb említők, kellemetlen helyzetbe hozza is, tágitaniok nem szabad : „Mert ha mindenütt nyomorgattatnak is, de nem szoríttatnak meg, kételkednek, de mindenestül nem esnek kétségbe, háborúságot szenvednek, de abban el nem hagyatnak, megaláztatnak, de el nem vesznek. Mindenkor a' Jézus Krisztusnak öldököltél és ét az ö testükben velők hordozván, hogy a Jézusnak amaz élete is megismertessék az ö testükben." 2.Kor. 8—10. — Szószékenés szószéken kivül Pál apostol helyzetében képzelje magát a' lelkész, ki így szól: 2. Kor. 7— 4 : „Nagy bátorságom vagyon nekem a' nektek való szólásban — 2. Kor. 10: 2—5: Erre kérlek pedig, hogy ne kényszeríttessem bátor lenni azzal a bátorsággal, mellyet gondolok bátorságosnak lenni azok ellen, kik mi fölöttünk ugy értenek, mintha test szerint járnánk. — Mert noha testben járunk, mindazáltal nem lest szerint hadakozunk. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek. hanem Istennek ereje által erősek, a' nagy erősségeknek lerontásukban. Mikor t. i. minden emberi okoskodásokat elfordítunk és minden nagyságot, melly felemelkedik az Istennek ismerete ellen , és az embereknek minden gondolatjokat foglyul visszük, hogy a' Krisztusnak engedjenek. Azért mondom ezeket nektek, hogy jelenlétemben ne kényszeríttessem keménységgel élni a hatalom szerint, mellyet adott nekem az Ur. építésre. de nem rontásra. Ezt maga is tartozik kerülni ugy, mint sz. Pál apostol, ki saját nyilatkozata szerint : „ha goromba is a' beszédben. de nem goromba CL tudományban.( i 2. Kor. 11—6. Nyilatkozzék benne apostoli részvét illy módon : ,.Kicsoda háborgattatik, hogy én ne háborgattatnám, és kicsoda botránkozik meg. hogy éri azon nekesergenék; 2. Kor. 11. 29. — De kegyre soha se támaszkodjék. mertsz. Pál apostol illy kérdést intéz híveihez : „Most embereknek vagy Isten dolgainak elhitelekre intelek-e, — avagy embereknek igyekezem-e kedveskedni ? bizonyára, ha még embereknek kedvekben volnék, a Krisztus szolgája nem volnék. Gal. í. 10. Ha illy jellemmel birand a1 lelkész és illy nyilatkozatok folyandhatnak életéből: akkor élete alkonyán is sz. Pál apostol e1 szavait veendheti szájába : „Én immár megáldoztatom, és az én halálomnak ideje közel vagyon. Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, mellyet megad nekem az Vr ama napon. — II. Tini. 4 6—8. K o t a s z I s t v á n. Főtiszt. Haubner Máté úr véleménye az egyetemes gyűlési választmány munkálatáról. I. Erangyéliomi keresztyéni egyének egyházi viszonyainak meghatározása. í. Minden magyarföldön lakozó ág. hitv. evangélikus egyén tartozik magát valamelly evangélikus egyházközséghez, ekklézsiához kapcsolni. 2. Csak mint bizonyos tagja valamelly ev. gyülekezetnek élvezheti minden egyén, mindazon jogokat és áldásokat szabadon, melly eket a honi törvények az ev. egyháznak biztosítanak : p. hit-, vallás-, lélekismeret-, szabadságot, — a1 kath. papság által megadóztatástóli mentességet,
