Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-08-17 / 40. szám

lyes politicai hitében, a' népnevelésröl úgy ítélt, miszerint már az rég elkésett. Igen, a' sok viszály, félreértés miatt elkésett, és mint a1

körülményekből jóslani lehet, még darab ideig — ha soká nem is — késni fog; de elmaradnia, a1

politikában se lehet, ha szinte eddig, megkísértett országos felkarolás által felfelemeltetett is — eredményében csak azért, hogy agyon essék. Milly boldog az evangyélmi egyházi állam, melly e' részben intézkedhetik, nem kell vén kifárasztóan olly sokféle elemekkel küzdenie. Azonban ez irányban ö előtte is vannak általa félremozdíthatlan kövek. Illyen — hogy többet ne említsek ÍJ a' népjegyzöség 's iskolatanítóság, e' két heterogen elemű szerfelett terhes hivatalnak együtt kínlódása orvosolhatlansága, melly által a' tanoda veszt kimondhatlanul, ennek rovására szolgál, amannak minden eljárása és valóban az év felét, 's mi nagyobb — rendetlen véletlenségben — a' tanítótul elrabolja. 2) Illyen a' szüléknek példátlan iskoláztatási hanyagsága, melly még korunkban egyházi intézkedéssel alig, — hanem polgári törvényhozás által, orvosoltathatik — Elkeserít, megtör ez most minden tanítói nemes buzgóságot, jó akaratot. — Messze van még átalánosan népünk a' miveltség azon fokától is, melly a' morált, tudományos fejlődést föfö élet kincsének láttatja; valóban erővel kell boldoggá tenni őket. — Állitásom tanúsítja — a' számos egyházban mutatkozó, külső fényre legtöbbet tartó szent fanatismus, — mert csalárd az emberi sziv, saját veszélye előtt vakon olly igen hajlandó 's kész isten czéljának egyebet tűzni elébe ki, a' jobbulást, isten előtti kedvességet, testi dolgokhoz kötni. Innét származik legtöbbször, hogy az ép, becsületes templom, oktalan leromboltatik , 's erőt haladó költséggel — uj fényes, csillogó foltokkal kiczafrangoztatottal fölcseréltetik. Ellenben más árnyoldalai az egyháznak, mint dűlőfélben levő e. épületek, szük fulasztó gözű iskola, sertvés óllhoz méltó leálazottságában észrevételnek az e. eleinél nem igen örvendhet, és ajkaikon az illyeneknek mégis épezért a' kérkedés, hogy ne mondjam kevélység beszéde szokott hallatszani. — Tanúsítja továbbá, a' buzgóbb tanítónak, korholó szavaira tett vállvonító egyszerű vallomása a' szokott egykedvű hanyag szüléknek: „én se tanulék, mégis megélek mint más — ma a' gyermek több rosszat tud, mint régen az öreg." Világosan alaptalan hát azon sok hivatalosaink , kivált felügyelök által ápolt csalhatlan axióma: jó tanítónak mindig elég tanítványa van, melly sokszor a' legjobb szándékú lelkismeretes tanító felett is, kárhoztatólag pálczát töret. — Szokják mondani: uj szita szegen függ. Uj tanító elébe a'szülék felgyüjtik ujságkivánásból lehető nagyszámmal gyermekeiket — de valóban a nélkül, hogy a' tanító oka volna, majd hül az iskoláztatási buzgóság, 's többnyire azon okra lehangoltatik , miszerint oda hajtatnak, hogy otthon ne lármazzanak — mert ha legkisebb hasznát veheti apja, a' nevelés szent helye mellőztetik. — Itt hát Jézus egyházának szelíd hangja 's fenyítékei mostanában nem segít. Oh ti! kik az ur szöllöjében — Esdrások, Ne— hémiák vagytok, kérlek Isten nevére — ö hozzá, rátok bízott örökségére, tekintsetek. Elvetek, ön szavatok testvérink! ne kárhoztasson titeket. E' dicső, mindent mozgató kor jótékony szele, nálunk is késztöleg, majd epesztöleg hat, mir a' buzgó tenni óhajtó kebelre, ugy népiskoláinkra. Azért, itt az országgyűlés alkalma , zörgetni kell — hány oldalról lehet, 's tudatni az eddig el nem háríthatott kór jeleit tanodáinknak. Fölmutatandó — falusi népünk — gyermekei iránti bosszantó vétkes érzéketlensége, mellyel a' hőbb buzgalmu tanító is naponkint találkozik, 's irányában — hasztalan kisért meg bárminő áldozatot. Csekélyek, mint Sahara oasai, az ollykor szemünkbe e' lapon is csillámló fénypontok, nép tanodáink' mezejéről. — Hát még mikor jő el, a' ránk nőtt szükségű, rendező zsinat, hogy hivatalos életünk több erényt adhasson, mire e. állásunk' jelenlegi mezeje nem igen alkalmas, bátorító 's termékeny. Adni kell korunkhoz idomított czélszerű tanrendszert, melly a' tanítót tevékenységre ébressze ; a' kis ártatlanok keblébe pedig virító uj élet tavaszát ömlesszen. — Igy fogna gyökerén illettetni, a' vallásos 's ipari miveltségre, egykedvű népünk rögzött, 's egyarányt bűnt, anyagi nyomort előidéző ragadó nyavalyája. Kovács Zsigmond, n.dobszai tanító. Észrevétel esperes Kis Bálint urnák a' prot. egyházi és iskolai lap 1848 év második felébeni első számában megjelent értekezésére. Én a' nevelésügy minister ur által folyo évi augusztus 1-söjére összehívott egyházi küldöttek tanácskozása eredményének minden jót, minden üdvöset reménylek, mi az egyházi 's iskola-ügyek rendezésére, javítására 's ujjászülésére óhajtható; 's ezen reménynél fogva haszontalanoknak tartok minden ollyan értekezéseket, terveket, mik a' nevelés-ügyre nézve, a' mai szabad világban, a' sajtó szabadság fény-% pontján, a' leendő üdvösebb intézkedések kedves reményének legmagasabb fokánál, annyira a' régi gondolkodás képleteihez láncolt fejektől származnak, de az idézett értekezés, mint a' melly igazán kallamista papos számítással van írva, — érzékeny oldalról sértette gondolkozá-