Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-08-13 / 39. szám

Mind ezt igenis tudni fogják; de ez nem elég még ahhoz, hogy a' protestántismus, eddigi nyügeibül és terheiből kibontakozva, szelleméhez képest függetlenebb 's szabadabb állást vívjon ki. Nekünk nem az egyedüli ezélunki, hogy a1

hazában létező minden vallásfelekezettel egyenlőn szivjük a1

státus emlőjét, mint azt egy különben igen tisztelt bőséges családu lelkész barátom emlegeté, ki a' status általi fizettetés reményében már előre is a' boldogság non plus ultrájának selyempuha karain hintázott; hanem egyszersmind az, hogy az álladalom igazságos jótékonyságában részesülve, közigazgatásunk autonómiája, az idők viszályaiban megőrzött emez egyetlen kincsünk , továbbra is sértetlenül fenmaradjon. E' körül kell munkálódnunk; ezt kell szem előtt tartanunk. Mert anyagi jólét szellemi szabadság nélkül nem egyéb, mint a' kényelem érzékingerlö czikkeivel fölszerelt pompadús terem, mellyben fogva vagyunk. Midőn ezeket lelkem erős meggyőződéseként előre bocsátanám, felelnem kell egyszersmind egy némellyek túlságos aggodalmára, melly szerint inkább a' státusquót akarják fenlartani, hogy sem az álladalom javaibani részesülés 's a' kormány egyenes vezérlete által ennek lekötelezettel legyenek. Ekkép hallottam formulázva az aggodalmat, tehát híven akarám azt leírni, hogy reá felelhessek , 's szóljak egyszersmind röviden arról is, mikép vélem a' protestáns egyházi közigazgatást a' ministeri kormányrendszerrel megegyeztethetönek. Én a' prot. egyh. közigazgatásban két sarkalatos jogot jelölök ki, mellyek valamint a' múltban békekötések és törvények által biztosíttattak , úgy azokat jövőben is garantiroztatni kívánom. Első joga a1

protestáns egyháznak, melly szerint maga alkothatja mindazon belszerkezetére vonatkozó törvényeket és szabályokat „ miknél fogva egyházi tekintetben konnányoztatik; egyházi törvényhatóságait 's törvényszékeit szabad választási alapon önmaga szerkeszti; 's továbbá belszerkezetének javítása vagy egyh. törvények hozatala végett szabadságában áll nemcsak consistóriumot, de zsinatot is egybehívni. Második joga, miszerint az egyházait 's tanodáit illető magán-alapitványokat — természetesen az alapítók 's hagyomány értelmében — ön maga kezeli; tanodákat állithat, 's az azokban követendő tanítási rendszert ön maga állapíthatja meg. E' két pontban fekszik eddigelé a' protestáns egyház legfőbb szabadsága. Többi jogai, mellyek azokon felül még törvényeinkben érinlvék, engedmények inkább, mint valóságos posiliv jogok, a1

státus javadalmaival és így véghetetlen előnyökkel ellátott catholicus egyház irányában. Tekintsük most már azon tért és formákat, mellyen és mik között a' fenebbi két sarkalatos jogot a1

protestánsok eddigelé gyakorolták. A' csekélyebb hatáskörű consislóriumokról nem szólva, az 1790: 26-dik t.czikk a' zsinatokat akkép engedi tartatni, hogy azok egy, a' felség által kirendelendő biztosnak jelenléte 's felügyelése mellett történjenek Továbbá ugyanazon törvényczikk mondja, miszerint a1

tanítás rendszerét a' protestánsok önmagok állapíthatják ugyan meg, fentartatik azonban a' kormányszékek utján gyakoriandó felügyelése ö felségének. E' két jogot tehát mi mindig a' kormány felügyelése alatt gyakorolhattuk csak, az ausztriai ház azon vegyes kormánya alatt, melly absolut irányánál fogva a' polgári, úgy mint egyházi institutiókat mérges lehelettel fertözteté. És mégis mi, mindezen jogok összeségét autonómiának neveztük, holott ha a' kormánynak ügyünkben elkövetett sérelmes eljárása iránt orvoslatot szorgalmazánk — országos paizs helyett csak szokott türelmünk volt azon révpart, melylyen panaszainkkal kiköthettünk. Az 1790-dik év óta történt sérelmeink soha sem orvosoltattak. A' törvényhozás — akkori elemeit tekintve — soha sem bírt az erély azon fokára emelkedni, mellyen a' kormány rosz szándoku politikája megtöredezhetett volna. Hallgattunk és visszavonulánk vágyaink csendes tűzhelyéhez, míglen az idők egyenlőséget harsogó hatalma, elvégre minket is a' közélet jogtermö földére hívott ki. Autonomianak neveztük igenis azon jogok összeségét, nem azért, mintha teljességgel és mindenkép megfelelt volna definitiójának, hanem mert ahhoz a1

jövő azon reményét kapcsolánk, melly a' polgári intézmények szabadabb irányú fejlődésével nekünk is meghozza a' dolgok valóságát. És íme az idő érkezett. A' régi absolut kormány romba dőlt; 's összedőltek vele együtt azon titkos tervezetek, mellyek szerint Magyarország független soha nem leendett. Alkotmányos alakú, felelős kormányt nyerénk, függetlenül minden más idegen hatalomtól, melly arra netalán mérgét lehelhetné. E' kormány alatt fogjuk most gyakorolni autonómiánk azon jogait, mellyek az álladalom 's egysége czélaíval nem ellenkeznek ; 's e' kormány kezelendi most azon felsőbb felügyelést, mellyet az 1790-diki törvény a' felség jogai közé számított. Ha volt tehát az eddigi státusquo-nak olly kedvezménye, mellyet egynémelylyek semmi díjért cserébe bocsátni nem akarnak: úgy az — meg vagyok győződve — a' jelen alkotmányos alakú kormány felügyelése alatt is és